A szolgálólány meséje – Borsoka

A történet a jövőbeli Gileád szigorú társadalmában játszódik, amely vallási alapokon működik. A főhős, Fredé fő feladata szolgálólányként, hogy gyereket szüljön a politikai elitbe tartozó parancsnoknak és feleségének, akiknek a házában él. Amennyiben ez nem sikerül neki egy bizonyos időn belül, súlyos következményekkel kell számolnia. A látszólag merev szabályokon alapuló világban Fredé lassan felfedezi, hogy vannak kiskapuk, amelyekkel sokan élnek is. Azonban mindennek ára van...

Érdekes a könyvben bemutatott világ, tetszett az alapvető elgondolás, ugyanakkor sokkal többet vártam tőle, talán mert nagy volt a híre. Nagyon sok helyen hiányérzetem volt, nem derül ki például, hogy pontosan hogy alakult ki ez a világ (csak utal rá), ki mit csinál benne, és hiányoltam a könyv végén, hogy vajon hogyan végződik az egész. Jó dolog a balladai homály, ami a könyv elbeszélő stílusa miatt is kialakul, és közelebb hozza így az olvasót, de szerintem hatásosabb lett volna, ha jobban kidolgozott a történet. A könyv hangulata nyomasztó volt, de a történet magával ragadott. Sok, már a nyolcvanas években is aktuális kérdést csempészett bele az írónő - nők elleni erőszak, nők helyzete, környezetvédelem (ami nélkül ilyen következményekre számíthatunk), vallási fundamentalizmus. Érdekes volt számomra, hogy ennyire szélsőségesen fanatikus, ámbár bibliai alapokon nyugvó - legalábbis a politikai elit kommunikációja alapján - társadalmat írt le. A Bibliát vagy más szent könyveket sokan alapul vettek már saját céljaikra, itt ezt nagyon kisarkította az írónő, mert úgy tűnik, a Bibliából kiválogatta a politikai elit a rendszert alátámasztó részeket. Spoiler: a végén nagyon frappáns volt a gileádi társadalom utólagos elemzése és sok kérdésre fényt derített, de kicsit az volt az érzésem, hogy az írónő ezzel próbálta áthidalni a könyv hiányosságait.

A szolgálólány meséje – Dóri

Ez a könyv egy ötös skálán egy négyes nálam. Azért csak jó és nem remek, mert sok dolgot nem tudok meg, így a könyv végére maradt bennem egy nagy hiány érzett. (Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a sorozatra, ahol valószínűleg, minden kérdésemre választ kaphtaok.)

Rögtön az események sűrűjébe csöppenünk, és miközben halad előre a cselekmény, úgy tudunk meg részleteket a múltról, de számomra nem eleget. Amire a legjobban kíváncsi vagyok, hogy pontosan miként lett ez a rendszer bevezetve, hisz nem évtizedek alatt történt ez, hanem kb. 3 év kellett hozzá, hogy egy nőből szolga legyen.

Az új rendszert (és szerintem minden új rendszerre igaz ez) a Parancsnok fogalmazza meg a legjobban: 

„A jobb sosem jelent mindenkinek jobbat. Mindig akadnak, akiknek rosszabb lesz.”

Itt tömegeknek lett rosszabb és csak egy maréknyi embernek jobb.

Ami mindenképpen érdekes volt még a számomra az a nők közötti viszonyok. A Férjek teljes egészében a Feleségek kezébe tették a háztartással kapcsolatos dolgokat, csak ők dönthetnek. Hasonlókép a Szolgálólányokat a Nénik készítik fel és egy férfi sincs jelen vagy szól bele közvetlenül. Végig olyan érzésem volt, hogy a Nénik és a Feleségek is Szolgálólányokat tették meg maguk között bűnbakká a dolgokért. Mintha ők testesítenének meg mindent, ami rossz és erkölcstelen volt régen.

Bár a könyv végén kiderül, hogy ez a rendszer az idő viharait nem élte túl, mégis létre jöhetett, ahogy a mai világban is nagyon sok minden létre jött már. Vannak, olyan helyek ahol számomra és valószínűleg még sokan mások számára is az ’átlagos mindennapok’, nem nevezhetők életnek.

Lydia néni mondja: 

„Szokványos az, amihez hozzá szoktatok. Meglehet, ez ma még nem tűnik szokványosnak számotokra, de idővel az lesz. Szokványossá válik.”

Ezek a mondatok, azok, amik a legjobban összefoglalják nekem a könyvet és, amik gondolkozásra késztetnek.