2019. január 31., csütörtök

Rókatündér – Emese

Nagy reményekkel kezdtem neki a könyvnek, tetszett az a kiindulási alap, amit a fülszövegből meg lehetett ismerni. Sajnos végül a könyv nem váltotta be a reményeimet, többször is logikátlan volt a történetvezetés, vagy érthetetlen volt egyes szereplők cselekedete pl.: Nagyanyó nem engedi, hogy Fukuda szenszei nevelje fel Midorit, hogy rajta tarthassa a szemét, majd elküldi a nagyvárosba, hogy ismerje meg az életet pont akkor, amikor a legtöbb kérdése lenne, arról, hogy hogyan legyen teljes az élete kicuneként vagy amikor Rei rögtön kiteszi a szűrét Midorinak, mert egyszer összeszólalkoztak? Ez utóbbi esetében az volt az érzésem, hogy ennek csak azért kellett megtörténnie, hogy Midori megismerhesse Szakura szenszei másik életét, nekem ez a szál teljesen kilógott a történetből, felesleges fordulatnak éreztem, pont úgy, mint a könyv utolsó harmadában megjelenő jakuzákkal való összetűzést vagy Rei terhességét.

Nekem Midori döntése se volt teljesen érthető, kicsit hiányoltam a felépítettségét, az a mondat pedig, hogy "Ez volt életem a legátgondoltabb és legátgondolatlanabb cselekedete” ezt végképp nem értettem. Számomra nem lett világos, hogy a két énje miért nem összeegyeztethető és miért kellett végül ennyire végleges döntést hozni, főleg úgy, hogy meg sem próbálta azt, hogy ha Akira elfogadja a valós énjét, akkor működhet-e a kapcsolatuk, bőven ráért volna ezt a döntést később meghozni, különösen, hogy a könyv első kétharmadában a tépelődései során egyáltalán nem ebbe az irányba hajlott.

Mindenképp érdekes volt, hogy Japánban játszódott a regény, más környezet, számomra elég ismeretlen is, mondjuk azon egyszer kétszer elmosolyodtam, hogy Midori is rácsodálkozik a dolgokra, pedig neki ismernie kéne, de ezt annak a számlájára írtam, hogy nem a nagyvárosban nőtt fel és neki is újdonság minden.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam Midori történetét, mert az alapötlet tetszett és megmozgatta a fantáziámat.

2019. január 26., szombat

Rókatündér – Pötyi

Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, azért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.


Értékelés:

Tesztett a regény, a stílusa és maga a történet.

A főhős, Midori egy japán kicune, olyan ember, aki rókává tud változni. Nemcsak jó tulajdonságokkal rendelkezik, de bizony tud kellemetlenséget is okozni. Eddigi tizennyolc évét hol emberként, hol rókaként élte meg.

Nagymamája csendes vidéki otthonából elküldi Midorit a nyüzsgő Oszakába, mert nem nézi jó szemmel, hogy unokája rókaként barátkozik Akirával. Cserediák programba vesz részt, megismeri a nagyvárosi élet forgatagát, a családok otthoni életét, ragaszkodásukat a hagyományokhoz. Barátokra talál, szerelemre, meg persze ellenségre is.

Rei, Tristan, Akira hatással voltak Midorira, de ez fordítva is igaz volt. Formálták, egyengették egymás útját, a regény elejétől a végéig óriási fejlődésen mentek keresztül. Ez az útkeresés csiszolatlan még, bukdácsolnak, kóstolgatják a lehetőségeiket, de mind megtalálják a helyes utat.

Midori sokat viaskodott róka és emberi énje között. Nagymamájától várt segítséget. A cselekmény előre haladtával mind jobban megtalálja a megoldást, a helyes utat.

A szerző a rókatündérekhez fűződő legendát nem ismerteti, ezért nem tudom milyen választási lehetőségei lettek volna Midorinak és annak milyen következményei.

A befejezés izgalmas volt, reménykedtem mindenki megtalálja – rátalál párjára.

4/5

2019. január 2., szerda

A ​férfi szerint / A nő szerint – Pötyi

Te kinek hiszel
Amit látsz, tudsz és értesz- nem mindig ugyanaz.
Az 1999-es napfogyatkozásután Laura kegyetlen szexuális támadás tanúja lesz. Ő és a barátja, Kit hívja a rendőrséget, ám abban a percben nem csupán az áldozat élete változik meg örökre.
Tizenöt évvel később Laura és Kit félelemben él,s miközben Laura tudja, hogy helyesen cselekedett, amikor beszélt, az események megtanitják rá, hogy a teljes képet sosem láthatod- valami és valaki mindig a sötétben tapogatódzik.

Nagyon olvasmányos könyv volt, semmi extrát nem vártam, mégis alig tudtam letenni.Nagyon érdekes volt, de egy kicsit uncsi is. Laura gondolatai ugyanazt a problémát járták körül állandóan, hogy lelkileg valaki ennyire kiboruljon egy hamis tanuzás miatt. Kit nagy csalodás volt számomra , majdnem a végkifejletig azt gondoltam tettei, cselekedetei , Laurát szolgálják. Kit súlyosabb titkokat őrzött.

Mindkét szereplő a maga modján elég különc volt. Laura a labilis idegrendszere miatt, Kit életét mintha a napfogyatkozás töltené ki, az állandó utazásai. A történet végén derült ki végig azon munkálkodott hogy Beth-t távol tartsa Laurától. A miértre meg is kapjuk a választ. A végkifejlett nagyon jól sikerült nem egy összecsapot befejezés. Minden kikristálysodott, összeállt a kép. Nagyon tetszett a könyv, végig fenntartotta az érdeklödésemet, nagyon olvastatta magát.
értékelésem 5-4