2015. november 1., vasárnap

Metró 2033 – Dexter79

Úgy érzem, hogy képtelen vagyok értelmes értékelést írni a könyvről, mert egy óriási kínszenvedés volt végigolvasnom. Csak azért fejeztem be, mert szerettem volna "hű" maradni a Könyvklubhoz. :) Az utolsó pillanatban október 31-én 22 óra magasságában jutottam a végére. Ahogy olvastam, vártam és vártam, hogy mikor fog jönni a csattanó, amiről mindenki beszélt ezzel a könyvvel kapcsolatban, de amikor megkaptam, akkor az első gondolatom az volt, hogy "Ennyi?, Én ezt akkor most nem értem." (ciki, nem ciki, ez van...) Vagyis azt hiszem, hogy értem, de lehet tévedek :)
Annyira nem kötött le a történet, hogy az utolsó 5 oldalnál is azt néztem, hogy még mennyi van hátra és mikor derül ki a könyv lényege.
A bolond fejemben a hónap elején még az járt, hogy a folytatását olvasom el választandó könyvként, de most úgy érzem, hogy nincs az a pénz, hogy én azt bevállaljam. Pedig alapvetően úgy emlékszem, hogy én is szavaztam erre a könyvre, mert érdekesnek tűnt. Sőt mikor elkezdtem olvasni, akkor ajánlottam egy kollégámnak, akiről tudtam, hogy nagy rajongója az ilyen történeteknek, műfajnak, fegyvereknek, stb. Ő kb 1 hét alatt kiolvasta, és azóta is áradozik a könyvről. Valahogy úgy érzem, hogy ez valami pasis dolog lehet, mert én mint nő nem tudom értékelni ezt a történetet/könyvet.
 
Borzasztóan nehéz volt az orosz neveket kiolvasni, megjegyezni meg pláne, ezért néha azt se tudtam, hogy Artyom (jesszus, azt se tudom, hogyan kell kimondani) éppen merre jár, vajon előre megy, vagy épp visszafelé, stb.
A főszereplőt egy kisfiúnak tartom, aki naivan, néha gyerekesen látja a dolgokat. Nem szerettem meg a történet végére se, viszont úgy éreztem, hogy kicsit "felnőtt", érettebb lett a történet során, már ha ez ilyen rövid idő alatt lehetséges.
 
Furcsa volt minden "állomáson" új teóriával, vallással, nézőponttal találkozni a metro életével, jövőjével kapcsolatban. Kicsit soknak éreztem ezt a rengeteg megközelítést, igazából egyikkel se tudtam azonosulni. Viszont némelyik mellékszereplő, aki ideig-óráig elkísérte az útján szimpatikus volt (pl: a Kán vagy Melnyik)
 
Élet a metróban. Ez valami borzasztó lehet. Nagyon-nagyon remélem, hogy sose kell ilyen jövőtől félnünk. Nem tudom elképzelni, hogy a föld alatt fény, és alapvető élelmiszerek, higiéniai szükségletek nélkül éljek.