2016. május 28., szombat

Az emlékek őre – Dexter79

Fülszöveg:
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…

Értékelés:
Ez is egy olyan könyv, ami régóta várt elolvasásra nálam, ezért örültem neki. Ez egy ifjúsági könyv, egy 12 éves fiúról szól, de nem vagyok benne biztos, hogy a hasonló korosztálynak szól. szerintem egy 12 éves gyereknek ez egy túl mély és nyomasztó történet lehet.
Talán az első két szó, ami a könyvről eszembe jut az a bizarr és furcsa. Az írónő egy nagyon érdekes (és nem feltétlenül jó értelemben) világképet festett le. Első hallásra utópiának tűnhet a sok jó dologgal, számomra azonban egyértelműen disztópia. Egy hihetetlenül beszabályozott, korlátozott élet, ahol az emberek mindent szürkében látnak, és nem igazán van választási lehetőségük. Ok, ok, nincs erőszak, fájdalom, szenvedés, de nincs szabad akarat, nem kérdezheted meg azt, amit akarsz, nincs "szabadidő" (ja az utóbbi van, de akkor is "tudják", hogy mit kell csinálniuk), ja és nincsenek könyvek :). Nekem ez egy szépen feldíszített börtönnek tűnik.
A szereplőkről az jut eszembe, hogy robotok, beszabályozott robotok, még Jonas is az volt, amíg nem találkozott az "öregemberrel". Akkor végre elkezdett "élni", látni, érezni.

A könyv borítóját (piros szánkós) először nagyon bénának találtam (utólag is elnézést érte), egyáltalán nem tetszett, aztán ahogy alakult a történet és a piros szánkó értelmet kapott már más szemmel néztem a borítóra. Egy teljesen jól kitalált képet tettek a könyv elejére :)

Nekem nem igazán kerek így a történet, ezzel a befejezéssel, olyan lezáratlan, hirtelen, ezért valószínűleg el fogom olvasni a folytatását is, és kíváncsi vagyok a könyvből készült filmre is.

Értékelés: 3/5

Az emlékek őre – k_annamaria

"A magyarázatot nem egy hang adta meg. Az élmény önmagért beszélt."
Sorozatok terén nálam új kedvenc született.

Valószínűleg, ha nem lenne a könyvklub én ezt a könyvet soha nem olvasom el. Ennek fő oka a borító. Én általában az alapján választok, hogy mennyire tetszik a borítója. Fülszöveget szinte soha nem olvasok.
Itt nem igazán értettem először a borítót. Mért van az elején egy szánkó?

Lois Lowrytól még nem olvastam semmit. Viszont nagyon tetszett a stílusa. Annyira emberi oldalról közelítette meg a történetet. Kifejezetten tetszett rövid,lényegre törő stílusa.

Az első pár oldal után kiderül, hogy egy nagyon érdekes világba csöppenünk.Hisz Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Amin én elsőre meglepődtem, hogy mindenki biciklivel közlekedik.Hová lettek az autók?
A történet előre haladtával egyértelművé válik, hogy ez az"idilli" csak egy becsapás. Jonas számára biztosan.

"– Ha minden egyforma, akkor nem lehet választani! Olyan jó volna, ha reggel, mikor felkelek, eldönthetnék dolgokat! Például azt, hogy kék inget veszek-e fel aznap vagy pirosat."

Nagyon tetszett hogy a történet elején megismert Jonas "kiskamaszból" kész felnőtté válik. Zseniálisan megalkotott karakter.

Összességében egy nagyon megrázó könyv. Nem is adnám gyerekek kezében.
Tökéletes társadalom nem létezik. Nekem inkább félelmetes volt ezt a sok cukormázat olvasni. A mindenki szeret mindenkit, a helyes nyelvhasználat, az egyformaság, a színek nélküli élet.......hát én nem bírnám. Én úgy gondolom,ez a társadalom pont azt próbálta meg elpusztítani, ami a legfontosabb.A választás jogától.
Szerintem ez a könyv erre a kérdésre keresi a választ. Lehet-e, kell-e tenni valamit ez ellen?
Úgy gondolom Jonas helyes döntést hozott. Én drukkolok neki.

"Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk."

2016. május 11., szerda

Az emlékek őre – Lisie

Ezt a könyvet először kb 14-15 évesen olvastam (volt már vagy 14-15 éve! :D ÚRISTEN!), barátnőm adta a kezembe, hogy nagyon jó, el kell olvasnom! Miután megtettem, egyetértettem vele és teljesen odavoltam, hogy milyen hihetetlen történet! Legjobban az alma és a szánkó maradt meg bennem. 

Ennyi idő elteltével újra a kezembe sodorta a Sors, és újfent nekiálltam több könyvvel és tapasztalattal a hátam mögött. Ezúttal is megérintett a történet, annak ellenére, hogy azóta legyűrtem pár disztópiát (jobbat-rosszabbat). Mindenképpen ezt a könyvet tekinteném (akár így van, akár nem) a kezdetnek, a műfaj megteremtőjének. A történet rövidsége nem engedi meg, hogy nagyon beleássuk magunkat a társadalom teljes működésébe és hogy miképpen és miért alakult ez így. Annyira megy bele részleteiben, amennyi ahhoz szükséges, hogy megértsük a rendszer működését. Letisztultan, tényszerűen mutatja be a tökéletesen kontrollált, irányított, „kordában” tartott társadalmat, ahol nincsenek érzelmek, nincs választási lehetőség, nincs szabad akarat. Nem számít az egyén, csak a közösség. Jonas példáján keresztül mutatja be az író, hogy milyen, amikor valaki megtapasztalja a másik oldalt. A „régi rendszert”, minden szépségével és hibájával együtt. 

Számomra az a történet erőssége, hogy ebben a 240 oldalban benne van minden. Szépség, fájdalom, érzelmek, a dolgokhoz való viszonyulás, ami számunkra alapvető, az milyen lehet valakinek, aki sosem tapasztalta, érezte… Talán nekünk is jobban kéne értékelnünk az élet apróságait. Az írónak nem volt szüksége szerelemre, töménytelen akcióra és ármánykodásra ahhoz, hogy létrehozzon egy regényt, amivel megérintette az olvasók lelkét.

2016. május 7., szombat

Lev Grossman: A varázslók – Dexter79

Fülszöveg:
"A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat."

Nagyon nagy bajban voltam a szabadon választott könyv kapcsán, több könyvet is szerettem volna elolvasni, de miután az előző havi Ólomerdőre nem tudtam rászánni magam, ezért féltem a fantasytól. Teljes egészében a fülszöveg és a borító alapján választottam A varázslók című könyvet. Egy kicsit talán azt vártam, hogy visszakapom a "Harry Potter élményt", de persze ez hülyeség, mert olyan jót nem lehet írni (én legalábbis így gondolom), vártam a hasonló dolgokat (pl. varázspálca, iskola), de másképp volt kitalálva és talán emiatt volt csalódás a könyv. 
Engem már a történet se kötött le, túlságosan mese volt, csúnyán szólva túl fantasy az én lelkivilágomnak, egyáltalán nem tudtam azonosulni a történettel, sem a főszereplővel. Egyes mellékszereplők azért tetszettek, de a főszereplő Quentin az egész könyvet (497 oldal) végigszenvedte. Ezt most szó szerint értem, az első oldaltól az utolsóig boldogtalan volt, és folyamatosan "sírt" és szenvedett, hogy ő milyen boldogtalan.
A történetben fontos szerepet kap egy könyvben megírt történet (mese), de már az első említéskor átugrottam azokat a részeket, amiknél erről írt...

Összességében csak azért fejeztem be a könyvet, mert vártam a csattanót, a nagy kalandot, de az én olvasatomban nem jött el. Ez is egy sorozat része, de ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy nem fogom a folytatást elolvasni, mert olyan kevés az idő, és olyan sok jó könyv vár elolvasásra.
Értékelés: 2/5

Azonban örülök, hogy ezt a Könyvklubbot is vállaltam (ismét óriási köszönet érte Vegazusnak!!!), mert az első két könyv tetszett, bővítettem a műfaji ismereteimet. :)

2016. május 4., szerda

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt – MLinda

Ismét eltűnődtem, hogy vajon hány olyan YA fantasy-re van még szüksége a népnek, ahol adott egy 16 éves jó kislány, aki lehetőleg semmivel se lógjon ki a sorból, legyen átlagos, mint egy szerda reggel, legyen stréber, de legalább könyvmoly (itt: az iskolaújság szerkesztője), legyen valami fura a lakásuk körül (most költözzön a sztori helyszínére, itt: lakjon egy ködös vidék legködösebb kertjének régi parasztházában a semmi közepén túl), meg a szülei se legyenek egyszerű esetek (minimum, hogy elváltak, de jobb, ha csak az egyik szülő él), a csemetével együtt élő szülő legyen elérhetetlen, dolgozzon sokat, lehetőleg távol a gyerekétől, akit persze imád, meg minden, mégsincs köztük egy normális párbeszéd, sőt, a gyerek nem is őszinte anyukával, a teljes bizalmát kihasználva el-elkószál egyébként nem favorizált helyekre, rosszarcú fazonokkal.

Legyen a lánynak kevés túlélési ösztöne, vonzza a bajt, menjen szembe az egyébként logikusnak tűnő gondolatokkal. Azért mert éppen szépen nézett rá a valamiért-nagyon-vonzó-rosszfiú, akivel szintén nem volt még egy értelmes dialógusa sem de azért sok mindent megtenne neki.

Ja igen: kell még minimum egy rosszfiú is (aki persze igazából nem az, mert megváltozik a lány irányt tanúsított „komoly” érzelmei hatására – különben hogy nyerné el a kiválasztott lányzó kegyeit?), akinek földöntúli képességei vannak legjobb, ha bele tud mászni az alany agyába vagy alakváltó. Apropó: miért kellett Folt nevét lefordítani? Engem borzalmasan idegesített, néha egy kis anyagdarab jutott eszembe róla…

Ha már a ruhánál tartunk: szerintem többször szerepelt benne, hogy valakin milyen ruha van, int egy Jane Austen regényben. Csakhogy oda kell és illik, itt viszont semmi, de semmi pluszt nem ad. Mert miért kell annak egy külön bekezdés, hogy xy ma sötétkék farmert és csizmát visel, amikor ez az égegyadtavilágon semmi jelentősége nincs és nem is kerül elő többet… Meg az sem, hogy a Loire völgyi kezdés után hogy a manóba kerül a sztori Maine államba?

Elismerem, valószínű, hogy nem én vagyok ezeknek a regényeknek a célközönsége. Hogy miért is olvastam el? Kerestem egy angyalos sztorit – egyet se olvastam még, és azt hiszem, nem ezen a vonalon fogok továbbmenni ajánlásokat viszont szívesen fogadok.

Mindezektől függetlenül azt gondolom, hogy az alapötletből sokkal többet ki lehetett volna hozni, arra mindenesetre jó volt, hogy lázas influenzás állapotban elüssem az időt. És bárcsak angolul olvastam volna, akkor legalább nyelvgyakorlásnak is betudhatnám – így meg csak dühöngtem a fordításon, nem egyszer, nem kicsit. (Annak ellenére, hogy többször megálltam gondolkodni, hogy vajon az eredeti szövegezése is ennyire g.gyi vagy a fordítás teszi…)

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon mit tanít ez a könyv a tiniknek. Nem vagyok elégedett a válaszommal. Az, hogy légy bizalmatlan a szüleiddel, az, hogy nyomozz a saját szakálladra nem sok jót jelent. Meg az sem, hogy a puszta testi vonzalmat már megint mindenek fölé kell helyezni.
Elnézést minden rajongótól!