Az ember, akit Ovénak hívnak – Vivien

A havi választott olvasásom Az ember, akit Ovenak hívnak című könyv volt. Nagyon sok jót hallottam már róla, és a szerző Mindennapi szorongások című műve után bátrabban mertem nekikezdeni. A történet elején keveset tudunk meg a főszereplőről, sőt, kifejezetten érthetetlen és lehangoló volt olvasni, de utána szépen lassan megismerhettük Ovet, az ő élettörténetét, a feleségét és a szomszédságot. Hatalmasra nőtt a szememben, és már csak mosolyogtam az elején tapasztaltakon. A könyv megerősítette, hogy nem szabad ítélkezni akkor, mikor nem ismerjük a másikat igazán, es nem tudjuk, hogy mit miért tesz. Egy házsártos, befelé forduló öregemberből csupaszív, példaképszerű alak vált. A történet remekül kidolgozott, következetes, olvasmányos es jól követhető, mely nagyban segíti a fontos üzenet megértését, és a cselekmény fejbentartását. Ugyan rendkívüli olvasás volt, mégsem tudok róla hosszas jellemzést adni, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia.
Ove a feleségét gyászolja, amit csak pár fejezet múlva tudunk meg, addig erről fogalmunk sincs. Őszintén, már ezt a mozzanatot is elérzékenyülve olvastam. Majd megszerettem a karaktert az önzetlenségéért, és a sajátosságáért, és a legvégén hasonló hatást ért el. E pillanatok miatt érdemes olvasni! Néhány mondatot, gondolatot többször is elolvastam és próbáltam raktározni magamban, az egyik kedvencem a szerelemről szóló volt Sonjától, Ove elhunyt feleségétől.
Aki belekezd, szánjon rá időt és figyelmet, ugyanis nagy igazságokat tartalmaz, melyek fölött óvatlanul elszaladhatunk.
Összességében 5/5 pontot adok neki, szuper volt, és örülök neki, hogy a kezdeti megtorpanást követően végül befejeztem, jelentős dologról maradtam volna le nélküle.