Jelen pillanatban azt mutatja a Molyon a könyv értékelés száma, hogy 2443 értékelést kapott és a tetszési százalék még mindig 93%.
Ezek után halkan megkérdezem: Mi újat írhatnék még? Nem, nem tudok olyat írni amit mások előttem még nem mondtak el erről a remekül megírt műről. Főleg, hogy már nekem is többszöri olvasás volt ez a mostani .
Úgy döntöttem nem írok a tartalmáról semmit, hiszen mindenki tudja miről szól a könyv. Inkább a bennem felmerülő kérdéseket, gondolatokat osztom meg veletek.
Nagy élményben volt azáltal részem, ahogy Daniel Keyes az írással, jobban mondva a helyesírással érzékeltette főhősünk intelligenciaszintjét . Ez a gondolat egyszerűen zseniális! Csak a helyesírással –pontosabban a tömérdek helyesírási hibával megmutatta, hogy Charlie éppen milyen fejlettségi szakaszba lépett. Emiatt az elején talán egy kicsit lassabban ment az olvasás, de a szemléltetés ezzel hihetetlenül jó volt.
Olvasás közben hemzsegtek a fejemben a felmerülő kérdések .Pl., Mindjárt itt van az első, orvos –etikai kérdés:Joga van-e a kutatóorvosoknak pusztán csak a tudomány fejlődésének az érdekét figyelembe venni és elvégezni emberen is olyan kísérletet, aminek a kimenetele még nem tisztázott? Etikus-e a tudomány fejlődése érdekében kihasználni egy gyengeelméjű ember álmait, vágyait, jóhiszeműségét? A sikeres operáció elvégzése után a kísérlet alanya vajon mennyire maradhatott meg önálló személynek ? Egyenrangúnak tekintették-e valaha is őt?Vajon a kísérlet előtti Charlie boldog volt-e a maga világában? És a kísérlet utáni Charlie? Melyik személyisége volt jobban szerethető? Akart-e Charlie lángész lenni?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege vártak megválaszolásra. Mi többet kívánhat egy író annál, mint hogy a „gyermeke”kérdéseket vessen fel és elgondolkodtassa az olvasóját?
Én imádtam ezt a nagyszerűen megszerkesztett és felépített művet!
Többszöri újraolvasásra ajánlom mindenki figyelmébe! * * * * * * * * * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése