Mellettem elférsz – Vivien

Elolvastam a havi választott könyvet, ami Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című családregénye volt. Hogy miért választottam ezt? Teljesen véletlenül. hallottam már könyves youtuberektől az íróról, azonban szkeptikus vagyok a magyar írókkal kapcsolatban, mert lutri a tőlük olvasott mű. A jól csengő, érdekes fülszövegű könyv sem biztos, hogy átütő lesz, sokszor zavaros és szinte érthetetlen a nyelvezete. Ez a könyv viszont nagyon olvasmányos volt, rengeteg szereplővel, viszont teljesen követhető. Sokat segít a könyv belső borítóján a családfa is. A szívemhez nőtt szinte mindenki a történetben, teljesen bele tudtam helyezkedni. Érdekes, hogy mennyi mozzanat visszatükröződik a nagyszülőktől az unokákra, és ez igazán szép motívum volt. Az eltékozolt sorsok, az alkohol megkeserítő ereje, a boldogság minduntalan keresése, de a kutatás hiábavalósága, a reménytelenség, megbántottság, csalódottság járta át a történetet. Szívhez szóló volt, remekül elmesélt, és nagyszerűen narrált könyv, kevés korrajzzal, pont emészthető formában. Furcsa volt a folyószövegszerű struktúra, a párbeszédek csupán dőlt betűvel voltak kiemelve néhol. A szereplőkre visszatérve, Juszti mama egy áldott lélek lehetett, az igazi, végtelen szeretetű és gondoskodó nagymama. Benedek volt a másik kedvencem, aki nagy reményekkel indult, hogy pap lesz, és a falu felnézett rá, és akinek az életében a legfontosabb Sadi, a legjobb barátja, és a kapcsolatuk mennyire értelmezhetetlen volt Benedek szemszögéből, és alig vártam, hogy mi sül ki belőle, reménykedtem benne és végül bejött. Egymás mellett építettek házat, és több mint 30 évig éltek így, egymással, ez csodálatos volt. A főszereplő, akinek nem is rémlik, hogy a nevét elárulta volna a szerző, vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Lúzernek tartottam azért, mert elhagyta a barátnője, és mert nem vette észre, hogy a lány nem is szereti igazán. Lenéztem, mert örömlányokkal kereste a boldogságot, és azzal is nehéz volt azonosulnom, hogy egy olyan nehéz öregemberrel mint Arnold, miért üti az idejét, ha elmondja többször is, hogy az öreg minden, már ismert történetet újra elmesél, és úgy tesz, mint aki mindent tud mindenről. Aztán mikor eljut Zach Évához, ismét jó érzés olvasni a történetét, és az utolsó 80 oldal csak úgy elszalad előttem. A Domos tata és Éva szerelmének története egyszerre gyönyörű és szomorú is, minden örömüket és fájdalmukat velük éltem. Majd a végén a csattanó, hogy vajon a főszereplőhöz eljön Juli, a prosti, akivel annyira szeretne megismerkedni, de a nő nem kíváncsi rá. Ez is érdekes visszacsatolása a múltnak, ahol Domos várta Évát ugyanott, a nő azonban nem érkezett meg soha. Összességében remek olvasmány volt, nagyon magával ragadott a történet, ezentúl bátrabban merek családregényt választani, ha új olvasnivalón töröm a fejem. 5/5 csillag, nem vitás.

Nem titok, amit ketten tudnak – Vivien

Kerry Fisher: Nem titok, amit ketten tudnak című könyve volt a havi olvasmányunk, ami egy már megszokott stílusban íródott, mégis újat adott nekem. Nem kedvelem különösebben a családregényeket, a romantikus történeteket, ez a könyv abban volt viszont nagyszerű, hogy éppen annyit csepegtetett ezekből, ami tökéletes volt. A könyv első felében Susie-ról hallunk, ő mesél nekünk az életéről, ami kezdetben mesébe illő, majd a tehetségkutató felbukkanásától egy kész káosz. A könyv második fele a kisebbik lányáról, Gracie-ről, az ő szemszögéből íródott. Végig izgalomban tartott a könyv, és nagyon gyorsan el tudtam olvasni, a teljesen letehetetlen kategóriába tartozik. Magával ragadott a sztori, a nő sorsa, az anyai védelmező szerep, a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok, megpróbáltatások, kudarcnak tűnő események. Egy érzelmi hullámvasút volt a könyv nekem. A legkeményebb része az volt, amikor Susie kórházba került, és azt hittem, hogy meg fog halni, emiatt pedig néhány napra letettem a könyvet, mert attól tartottam, nagyon meg fog viselni a történet vége. Azonban ez hiba volt, és ahelyett, hogy sokszor gondolkoztam azon, vajon hogyan fejezheti be az írónő a könyvet, egyszerűen folytatnom kellett volna. A történet lezárása teljesen megnyugtató, szintén tündérmesébe illő happy end, ami a nagy izgalmak és szívet tépő események után szép keretet adott. Könnyen olvasható volt, jó szerkezeti felosztású, a szereplők szerintem tökéletesen kidolgozottak, Értékelésem 5/5 pont, kiváló könyv volt!

A kém, aki bejött a hidegről – Vivien

A kém, aki bejött a hidegről című könyv egy viszonylag rövid, szépen tagolt, azonban nem túl könnyen olvasható mű, mely 1963-ban íródott. A könyvben egy Leamas-nak nevezett, már nyugdíjazott, de újra munkába álló kémről olvasunk, akinek számomra zavaros élettörténetét ismerjük meg, majd magánéletébe is nyerünk betekintést. Egyszer, hirtelen felindulásból leütött egy fickót az utcán, aki nem akart kölcsön adni neki a kétes híre miatt, és a bűncselekmény következményeként börtönbe kerül. Végül kiderül, hogy minden cselekedet, amit róla olvashattunk egy jól megszervezett terv része volt, mellyel a kémelhárítás vezetőjének lebukását sikerült elkerülni, és a vádlót kivégezni. A történet sajnos nem happy enddel zárul, pedig vártam volna valami értelmet a könyv végére, vagy csak valami ozitív kicsengést, de ez is elmaradt. A megszervezettnek tűnt mentőakció egy előre kitervelt kettős gyilkosság volt, így a főszereplőnk és a lány, aki a szeretője volt korábban, meghaltak. Összességében az volt a benyomásom, hogy ez a könyv annyira rövid, hogy sem beleélni nem tudom magam a történetbe és valamelyik szereplő bőrébe, valamint a történések megértése is igencsak nehézkessé vált. Érdekes a koncepció és a megközelítés, a politika kevésbé áll közel hozzám, azonban a mai helyzetre is rá lehetne húzni az akkori viszonyulásokat. Gyűlöljük az ellenséget, semmit nem tudunk a másik országról, de a média, a sajtó és a párt emberi elhitetik, hogy az ellenség a velejéig romlott és ínségben él, mely nem méltó egy emberhez sem. Számomra a könyv semleges maradt, így 3 pontot kap.

A Hail Mary-küldetés – Vivien

Szeptemberben A Hail Mary küldetés című könyvet olvastuk Andy Weirtől, mely egyértelműek sci-fi, dráma műfajú. A történek arról szól, hogy megjelent valami az űrben, mely fokozatosan elvette a Nap energiáját. Kiderült, hogy az élőlény biológiai felépítése rendkívül hasonló az emberi sejtekéhez, ugyanakkor nem ereszti át a fényt, és nagyon apró, valamint rendkívüli sebességgel képes haladni. Grace a főszereplőnk, egy iskolai tanár, aki hihetetlen tudásanyag birtokában azt a megtisztelő feladatot kapja, hogy korábbi szakmai tapasztalatai alapján tanulmányozhatja ennek az új létformának a viselkedését, tulajdonságait. Rájön, hogyan szaporodik az asztrofág, milyen környezetben képes élni, és felméri, hogy tulajdonképpen elpusztíthatatlan. Azonban időközben kiderül, hogy a Tau Ceti rendszere nem veszít energiát, így ott lennie kell valaminek, ami predálja az asztrofágot. Erre pedig világméretű összefogás alakult jeles tudósokkal, és mindent a programnak szentelnek. Asztrofágot tenyésztenek, mely az űrhajó, vagyis a Hail Mary üzemanyaga lesz. Ezzel egy három fős személyzetet küldenek az űrbe a Tau Cetihez, megvizsgálni a környezetet, miért nem pusztul el ott az asztrofág. Egy tragédia során Grace elveszíti két kollégáját, valamint folyamatosan a történetben előre haladva kiderül, hogy nem önszántából csatlakozott a legénységhez a főhősünk, de minden bizonnyal a legjobb választás volt ő, és a tragikus események ellenére mindennek így kellett történnie. A mesterséges kómából felébredve egy űrhajóval találkozik, ahol a legénység megmaradt egyetlen tagja, egy teknősbéka-pók keverék lény, aki hangokkal kommunikál, a hallása tökéletes, azonban látószerve nem fejlődött ki, Grace segítségére lesz. Rocky kiváló mérnök, és rengeteg új ötlettel, vívmánnyal segít Grace-nek a kutatásban, míg végül együtt megtalálják a Tau Ceti életbenmaradásának okát, a taumőbát, mely asztrofággal táplálkozik. Mivel Grace hajóját csak odaútra tervezték, így nem volt elég üzemanyaga visszajutni a Földre, de a felfedezéseit és mintákat küldhetett, jött a történet egyik szívmelengető része. Rocky adott üzemanyagot, mellyel visszajuthat a főhősünk a Földre és beolvashat a főnökének, aki rabként kezelte az utazás előtt és kitörölte az emlékeit az akcióval kapcsolatban, nehogy Grace meghiúsítsa azt. Azonban még időben rájött Grace arra, hogy néhány nitrogénrezisztens taumőba kiszabadult és elkezdte felzabálni az asztrofágokat. Mivel Grace erre időben rájött, az üzemanyagkészlet megmenekült, de Rocky védtelen maradt, így kilőtte az űrbe a bogarakat, melyek az információt szállítják a Földre, és Rocky megmentésére sietett. Jó érzés volt olvasni ezeket a részeket, és a végkifejletre sem kellett sokat várni, ugyanis a történet végére Grace visszavitte Rocky-t az Eridre, és ott felállítottak neki egy létfenntartó építményt, továbbá hírt kapott arról is, hogy a Föld megmenekült, a Nap újra a teljes energiával dolgozik.

Összességében remek könyv volt, nagyon érdekes nézőpontból, komplex és óriási kutatómunkával készült, tudományos-fantasztikus mű, melyet fizika ismeretek nélkül is lehet értelmezni és tökéletes egyensúlyt tart fenn a túlzott tudományosság és a közérthetőség között.

Így 5/5 pontra értékelem, hatalmas élmény volt olvasni, és ismét meglepődtem, hogy tetszik a sci-fi műfaja. Mindenkinek ajánlom.

Az ember, akit Ovénak hívnak – Vivien

A havi választott olvasásom Az ember, akit Ovenak hívnak című könyv volt. Nagyon sok jót hallottam már róla, és a szerző Mindennapi szorongások című műve után bátrabban mertem nekikezdeni. A történet elején keveset tudunk meg a főszereplőről, sőt, kifejezetten érthetetlen és lehangoló volt olvasni, de utána szépen lassan megismerhettük Ovet, az ő élettörténetét, a feleségét és a szomszédságot. Hatalmasra nőtt a szememben, és már csak mosolyogtam az elején tapasztaltakon. A könyv megerősítette, hogy nem szabad ítélkezni akkor, mikor nem ismerjük a másikat igazán, es nem tudjuk, hogy mit miért tesz. Egy házsártos, befelé forduló öregemberből csupaszív, példaképszerű alak vált. A történet remekül kidolgozott, következetes, olvasmányos es jól követhető, mely nagyban segíti a fontos üzenet megértését, és a cselekmény fejbentartását. Ugyan rendkívüli olvasás volt, mégsem tudok róla hosszas jellemzést adni, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia.
Ove a feleségét gyászolja, amit csak pár fejezet múlva tudunk meg, addig erről fogalmunk sincs. Őszintén, már ezt a mozzanatot is elérzékenyülve olvastam. Majd megszerettem a karaktert az önzetlenségéért, és a sajátosságáért, és a legvégén hasonló hatást ért el. E pillanatok miatt érdemes olvasni! Néhány mondatot, gondolatot többször is elolvastam és próbáltam raktározni magamban, az egyik kedvencem a szerelemről szóló volt Sonjától, Ove elhunyt feleségétől.
Aki belekezd, szánjon rá időt és figyelmet, ugyanis nagy igazságokat tartalmaz, melyek fölött óvatlanul elszaladhatunk.
Összességében 5/5 pontot adok neki, szuper volt, és örülök neki, hogy a kezdeti megtorpanást követően végül befejeztem, jelentős dologról maradtam volna le nélküle.

Egy gyilkosság ára – Vivien

A könyvklub keretében a júliusi közös olvasmány volt az Egy gyilkosság ára. Nagyon vártam ezt, mert igazán izgalmas kriminek ígérkezett fülszöveg és borító alapján, és nem csalódtam, sőt! A történetben kevés szereplőnk van, jól lehet követni a szálat, egyszerre egy szemszög leírását kapjuk, az események átfednek, és minden nézőpontból rálátunk a történésekre, így nagyon könnyű olvasmány, a nyelvezete kiváló, felfrissülés volt az olvasása ezeken a forró nyári napokon. A főhőseink Ted és Lily, akik egy reptéren találkoztak, majd egészen könnyen beszédbe elegyedtek és megtalálták a közös hangot, majd Ted elpanaszolta, hogy valószínűleg a felesége, Miranda, megcsalja őt az építési vállalkozóval, Braddel. Kitervelik, hogy megölik Mirandát és vele együtt Bradet is. Drukkoltam, mert kifejezetten antipatikus volt Miranda személye, aki kihasználta Tedet a pénzéért, és igazából minden férfit maga körül. Megdöbbentő volt, mikor Brad megelőzte Lilyék tervét, és kiderült, hogy Miranda és Brad szintén gyilkosságot terveztek, csak éppen Ted ellen, és sajnos ők gyorsabbak voltak. Ezt követően már csak Lilynek szurkoltam, aki szintén nem példakép volt, védtelennek, állatiasnak tűnt, aki csak úgy védheti meg magát, ha megöli azt, aki ellene van. A következő nagy fordulat Miranda meggyilkolása volt. Elhitették az olvasóval, hogy Brad Miranda mellett áll és Lilyt üti le a franciakulccsal, de ekkor az az érzésem támadt, hogy a gonosz győzött, majd kiderült, hogy mégis Miranda halt meg, akit nemsokára Brad követett. A közhely, miszerint egyszer minden kiderül, a könyv végére beigazolódott. A hely, ahová Lily elrejtette a hullákat, hamarosan feltárásra kerül, és ő, aki épp az előzetes letartóztatásban ül, nem tehet ellene semmit... Hiába reménykedik, hogy kiszabadul a nyomozó leszúrása után, ez elől már biztosan nem lesz menekvés. Összességében nagyon jó olvasás volt, a szereplők érzelmeket váltottak ki belőlem, bele tudtam képzelni magam a történetbe, könnyed és kellemes olvasás volt. 5/5 csillagot érdemel, és minden krimiszeretőnek kifejezetten ajánlom!

A Pendragon legenda – Vivien

A könyv elején izgatottan és reménykedve vártam a történet kibontakozását, mely egészen jól alakult, már-már elkönyvetlem magamban, hogy megkedvelem az írót. Aztán a közepén nagyon nehezen haladt a cselekmény, őszintén az életrajzi résznél sokszor el is vesztettem a fonalat és nem tudtam követni, majd a végére számomra nem érkezett meg a fordulat, aki ellen merényletet terveztek nem halt meg, viszont a "főellenségek" mind meghaltak. Ez merőben új felfogás volt, bár több csavart is el tudtam volna képzelni és kevesebb eszmefuttatást. Sokszor nem értettem, hogy ki a beszélő, kinek a gondolatait halljuk, és számomra nehezen volt olvasható helyenként, a fejezetek is csak csillaggal voltak elválasztva egymástól, mely szintén nem adta meg nekem a lezárást-kezdetet, mint általában. Az utazások, és az, hogy Cynthia volt az áruló meglepett, de minden más középszerű volt. ÖSszességében közepes volt az olvasásélmény, talán az időszak, amikor ez a könyv a kezembe került, nem volt megfelelő, talán kevésbé az én stílusom, mindenesetre nem lopta be magát a szívembe, és bölcsebb lenne, ha újra elolvasnám egy sokkal nyitottabb periódusomban.

Otthoncsere – Vivien

Beth O'Leary Otthoncsere című könyve, ahogy a borítón is olvasható, balzsam a léleknek. Könnyed olvasmány, és most pontosan erre volt szükségem és időm. A témája érdekes, a nagymama és az unokája két hónapra lakhelyet cserélnek, mert mindkettőjüknek szükségük van a változásra. Az unoka, Leena, egy londoni nagyvállalatnál dolgozik a barátjával, Ethannel, akik első pillantásra álompárnak tűnnek, mindketten karrieristák, és a munkájuknak élnek. Leena kezdetben a testvére, Carla halálát is így próbálta feldolgozni, hogy a munkába temetkezett, melyben Ethan támogatta, azonban az elfojtás nem hozott eredményt, csupán rövidtávú megnyugvást nyújtott számára, a szőnyeg alá söpörte az emlékeket és az érzéseit. Mariannal, az anyjával is megromlott a viszonya, őt hibáztatta azért, mert a húgát nem beszélte rá az életmentőnek tűnő amerikai kísérleti stádiumban lévő kezelésre, és az ő olvasatában elhagyta Carlát és feladta a küzdelmet. A nagymama mindeközben próbálta a lányában tartani a lelket, összehozni Leenát és Mariant, de ez nem járt sikerrel. A könyv elején minden rendezettnek tűnt, ám nagyon feszültnek érződött. A nagymamának egy kis pezsgésre volt szüksége, új életszemléletre, mozgástérre, Leenának pedig arra, hogy szembe tudjon nézni az érzéseivel, az anyjával, és a gyászt együtt fel tudják dolgozni. A könyv legfrappánsabban ebben a mondatban foglalható össze: "Nem tudtam volna önmagamra találni, ha nem vagyok valaki más." Mindenki környezet változáson esett át, felfrissült és újra visszanyerte az életkedvét, melyet üdítő volt olvasni és látni. A kezdetben morgós és antipatikus Arnold is egy szerethető figura lett, és végül meglátta Eileen a fától az erdőt, valamint az olvasó számára is kiderült, mi a valódi oka az évtizedeken átívelő háborúskodásnak kettejük között. Nagyszerű könyv, pozitív hangulattal és kisugárzással, ami a legstresszesebb időszakokban is letehetetlen és feledteti minden fejedben zakatoló problémát. Összességével 5/5 pontot adok rá, és mindenkinek ajánlom elolvasásra, hihetetlen, hogy egy egyszerű könyv mennyit tud adni...

Otthoncsere – Csilla‿

Amikor ránéztem erre a könyvre egy igazán könnyed, laza olvasmánynak ígérkezett. Ami majdnem igaz is. Azonban ennél sokkal többről van szó. Arról, hogy a Cotton család női tagjai miként tudják szerettük elvesztését feldolgozni. Beszél anya – lánya kapcsolatról és nagyanya – unokája kapcsolatról. De rámutat arra is, hogy mennyire fontos az összetartás ereje az, hogy akarjunk segíteni magunkon, ha időnként padlóra kerülünk. Nyújtsuk a kezünket a környezetünkben lévőknek, ha látjuk, hogy segítségre szorulnak. Ugyanakkor tanulhatunk itt az újrakezdésről és arról is, hogyan lehet ízlésesen beszélni az időskori szerelmi életről, annak létjogosúltságáról. De szó esik az egymás elfogadásáról valamint a barátság erejéről. Ezek a nehéz témák zseniális stílusban, nagyon szerethetően, kedvesen, humorosan vannak kicsomagolva előttünk.

A könyv alapötlete már eleve nagyon tetszik. Ehhez társulnak még a jól kidolgozott karakterek.

Leena egy fiatal, határozott, jó szervezőképességgel megáldott menedzser, aki hajlamos egy kicsit az önsajnálatra. Emiatt az elején voltak pillanatok, amikor haragudtam rá. Persze később azért sikerült megkedvelnem őt.

Eileen tettre kész, határozott, önzetlen és jóhumorú, aki hetvenkilenc éves és tele van tervekkel. Úgy véli, hogy az Élet sok mindennel tartozik neki és ezeket a tartozásokat igenis be akarja vasalni. Életfelfogásával, stílusával szerintem ő viszi hátán a történetet.

Marian gyenge és határozatlan, amikor megismerjük. Nagyon nehezen tudja feldolgozni lánya elvesztését. Carla halálával önmagát is elvesztette. A történet végére sikerül megerösődnie, magára találnia. Örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdhettem Beth O’Leary megismerését. Annak ellenére, hogy tartottam a romantikus címkétől – hiszen nem ez a kedvenc műfajom – , egy nagyon szórakoztató stílusú, kedves humorú könyvet olvashattam.

Jó választás, nagyszerű olvasmány volt!

Az ajtó – Vivien

Az áprilisi, listából szabadon választható könyvnek Szabó Magda Az ajtó című művét választottam. Az írónőtől korábban nem olvastam semmit, az Abigél c. film első részét láttam csak régebben, de nem vonzott soha különösebben az írónő világa. Most mégis úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. A választásom nem bánom. A könyv Szabó Magda bejárónőjéről szól, Emerencről, akinél keményebb, szikárabb és konzervatívabb karaktert még nem láttam. Nagyon érdekes az ő személyisége, az, hogy mennyire ragaszkodik a látszathoz, a munkát csak a kétkezi tevékenységben leli, annyit enged magából megismerni, amennyit feltétlenül muszáj. Tiszteletreméltó a szókimondása, bár néha soknak éreztem, de az állatok iránt tanúsított szeretete példaértékű. Leginkább ezel a tulajdonságával tudtam azonosulni, az írónő és a többi szereplő is megfoghatatlan volt, nem szimpatizáltam velük, mint egy szellem, úgy lebegtem a történetben és követtem az eseményeket. Ez furcsa a számomra, mert az olvasásaim többségében találtam olyan karaktert, akivel eggyé váltam, és ezzel teljesen magával ragadott a történet fonala. A könyv hangulata az elejétől a végéig szomorú volt, gyászoltunk az első betűtől az utolsóig, hiszen már a kezdő fejezetben tudjuk, Emerenc meghal. Az írónő fájdalmát és világát ismerjük meg, aki nem tud soha már túllépni a tragédián, és ez elszigeteli egy ajtó mögé, amit nem tud kinyitni, és ez a kép kísérti rémálmaiban is. Emerenc alakja számomra abszurd volt, olykor viszont vicces is, de főként a kórházba kerüléséig nem tudtam hova tenni a mérhetetlen makacsságát. Összességében a könyv 4/5 pontot kapott tőlem, egy olyan élményt adott, melynek még ülepednie kell ahhoz, hogy az olvasó feldolgozhassa, amit lelki szemei előtt látott.

Evelyn Hardcastle 7 halála – Vivien

Elolvasva Stuart Turton Evelyn Hardcastle 7 halála című könyvet, számomra bonyolult, döbbenetes, fordulatos, izgalmas és mesteri alkotást adott. Az elején, kb. a feléig nem is értettem igazán, hogy mi is történik, mi ez, hogy minden nap más testben ébred, ez valami terápia, és az egész csak pszichózis, vagy egy film vagy képzelgés. Anna személye is rejtély volt, ahogy sok más szereplő is, és a negyedik gazdatesttől már nehezen tudtam megkülönböztetni őket, hogy ki kicsoda, ezért is tartott fogva a könyv, és alig tudtam letenni. A történetet szerintem tökéletesen kibontották, a kérdéseimre választ kaptam, és már a könyv negyedénél elengedtem azt a törekvésem, hogy majd én rájövök, ki lehetett a gyilkos, akinek a nevét a pestisdoktor kéri. A mű zseniális, és kíváncis vagyok az író többi művére is, valami hihetetlen, amit alkotott. A koncepció és a szemléletmód nagyon egyedi, nyolc gazdatest, nyolc személyiség, az egyediségükkel együtt, nem csupán Aiden jellemvonásai érvényesültek és csak porhüvelyeket kapott, melyek mint álruhák szerepeltek. Érdekes volt, amikor rájött, hogy minden szereplőt, akinek a testébe bújhat, a saját képességeinek megfelelően használhat, aki nehézkesen mozog, inkább jó megfigyelő, mint nyomkövető, a kedvencem pedig, aki segítségével talán a legtöbb dolgot megtudtuk, Rashton volt. Az ő éleslátása és tapasztalata elengedhetetlen volt a sikerhez. Az összeesküvés, hogy több vendéget is meggyőzött Aiden, hogy csatlakozzanak hozzá és akadályozzák meg a terv bukását, az inas karaktere, mind-mind lélegzetelállítóan hatottak. Összességében nagyon tetszett a könyv, szeretem a krimiket, és ez egy Agatha Christie-hez hasonló, fondorlatos és végletekig csavaros történet volt, így 5/5 pontot adok neki, krimi kedvelőknek szívből ajánlom.

Hétköznapi szorongások – Vivien

Az idei második közös olvasásunk Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások című könyve volt, melyet meglátva először valami béna önsegítő könyvre gondoltam. Aztán nekiláttam a könyvnek, és egyszerűen képtelen voltam letenni, a könyv terjedelméhez és a szabadidőmhöz képest nagyon gyorsan elolvastam, ráadásul remek életszakaszomban talált meg, amikor pont kétségek gyötörnek és kételkedem magamban és a képességeimben, a dogok értelmében. A könyvben megismerhetünk egy elkeseredett bankrablót, valamint a menekülése helyszínéül szolgáló lakást, melyet meghirdettek eladásra, és épp lakásbemutató zajlik. Kicsit furcsának indult a sztori, közben a szereplőket egyesével hol a kihallgatás során, hol pedig például a pszichológusnál tett látogatások alkalmával megismerhetünk. Kiderül, hogy mindegyikük életében történtek olyan dolgok, melyek okot adhattak volna arra, hogy feladják az egészet, mégsem tették, mentek tovább és próbáltak együtt élni az eseményekkel. A kedvenc szereplőm Zara lett, aki elsőre nagyon antipatikusnak hatott, viszont ahogy egyre jobban megismertem, megkedveltem, és megértettem őt. A cselekmény csavarokkal teli, helyenként megható és helyenként vicces, talán ez a legszebb könyv, amit valaha olvastam, az író többi művével is szívesen megismerkednék a közeljövőben. Megnyugtató végkifejletet kapott, teljesen elégedett vagyok a történettel, melyre 5/5 pontot adok, ez egy kiváló könyv.

Az éjféli égbolt – Vivien

A januári könyvünk Az éjféli égbolt volt, melyből film is készült. A filmet néztem meg először, mintegy ízelítőként a könyvhöz, melyből pár oldalt olvastam csak, de az nagyon nehezen ment. A film és a könyv szerencsére nem átfedők, néhol van egyezés, de itt határozottan kijelenthetem, hogy a könyv sokkal jobb, mint a film. Utóbbi csalódás volt, erőltetett, klisés, bár fordulat, hogy Sully Augustine lánya, ami a filmben le is lőtte a könyv nagy csavarját, de nem bántam. A könyvben több részletet, több kalandot látunk, ugyan ott sem tudjuk, hogy mi is történt a bolygónkkal, miért kellett evakuálni és a film szerint a föld alá költöztetni az embereket, a könyvben erről nem esett szó. A könyvben az állatokhoz és természethez való viszonyulás példaértékű volt, együtt próbált (túl)élni a főszereplőnk a tundrán őshonos állatokkal, és egy kicsit az ottani évszakos változatosságba is betekintést nyertünk, ez kifejezetten tetszett. Az, hogy a kislány csak látomás, szintén meglepő fordulat volt, azonban a könyvben ez várható is volt, hiszen lehetetlen helyeken, nagyon alulöltözve mozgott Iris, ami lássuk be, nem reális. Az Aether bemutatása szintén tetszett, illetve az is, hogy a filmben más végkifejletet jelenítettek meg, mintha két teljesen különböző történetről lett volna szó. Összességében nehezen indult ugyan az olvasás, a filmnézés is szenvedés volt, mégsem tudtam azt mondani, hogy most elég volt ennyi, és nem fejezeme be, valahogy magával ragadott és nem engedett. Így a könyvre 4/5 pontot adnék, érdekes probléma felvetéssel és megközelítéssel dolgozott, örülök, hogy elolvashattam.