Az augusztusi választott könyvem WM. Paul Young: A viskó című műve volt, amelyről korábban nem hallottam, csupán a borító volt szimpatikus, mely miatt rá esett a voksom. Összességében a történet megrendítő, elgondolkodtató, viszont a vallásos vonal szerintem nagyon utópisztikus volt. A történet szerint Mack kislánya, Missy egy sorozatgyilkos áldozatává vált, akinek a holttestét sem sikerült megtalálni három éven keresztül, míg a nyomozás zajlott, sőt, a gyilkos kilétére sem derült fény, semmilyen használható nyomot nem találtak. Ekkor egy ember és a családja életében rendkívüli mértékben megnő az önostorozás, magunk hibáztatása, felelősök keresése, és a mértéktelen düh a világra és a felsőbb erők felé, és az egészet A Nagy Szomorúságként, vagyis a depresszió lírai megtestesüléseként írt a szerző. Ezután következett a megbocsájtás, melyet végigkövetve valóban megkönnyebbültem olvasóként, és valamennyit úgy érzem, hogy el tudok menteni a hétköznapokra is a tanításokból. Azonban a könyv helyenként zavaros volt, csapongott, ami a főszereplő lelkiállapotát még inkább kifejezte, ettől viszont nehézkes volt az olvasás és a beleélés, ami a könyv nyújtotta élményt csorbítja. Számomra a könyv megosztó volt, biztosan kell kis idő, míg leülepszik és nyugodt szívvel tudok gondolni rá, azonban a hype, ami körülöleli, számomra kevésbé érthető. Az értékelésem szerint 3,5 pontot adok a maximális 5-ből.
