2021. december 14., kedd

Mellettem elférsz – Vivien

Elolvastam a havi választott könyvet, ami Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című családregénye volt. Hogy miért választottam ezt? Teljesen véletlenül. hallottam már könyves youtuberektől az íróról, azonban szkeptikus vagyok a magyar írókkal kapcsolatban, mert lutri a tőlük olvasott mű. A jól csengő, érdekes fülszövegű könyv sem biztos, hogy átütő lesz, sokszor zavaros és szinte érthetetlen a nyelvezete. Ez a könyv viszont nagyon olvasmányos volt, rengeteg szereplővel, viszont teljesen követhető. Sokat segít a könyv belső borítóján a családfa is. A szívemhez nőtt szinte mindenki a történetben, teljesen bele tudtam helyezkedni. Érdekes, hogy mennyi mozzanat visszatükröződik a nagyszülőktől az unokákra, és ez igazán szép motívum volt. Az eltékozolt sorsok, az alkohol megkeserítő ereje, a boldogság minduntalan keresése, de a kutatás hiábavalósága, a reménytelenség, megbántottság, csalódottság járta át a történetet. Szívhez szóló volt, remekül elmesélt, és nagyszerűen narrált könyv, kevés korrajzzal, pont emészthető formában. Furcsa volt a folyószövegszerű struktúra, a párbeszédek csupán dőlt betűvel voltak kiemelve néhol. A szereplőkre visszatérve, Juszti mama egy áldott lélek lehetett, az igazi, végtelen szeretetű és gondoskodó nagymama. Benedek volt a másik kedvencem, aki nagy reményekkel indult, hogy pap lesz, és a falu felnézett rá, és akinek az életében a legfontosabb Sadi, a legjobb barátja, és a kapcsolatuk mennyire értelmezhetetlen volt Benedek szemszögéből, és alig vártam, hogy mi sül ki belőle, reménykedtem benne és végül bejött. Egymás mellett építettek házat, és több mint 30 évig éltek így, egymással, ez csodálatos volt. A főszereplő, akinek nem is rémlik, hogy a nevét elárulta volna a szerző, vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Lúzernek tartottam azért, mert elhagyta a barátnője, és mert nem vette észre, hogy a lány nem is szereti igazán. Lenéztem, mert örömlányokkal kereste a boldogságot, és azzal is nehéz volt azonosulnom, hogy egy olyan nehéz öregemberrel mint Arnold, miért üti az idejét, ha elmondja többször is, hogy az öreg minden, már ismert történetet újra elmesél, és úgy tesz, mint aki mindent tud mindenről. Aztán mikor eljut Zach Évához, ismét jó érzés olvasni a történetét, és az utolsó 80 oldal csak úgy elszalad előttem. A Domos tata és Éva szerelmének története egyszerre gyönyörű és szomorú is, minden örömüket és fájdalmukat velük éltem. Majd a végén a csattanó, hogy vajon a főszereplőhöz eljön Juli, a prosti, akivel annyira szeretne megismerkedni, de a nő nem kíváncsi rá. Ez is érdekes visszacsatolása a múltnak, ahol Domos várta Évát ugyanott, a nő azonban nem érkezett meg soha. Összességében remek olvasmány volt, nagyon magával ragadott a történet, ezentúl bátrabban merek családregényt választani, ha új olvasnivalón töröm a fejem. 5/5 csillag, nem vitás.