2020. december 11., péntek

A fiú – Vivien

A havi választott könyvem a megadott listából Jo Nesbo: A fiú c. kötete volt. Először megijedtem, hogy kicsit talán hosszú lesz, de néhány nap alatt elolvastam, csak úgy faltam az oldalakat. Nagyon izgalmas volt, összetett, kusza szálakkal, a főszereplő, Sonny karaktere nagyon érdekes volt. Eleinte úgy ismertem meg, mint egy drogos elítélt, akihez a börtöntársak gyónni járnak, és aki feloldozza őket a bűneik alól. Kérdés, hogy valóban bírt-e ilyen "hatalommal", vagy csak a kisugárzása tette ezt, de a könyvben mindenki, akivel találkozott, egy nyugodt, meleg tekintetű, udvarias fiút látott, akinek rendkívül nyugodt hangja volt. A könyvben olvashattam rendőri intézkedésekről, beépített zsarukról, akiket vakondnak neveztek, a félelmetes testi adottságokkal rendelkező, hatalmas Ikerről, aki a bűnszervezetével az egész várost sakkban tartotta, és a drogos ügyleteiből származó pénzt ingatlanok adás-vételén keresztül mosta tisztára. Az egyik főszereplőnk Simon Kefas volt, egy rendőrnyomozó a gyilkossági csoportnál, aki korábban szerencsejáték-függő volt, és mint a könyv végén kiderült, ő volt az egyik vakond, a másik pedig a legjobb barátja, a kellemes hangú fiú apja, akit Simon megölt, mert ha nem siet, akkor őt öli meg a társa. Végig fenntartotta az író az izgalmat, nagyon kellett figyelnem, hogy éppen melyik szálon fut az esemény, viszonylag sok név szerepelt a könyvben, így mindenkiről tudni kellett, hogy ki kicsoda, hogy ne vesszek el a sorokban. Összességében egy remek könyv volt, imádtam, és szeretném minél több könyvét olvasni a norvég szerzőnek. A pontozásom 5/5, hibátlan krimi, amire már régóta vágytam.

2020. november 6., péntek

Penumbra úr nonstop könyvesboltja – Vivien

Elolvastam az e havi könyvünket, a Penumbra úr non-stop könyvesboltja című könyvet, mely az elején elkápráztatott és nem tudtam, hogy ilyen címmel milyen történetet fogunk látni. Nagyon izgalmas volt, érdekesnek tűnt, hogy van egy titkos társaság, makrancos vezérrel, és nem tudtam eldönteni, most Penumbra a rosszfiú vagy Corvina, de végül kiderült, hogy utóbbi, amelynél megkönnyebbültem. A történet egy gyengének látszó főhőssel bír, akiről kiderül, hogy kapcsolatok révén bármit ki tudsz deríteni a világon és sok mindent el tudsz érni, ami szimpatikus volt, és valóban így működik sok minden manapság. Kat, a barátnő-jelölt nem volt szimpatikus, nagyon karrierista volt, aki nem tudott és akart semmi másnak élni, csak a munkájának, így a főhősünkkel is csak ideig-óráig töltött időt, ebben a szálban azért reménykedtem, de a végére elvetettem és jobbnak is láttam, hogy így alakult. Penumbra egy szerethető bácsi képét mutatta nekem, aki utolsó néhány évét szerette volna egy nemes célnak szentelni, majd amikor ez bebukni látszott, kétségbeesett, ami elszomorított, a végére azonban ő is happy endet kapott. A hősünknek volt célja, feladata, kapott segítőket is, nem is keveset, kicsit talán ez a része furcsa volt, hogy bárhova ment, szinte mindenhol önzetlenül segítettek neki, talán ez nem túl valósághű. Azonban a titkos olvasói társaság nagyon tetszett, kicsit szektás volt, de érdekesnek hatott, hogy hogyan próbálták a modern világot kizárni a köreikből és hogyan próbáltak működni. Összességében a könyv tetszett, 3,5 csillagot adnék rá az 5-ből.

2020. október 10., szombat

Kora február – Vivien

Az októberi könyvklubos olvasásunk Szaszkó Gabriellától a Kora február című könyv volt, mely nagyon érdekesen feszeget és ír le egy romantikus történetet, melynek minden betűjét ittam. A történet úgy kezdődik, hogy a két főhősünk egy házban bezárva ébred, és nem emlékeznek az elmúlt öt évre, mintha amnéziájuk lenne. A sztori szerintem nagyon izgalmas volt, teljesen tudtam együtt mozogni vele, próbáltam gondolkozni, hogy mi lehet a csattanó és mik derülnek ki még, ki lehet a rosszfiú, kiben csalódom mint olvasó. Aztán szépen lassan, ahogy az emlékeik alvás közben kezdtek visszatérni, az én fejemben is hasonlóképp tisztult a kép. Sok mindent megtudtunk Annáról, a férjéről, Patrickről és a szeretőről, Joshról. Szerintem, a mai világban egyáltalán nem ritka a hasonló kapcsolat, ugyanis sokan fiatal koruk ellenére vágnak bele a házasságba, majd abban vegetálva egyszer csak ráébrednek, vagy Josh-féle impulzus emberek segítségével eszmélnek rá arra, hogy tulajdonképpen nagyon rossz helyen vannak, és az idő kérlelhetetlenül telik. Patrick imádja a munkáját, sikeres, gazdag, vonzó férfi képét mutatja, Anna azonban az ellentéte, csinos és karakteres, azonban sem a magánélete, sem a karrierje nem elégíti ki a vágyait. Így jött képbe Josh, aki úgymond felültette Annát a körhintára, és egy válsághelyzettel ajándékozta meg. Ebből a helyzetből sok idő kiszabadulni, és rengeteg mehet ilyenkor veszendőbe, nem csak a krízist elszenvedő személy életében, de az őt körülvevők mindennapjait is felboríthatja egy ilyen esemény. Volt részem hasonlóban, így nagyon megérintett a történet, és a végén rendkívül megnyugtató volt a happy end, mely szerint Anna Joshsal jön össze, és vele próbálja meg a helyére tenni életének puzzle darabkáit. A történet tanulsága szerintem, hogyha érzed, hogy az életedben valami nem jó, akkor keresd meg az okát, hogy az miért nem felel meg neked. Ezután pedig a megoldáson gondolkozz, és fogadd el, hogyha az egy szakítással vagy felmondással jár, hiszen bizonyos kapcsolatok és élethelyzetek csak addig pozitívak az egyén számára, amíg azok előreviszik, ez az élet rendje. Azonban, ha megrekedsz és nem engedsz utat a fejlődésnek, akkor eltelik a fejed felett az idő, és csak arra eszmélsz, hogy hatvan éves vagy, ülsz otthon a konyhában és zokogsz, hogy ennyi lenne az élet?! Sajnálom, hogy ez a könyv nem egy éve ilyenkor talált meg, vagy kicsit korábban, akkor rengeteget tudott volna segíteni, azonban most sem volt késő ez az olvasás. Összességében nagyon meglepődtem és rendkívül pozitívan csalódtam az írónő munkájában, le a kalappal. Értékelésem: 5/5 pont.

2020. október 2., péntek

A hatalom – Vivien

A hatalom című könyv volt a szeptember havi közös olvasásunk Naomi Aldermantól. A könyv összességében szépen kidolgozott, több karaktert mutat be, érdekes és elgondolkodtató. Követhetjük külön-külön egyes szereplőink életét a végkifejletig, ahol szép ívben a fejlődésük is látható. Összességében a könyv nekem nem tetszett, a sztori nagy durranás lehetett volna, de nekem mindegyik elem nagyon kiszámítható volt. Az is, hogy a férfiakba is be lehet ültetni a motringot és használni is tudják, és ez nem fog tetszeni egyik nőnek sem, valamint, hogy lesznek, akik nem tudnak bánni vele, egymást tudják gyógyítani, és Allie is már az első perctől kezdve érezhetően a főhősünk lett, aki végül tulajdonképpen egy profétai szerepet töltött be. Értékelésem szerint 5-ből 2 pontot adnék neki.

2020. augusztus 29., szombat

A viskó – Vivien

Az augusztusi választott könyvem WM. Paul Young: A viskó című műve volt, amelyről korábban nem hallottam, csupán a borító volt szimpatikus, mely miatt rá esett a voksom. Összességében a történet megrendítő, elgondolkodtató, viszont a vallásos vonal szerintem nagyon utópisztikus volt. A történet szerint Mack kislánya, Missy egy sorozatgyilkos áldozatává vált, akinek a holttestét sem sikerült megtalálni három éven keresztül, míg a nyomozás zajlott, sőt, a gyilkos kilétére sem derült fény, semmilyen használható nyomot nem találtak. Ekkor egy ember és a családja életében rendkívüli mértékben megnő az önostorozás, magunk hibáztatása, felelősök keresése, és a mértéktelen düh a világra és a felsőbb erők felé, és az egészet A Nagy Szomorúságként, vagyis a depresszió lírai megtestesüléseként írt a szerző. Ezután következett a megbocsájtás, melyet végigkövetve valóban megkönnyebbültem olvasóként, és valamennyit úgy érzem, hogy el tudok menteni a hétköznapokra is a tanításokból. Azonban a könyv helyenként zavaros volt, csapongott, ami a főszereplő lelkiállapotát még inkább kifejezte, ettől viszont nehézkes volt az olvasás és a beleélés, ami a könyv nyújtotta élményt csorbítja. Számomra a könyv megosztó volt, biztosan kell kis idő, míg leülepszik és nyugodt szívvel tudok gondolni rá, azonban a hype, ami körülöleli, számomra kevésbé érthető. Az értékelésem szerint 3,5 pontot adok a maximális 5-ből.

2020. július 7., kedd

Az utazó macska krónikája – Vivien

A könyv rövid terjedelme ellenére nagyon megindító és ahogy a borítón is szerepel, szívfacsaró. Nem olvastam a könyvről korábban, csak gondoltam, egyből elolvasom, lesz ami lesz. Őszintén, engem meglepett a vége, és mivel kiskorom óta van macskánk a családban és már van saját macskám is, nagyon megviselt a történet vége. Nem értettem, miért keres új szállást Nanának Szakoru, hogy mi történhetett, ami miatt le akar mondani róla, és még hibáztattam is, hogy miért tesz ilyet. A barátait megismerhettük, és nagyon érdekes volt Nana szemszögéből a történet és az, ahogyan a szálakat alakította, míg végül a gazdájával maradhat az ígéret szerint, a legvégsőkig. A negyedik fejezettől az utolsó mondatig bőgtem. Láttam, hogy készült belőle film, de az ilyen és ehhez hasonló témájúakat képtelen vagyok megnézni, az Egy kutya négy élete c. filmnél a kutya harmadik élete végén nem maradt könnyem, és kikapcsoltam a filmet. Nehéz olvasmány volt érzelmileg, azonban követhető volt az állatok gondolata, és a helyenként meglepően vicces részek kifejezetten tetszettek, például rögtön a könyv elején a "tőrőlmetszett macskabuzi" valamint a "felvágott nyelvű csincsilla". Ezeken jót kacagtam. Mikor ezt az értékelést írom, csupán néhány perce tettem le a könyvet, így a végkifejlet után nehéz magamhoz térni. A kedvenc karaktereim egyértelműen Szatoru és Nana, valamint a furcsasága ellenére Norikot is megszerettem, aki kicsit béna a társasági kapcsolatokban, de a végére befogadja a talált kismacskát, akit majd Nana tanítgathat, hogy ő is kiváló vadász lehessen és megállja a helyét a nagyvilágban. Összességében a könyv nagyon tetszett, így 5/5 pontot adnék neki, viszont most muszáj valami vidámabb olvasmány után néznem. Ennyire egy könyv sem fogott meg még soha.

2020. június 25., csütörtök

A tökéletes idegen – Vivien

A tökéletes idegen a mintapéldánya annak, hogy semmi sem az, aminek látszik. A krimi a legkedveltebb műfaj, amiben olvasni szoktam, bár eddig inkább orvosi krimiket olvastam, illetve egy csipet Agatha Christie-t, ez a könyv így számomra kissé új terep volt. Nehézkesen ment az olvasása, össze-vissza cikáztak a főhős gondolatai, észnél kellett lenni, hogy éppen a múltban vagy a jelenben vagyunk. Kerülgette a végkifejletet, és jó krimihez méltón csavarokban sem volt hiány, ez nagyon tetszett. Mikor nem olvastam, akkor is azon járt az agyam, hogy vajon milyen fordulatot tartogat még nekem ez a könyv és mi jön ki a végére. Néhány része azonban kiszámítható volt, szinte tapintani tudtam volna a "van valami a levegőben" érzést Kyle és Leah között, egy szépen megszerkesztett macska egér játékot láttam. Kezdetben a főhőst áldozatnak éreztem és olyannak, akinek drukkolok, hogy sikerüljön talpra állnia és megtalálnia a helyét a világban. Viszont ahogy haladtam tovább a történetben, visszásnak tetszett a karaktere. Nekem gyenge jellemnek érződött, észre sem vette, hogy kihasználták nyolc évvel korábban és a közelmúltban is. Naiv, tipikus áldozat az egyik arca, a másik pedig egy vadász és jó nyomozó, aki meglátja a lényeget, van érzéke ahhoz, hogy a dolgok mögé lásson. Szerintem ez érdekes ellentét, és ámultam, ahogy az író bemutatta mindkét oldalát, és ez volt az egyik, amivel leginkább gerjesztette a feszültséget bennem. A másik pedig Emmy karaktere, aki a szélhámos minden tartományában helytáll. Tudja, mit akar és azt is, hogyan érheti el azt, ki tudja játszani a bürokráciát, és jobban belegondolva, manapság igazán oda kell figyelnie az embernek, ha észrevétlen akar maradni. Teljesen ki kell szakadnia a modern világ kényelméből, ám ez a térfigyelő kamerák és egyéb kütyük korában majdnem lehetetlen lenne. 'A tökéletes idegen' cím a környezetünkben bárkire igaz lehet, senkit nem ismerhetünk igazán. Láttuk, hogy akiről Leah azt hitte, felhőtlenül boldog, még irigykedhetett is rá, neki is volt egy sötét titka. Tehát véleményem szerint, a cím leginkább Emmyre illik, azonban ő sem volt tökéletes, hiszen a végére megtalálták. A könyv lezárása bennem hagyott némi feszültséget, hiszen aki így el tudott tűnni, hogy hónapokkal később bukkannak a nyomára, annak meddig tart egy kis egérútból mérföldeket csiholni, és örökre lemászni a térképről... Összességében a könyv tetszett, ötből négy pontot adnék neki. A csalódottságom oka lehet az is, hogy néhol felfedezni véltem a Kis tüzek mindenütt c. könyv elemeit, amit imádtam, és ezt az elvárást hozhattam magammal ebbe a történetbe is.

2020. május 18., hétfő

Integrálva – Vivien

A sci-fi világát szeret(t)em messziről elkerülni, nem az én műfajom, gondoltam korábban. De az író bebizonyította, hogy a sci-fi nem csak a torz alakok és űrlények világa, hanem egy, a jövőben nem elképzelhetetlen helyzetté is válhat. A könyv elején zavaró volt számomra, hogy sok a szereplő, mindegyik külön fejezetet kapott és mivel az elejét lassabb ütemben olvastam, nehéz volt megjegyezni minden fontos aspektust. Azonban a könyv a századik oldal környékén letehetetlenné vált számomra. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történik majd Delphoi-jal, a hányattatott sorsú lány hogyan végzi majd. A kezdetben antipatikus Victor alakja egyre inkább megtetszett és megkönnyebbültem, mikor megvilágosodott és nem elvakultan üldözte Jarredet az árulásáért; ő egy nagyon pozitív figura lett a számomra, aki követendő példa, mert a munka iránti megrögzöttsége mögül is kilátott, amit úgy érzem, nekem is szem előtt kell tartanom a hétköznapjaimban. Yolanda alakja szintén pozitív csalódássá formálódott a történet előrehaladtával, így ezt a három karaktert emelném ki a történetből, akik igen nagy hatással voltak rám az olvasás során. A mű nagyon logikus, tökéletesen felépített, mely a rendszerető elmémnek igazi paradicsom volt. Az elején variál az idő faktorral és jelent és múltat egyszerre mutat be, amit nagyon kedvelek és ettől lett még különlegesebb az élmény. A legfontosabb tanulsága, hogy tudjuk, hol a határ, és a fejlődést nem szabad mindenen és mindenkin átgázolva hajszolni. Összességében ha pontozni lehetne egy tizes skálán, biztosan tíz pontot adnék. A borítója is nagyon tetszett, remélem Bakti Viktortól még a kezembe foghatok hasonlóan felépített műveket.