Az utazó macska krónikája – Vivien

A könyv rövid terjedelme ellenére nagyon megindító és ahogy a borítón is szerepel, szívfacsaró. Nem olvastam a könyvről korábban, csak gondoltam, egyből elolvasom, lesz ami lesz. Őszintén, engem meglepett a vége, és mivel kiskorom óta van macskánk a családban és már van saját macskám is, nagyon megviselt a történet vége. Nem értettem, miért keres új szállást Nanának Szakoru, hogy mi történhetett, ami miatt le akar mondani róla, és még hibáztattam is, hogy miért tesz ilyet. A barátait megismerhettük, és nagyon érdekes volt Nana szemszögéből a történet és az, ahogyan a szálakat alakította, míg végül a gazdájával maradhat az ígéret szerint, a legvégsőkig. A negyedik fejezettől az utolsó mondatig bőgtem. Láttam, hogy készült belőle film, de az ilyen és ehhez hasonló témájúakat képtelen vagyok megnézni, az Egy kutya négy élete c. filmnél a kutya harmadik élete végén nem maradt könnyem, és kikapcsoltam a filmet. Nehéz olvasmány volt érzelmileg, azonban követhető volt az állatok gondolata, és a helyenként meglepően vicces részek kifejezetten tetszettek, például rögtön a könyv elején a "tőrőlmetszett macskabuzi" valamint a "felvágott nyelvű csincsilla". Ezeken jót kacagtam. Mikor ezt az értékelést írom, csupán néhány perce tettem le a könyvet, így a végkifejlet után nehéz magamhoz térni. A kedvenc karaktereim egyértelműen Szatoru és Nana, valamint a furcsasága ellenére Norikot is megszerettem, aki kicsit béna a társasági kapcsolatokban, de a végére befogadja a talált kismacskát, akit majd Nana tanítgathat, hogy ő is kiváló vadász lehessen és megállja a helyét a nagyvilágban. Összességében a könyv nagyon tetszett, így 5/5 pontot adnék neki, viszont most muszáj valami vidámabb olvasmány után néznem. Ennyire egy könyv sem fogott meg még soha.