Otthoncsere – Vivien

Beth O'Leary Otthoncsere című könyve, ahogy a borítón is olvasható, balzsam a léleknek. Könnyed olvasmány, és most pontosan erre volt szükségem és időm. A témája érdekes, a nagymama és az unokája két hónapra lakhelyet cserélnek, mert mindkettőjüknek szükségük van a változásra. Az unoka, Leena, egy londoni nagyvállalatnál dolgozik a barátjával, Ethannel, akik első pillantásra álompárnak tűnnek, mindketten karrieristák, és a munkájuknak élnek. Leena kezdetben a testvére, Carla halálát is így próbálta feldolgozni, hogy a munkába temetkezett, melyben Ethan támogatta, azonban az elfojtás nem hozott eredményt, csupán rövidtávú megnyugvást nyújtott számára, a szőnyeg alá söpörte az emlékeket és az érzéseit. Mariannal, az anyjával is megromlott a viszonya, őt hibáztatta azért, mert a húgát nem beszélte rá az életmentőnek tűnő amerikai kísérleti stádiumban lévő kezelésre, és az ő olvasatában elhagyta Carlát és feladta a küzdelmet. A nagymama mindeközben próbálta a lányában tartani a lelket, összehozni Leenát és Mariant, de ez nem járt sikerrel. A könyv elején minden rendezettnek tűnt, ám nagyon feszültnek érződött. A nagymamának egy kis pezsgésre volt szüksége, új életszemléletre, mozgástérre, Leenának pedig arra, hogy szembe tudjon nézni az érzéseivel, az anyjával, és a gyászt együtt fel tudják dolgozni. A könyv legfrappánsabban ebben a mondatban foglalható össze: "Nem tudtam volna önmagamra találni, ha nem vagyok valaki más." Mindenki környezet változáson esett át, felfrissült és újra visszanyerte az életkedvét, melyet üdítő volt olvasni és látni. A kezdetben morgós és antipatikus Arnold is egy szerethető figura lett, és végül meglátta Eileen a fától az erdőt, valamint az olvasó számára is kiderült, mi a valódi oka az évtizedeken átívelő háborúskodásnak kettejük között. Nagyszerű könyv, pozitív hangulattal és kisugárzással, ami a legstresszesebb időszakokban is letehetetlen és feledteti minden fejedben zakatoló problémát. Összességével 5/5 pontot adok rá, és mindenkinek ajánlom elolvasásra, hihetetlen, hogy egy egyszerű könyv mennyit tud adni...

Otthoncsere – Csilla‿

Amikor ránéztem erre a könyvre egy igazán könnyed, laza olvasmánynak ígérkezett. Ami majdnem igaz is. Azonban ennél sokkal többről van szó. Arról, hogy a Cotton család női tagjai miként tudják szerettük elvesztését feldolgozni. Beszél anya – lánya kapcsolatról és nagyanya – unokája kapcsolatról. De rámutat arra is, hogy mennyire fontos az összetartás ereje az, hogy akarjunk segíteni magunkon, ha időnként padlóra kerülünk. Nyújtsuk a kezünket a környezetünkben lévőknek, ha látjuk, hogy segítségre szorulnak. Ugyanakkor tanulhatunk itt az újrakezdésről és arról is, hogyan lehet ízlésesen beszélni az időskori szerelmi életről, annak létjogosúltságáról. De szó esik az egymás elfogadásáról valamint a barátság erejéről. Ezek a nehéz témák zseniális stílusban, nagyon szerethetően, kedvesen, humorosan vannak kicsomagolva előttünk.

A könyv alapötlete már eleve nagyon tetszik. Ehhez társulnak még a jól kidolgozott karakterek.

Leena egy fiatal, határozott, jó szervezőképességgel megáldott menedzser, aki hajlamos egy kicsit az önsajnálatra. Emiatt az elején voltak pillanatok, amikor haragudtam rá. Persze később azért sikerült megkedvelnem őt.

Eileen tettre kész, határozott, önzetlen és jóhumorú, aki hetvenkilenc éves és tele van tervekkel. Úgy véli, hogy az Élet sok mindennel tartozik neki és ezeket a tartozásokat igenis be akarja vasalni. Életfelfogásával, stílusával szerintem ő viszi hátán a történetet.

Marian gyenge és határozatlan, amikor megismerjük. Nagyon nehezen tudja feldolgozni lánya elvesztését. Carla halálával önmagát is elvesztette. A történet végére sikerül megerösődnie, magára találnia. Örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdhettem Beth O’Leary megismerését. Annak ellenére, hogy tartottam a romantikus címkétől – hiszen nem ez a kedvenc műfajom – , egy nagyon szórakoztató stílusú, kedves humorú könyvet olvashattam.

Jó választás, nagyszerű olvasmány volt!