A medve és a csalogány – Pötyi

Fülszöveg
Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken,messze északon,nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások,léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb,és ha eltépi köteleit, talán senki sem állithatja meg tőbbé.

Vaszilisza zöld szemű vadóc kislányból, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyerekeket szüljön és ellássa az urát. A kislány már egészen fiatak kora óta tudja, hogy neki nem ezt irták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislányának, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Értékelés

Mese, monda, zord orosz tél, a család összetartó ereje és egy vadóc lány- történetét ismerhetjük meg. Az olvasó érdeklödését az iró vévig fentartotta -az enyémet nagyon is- legyen leirás vagy akár cselekmény. Vászja a főszereplő szemünk előtt cseperedik fel, különleges képességekkel megáldott, születésekor vesziti el édesanyját. Az emberek nehezen vagy egyáltalán nem értik meg, boszorkánynak kiáltják ki. Az biztos nem a megszokott dolgokat csinálja, szeret az erdőben lenni, fára mászni, Domojoval,Ruszlkával tölti az idejét. Szívesebben tanul meg lovagolni, érti a lovak nyelvét, mint otthon végezze a rábizott feladatokat.Lázadozik -amikor férjhez akarják adni-örültem hogy ez nem történt meg. Bár abban a korban a gyermeknek azt kellett csinálnia amit a szülő mondott.

Nekem nagyon negativ szereplő volt Konsztantin, aki meg akarta menteni a falut, a régi hitvilág és a kereszténység küzdelméből csak ő kerekedhet felül. Ostoba modon csinált mindent. Medvegy hatalmába keritette és miatta halt meg Pjort. Anna akit csak gonosz mostohának neveztem nagyon idegesitő volt, mindig csak ártani akert Vászjának. Pedig ő is látta a démonokat, nem tudta elfogadni ezt a képességét. A befejezés számomra szomorú volt, igaz Pjort legyözte Medvegyet, de ezért életével fizetett.

Összeségében tetszett és nagyon remélem lesz folytatás. Kiváncsian várom hogyan alakul Vászja és családja további élete.

5-5

A medve és a csalogány – Zsebtigris

Be kell vallanom, hogy a Mini-könyvklub harmadik könyvének nem a fülszövege fogott meg elsőre, hanem a csodaszép borítója. Viszont nem szabad ez alapján ítélnünk, így vágjunk is bele az értékelésembe.

Ami elsőre egy kicsit nehéz volt, az a személyek és nevek összeegyeztetése, de Trónok harca fanként ezen a problémán hamar túltettem magam. Utána meggyűlt a bajom a könyv tovább olvasásával is, ugyanis a történet eleje eléggé vontatott, unalmas, azonban Pjotr és Morozkó találkozása után az események olyan érdekes, izgalmas és néhol ijesztő fordulatokat vesznek, hogy az ember szinte alig bírja letenni a könyvet. Azért mondom, hogy „szinte”, mert a mű vége felé ismét van olyan rész, ahol számomra unalmassá válik a cselekmény (Vászja Morozkó házában). Nagyon tetszett még, hogy az írónő behozta a régi orosz népmesék világát (régi meséket, szellemeket [ruszalka, domovoj]) és ezzel egy olyan történetet tudott alkotni, ami simán elmehetne szintén népmesének.

Meglepő módon a főszereplőkkel se volt kifejezetten gondom. Mondjuk ehhez az is hozzá segített, hogy nemcsak egy, hanem több karakter szemszögéből is tájékozódhatunk a történésekről.

Vászja hiába női főszereplő, a karakterfejlődésével elnyerte a tetszésemet és ez egy nagy pozitívum nálam, mert ugye én ki nem állhatom a női főszereplőket.

Aljosa is közül került a szívemhez, a féltő és óvó báty típusával.

Dunja és Pjort karakteréhez eleinte nehéz volt hozzá szoknom, de mind a ketten óvni és védeni próbálták Vászját és végül úgy haltak meg, hogy értük ejtettem a legtöbb könnyet.

Konstantin egy idegesítő, ostoba pap, aki az egész történet alatt meg akarta menteni a falut Isten nevében. Szerintem sértette a becsületét, hogy Vászjában nem tudta kiváltani azt a csodálatot, amit minden más emberben és végül arra a sorsa jutott, hogy Medvegy a hatalmába kerítette és meghalt miatta egy ember.

Viszont a legidegesítőbb karakter Anna volt, aki túl önző volt ahhoz, hogy Vászjától segítséget kérjen és megismerje a ház szellemeit és végül ő is megbékéljen velük. Elhatározta, hogy azok ártó démonok és csak Isten mentheti meg őt és végül úgy halt meg, hogy a legjobban bízott ember áldozta fel. Sorsát szerintem megérdemelte.

A könyv negatívumaihoz egyrészt a már említett unalmas részeket tudnám felhozni, másrészt ami nálam már kezdte kiverni a biztosítékot az a lovakkal kapcsolatos dolgok. Az írónő nagyon sokszor említi meg, hogy-hogy lovagolta meg Vászja az adott lovakat, hogy csutakolta le őket, hogy dőlt nekik. Néhány résznél már azt éreztem, hogy egy lovas kalendáriumot olvasok. Annál a résznél, amikor Szolovej sörényét Vászja elkezdte befonni azt hittem felvisítok. Nem akartam elhinni, hogy az eddig totálisan izgalmas könyv ennyire ellaposodik.

Szerencsére a mű vége mindenért kárpótolt, mert ugyan arra számítottam, hogy Vászja világgá fog menni, de Pjort halála a sokként ért.

Tizenegyes állomás – Pötyi

A Lear király bemutatóján a cimszereplőt játszó szinész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel,ez az éjszaka ugyanis arról lesz hires hogy ekkor szabadul el a világ legpusztitobb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant, és a halálát végignéző gyerekszinész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfonia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.ˇˇMERT ÉLETBE MARADNI NEM ELÉGˇˇ Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott szinészhez kötödő alakok egymásba szövődő múltján és és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van , aki tovább vigye a fáklyát.

Értékelésem-A könyv első és utolsó fejezete Arthur Leander halála és halála elötti napot mutatja be-Betekintést nyerhetünk utolsó napjáról a megbánást, amit jóvá akar tenni.Rájött nemcsak magánélete, karrierje is csödbe ment. A két fejezett között a járvány elötti és utáni időszakot ismerjük meg. Egyik időszakból ugrálva a másikba. Nem igazán láttam összefüggést a történetek között. Szereplök járvány elötti és utáni életét irja le az irónő egy-egy momentumot kiragadva az életükböl. Múlt és jelen-Miranda, Clark, Kirsten, Jeevan,ők azok akik mesélnek a velük történt dolgokról.Miranda ő volt az egyik kedvencem tetszett a története, drukkoltam neki érje el célját.Másik Jeevan ő a jelenbe alig kapott lehetöséget,pár mondatot irt róla az irónő, csalodott voltam, érdekelt volna sorsa, hogy és miért alakult igy az élete, hol él, hogyan és hol ismerkedett meg feleségével.Clark aki Arthur barátja volt reptéri történéseket az ő szemszögéből ismerjük meg.Kirsten az Utazó Szimfónia társulattal él, utazik, városról városra járnak ahol megállnak-zenélnek, Shakespeare darabot adnak elő.Megismerjük hogyan élnek, fosztanak ki házakat, vadásznak, fegyvereiket. Olyan világot akart elénk tárni az irónő ahol nem müködik semmi, nincs telefon,, internet, világitásˇMERT ÉLETBE MARADNI NEM ELÉGˇˇNegativ szereplő a proféta-vajon miért alakult igy az élete erröl sem tudunk meg semmit.Elizabeth sorsa -hová lett, mi történt vele. Számomra nagyon sok kérdés maradt.
3-5