2019. szeptember 11., szerda

Virágot Algernonnak – Csilla555

Jelen pillanatban azt mutatja a Molyon a könyv értékelés száma, hogy 2443 értékelést kapott és a tetszési százalék még mindig 93%.

Ezek után halkan megkérdezem: Mi újat írhatnék még? Nem, nem tudok olyat írni amit mások előttem még nem mondtak el erről a remekül megírt műről. Főleg, hogy már nekem is többszöri olvasás volt ez a mostani .

Úgy döntöttem nem írok a tartalmáról semmit, hiszen mindenki tudja miről szól a könyv. Inkább a bennem felmerülő kérdéseket, gondolatokat osztom meg veletek.

Nagy élményben volt azáltal részem, ahogy Daniel Keyes az írással, jobban mondva a helyesírással érzékeltette főhősünk intelligenciaszintjét . Ez a gondolat egyszerűen zseniális! Csak a helyesírással –pontosabban a tömérdek helyesírási hibával megmutatta, hogy Charlie éppen milyen fejlettségi szakaszba lépett. Emiatt az elején talán egy kicsit lassabban ment az olvasás, de a szemléltetés ezzel hihetetlenül jó volt.

Olvasás közben hemzsegtek a fejemben a felmerülő kérdések .Pl., Mindjárt itt van az első, orvos –etikai kérdés:Joga van-e a kutatóorvosoknak pusztán csak a tudomány fejlődésének az érdekét figyelembe venni és elvégezni emberen is olyan kísérletet, aminek a kimenetele még nem tisztázott? Etikus-e a tudomány fejlődése érdekében kihasználni egy gyengeelméjű ember álmait, vágyait, jóhiszeműségét? A sikeres operáció elvégzése után a kísérlet alanya vajon mennyire maradhatott meg önálló személynek ? Egyenrangúnak tekintették-e valaha is őt?Vajon a kísérlet előtti Charlie boldog volt-e a maga világában? És a kísérlet utáni Charlie? Melyik személyisége volt jobban szerethető? Akart-e Charlie lángész lenni?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege vártak megválaszolásra. Mi többet kívánhat egy író annál, mint hogy a „gyermeke”kérdéseket vessen fel és elgondolkodtassa az olvasóját? Én imádtam ezt a nagyszerűen megszerkesztett és felépített művet!

Többszöri újraolvasásra ajánlom mindenki figyelmébe! * * * * * * * * * *

2019. szeptember 1., vasárnap

A halhatatlanok – jkrizsma

"Az olvasót minden bizonnyal teljesen magával ragadja a Gold testvérek világa, ragyogó színeinek temérdek árnyalatával. Nem egészen megnyugtató tájék ez, hiszen nagyon is jól tudjuk, hogyan fog végződni a történet, de élvezetes út vezet odáig."
NPR.org

A fenti idézet tökéletes látképet nyújt az igen bonyolult és átélhető családtörténetről, de ugyanakkor nem lőve le a végkifejlet poénjait sem.

A new yorki testvérek behálózzák egész Amerikát és kiterjedt kapcsolatokat ápolnak szeretteikkel, legyenek bárhol is az országban.

A fő cselekményt megindító Hester Street-i nőről kiderül, hogy az Ószövetségből ismert hamis prófétanő valójában, aki elindítja a Gold testvéreket a végzetük irányába.

Varya, Daniel, Klara és Simon hozzánk nőnek, izgulunk a sorsuk alakulásán, siratjuk esendőségüket; Chloe Benjamin cifrázza végzetüket...

A néhol alpári mélységekbe is merülő regény emberközelivé hozza a testvéri szeretet, a szülő-gyermek viszonyt, a szerelem különböző aspektusait, a számos karrierlehetőséget és a zsidó vallás előírásait.

Amint a vége felé jutunk a műalkotásnak, bölcsebbek leszünk, mintha mi is megöregednénk; talán túl sokat is tudunk életről, halálról, vallásról és az emberi érzelmekről.

Felemel néhol, máshol letaszít, de sehol sem ereszt: Gold-ék mintha mi magunk lennénk; mintha nem csak az Ígéret Földjén járnánk!

Elmélyedünk az érzelmek kavarodásában, átéljük őket; folytatnánk a regény olvasását, szeretnénk még a testvérekkel időzni...

Eddigi olvasmányélményeimből semmihez se hasonlítható Chloe Benjamin műve; intenzitása csak Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét! c. alkotásához fogható.

Szerintem: 5/5 a rangsorolása.