A sci-fi világát szeret(t)em messziről elkerülni, nem az én műfajom, gondoltam korábban. De az író bebizonyította, hogy a sci-fi nem csak a torz alakok és űrlények világa, hanem egy, a jövőben nem elképzelhetetlen helyzetté is válhat. A könyv elején zavaró volt számomra, hogy sok a szereplő, mindegyik külön fejezetet kapott és mivel az elejét lassabb ütemben olvastam, nehéz volt megjegyezni minden fontos aspektust. Azonban a könyv a századik oldal környékén letehetetlenné vált számomra. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történik majd Delphoi-jal, a hányattatott sorsú lány hogyan végzi majd. A kezdetben antipatikus Victor alakja egyre inkább megtetszett és megkönnyebbültem, mikor megvilágosodott és nem elvakultan üldözte Jarredet az árulásáért; ő egy nagyon pozitív figura lett a számomra, aki követendő példa, mert a munka iránti megrögzöttsége mögül is kilátott, amit úgy érzem, nekem is szem előtt kell tartanom a hétköznapjaimban. Yolanda alakja szintén pozitív csalódássá formálódott a történet előrehaladtával, így ezt a három karaktert emelném ki a történetből, akik igen nagy hatással voltak rám az olvasás során. A mű nagyon logikus, tökéletesen felépített, mely a rendszerető elmémnek igazi paradicsom volt. Az elején variál az idő faktorral és jelent és múltat egyszerre mutat be, amit nagyon kedvelek és ettől lett még különlegesebb az élmény. A legfontosabb tanulsága, hogy tudjuk, hol a határ, és a fejlődést nem szabad mindenen és mindenkin átgázolva hajszolni. Összességében ha pontozni lehetne egy tizes skálán, biztosan tíz pontot adnék. A borítója is nagyon tetszett, remélem Bakti Viktortól még a kezembe foghatok hasonlóan felépített műveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése