Az áprilisi, listából szabadon választható könyvnek Szabó Magda Az ajtó című művét választottam. Az írónőtől korábban nem olvastam semmit, az Abigél c. film első részét láttam csak régebben, de nem vonzott soha különösebben az írónő világa. Most mégis úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. A választásom nem bánom. A könyv Szabó Magda bejárónőjéről szól, Emerencről, akinél keményebb, szikárabb és konzervatívabb karaktert még nem láttam. Nagyon érdekes az ő személyisége, az, hogy mennyire ragaszkodik a látszathoz, a munkát csak a kétkezi tevékenységben leli, annyit enged magából megismerni, amennyit feltétlenül muszáj. Tiszteletreméltó a szókimondása, bár néha soknak éreztem, de az állatok iránt tanúsított szeretete példaértékű. Leginkább ezel a tulajdonságával tudtam azonosulni, az írónő és a többi szereplő is megfoghatatlan volt, nem szimpatizáltam velük, mint egy szellem, úgy lebegtem a történetben és követtem az eseményeket. Ez furcsa a számomra, mert az olvasásaim többségében találtam olyan karaktert, akivel eggyé váltam, és ezzel teljesen magával ragadott a történet fonala. A könyv hangulata az elejétől a végéig szomorú volt, gyászoltunk az első betűtől az utolsóig, hiszen már a kezdő fejezetben tudjuk, Emerenc meghal. Az írónő fájdalmát és világát ismerjük meg, aki nem tud soha már túllépni a tragédián, és ez elszigeteli egy ajtó mögé, amit nem tud kinyitni, és ez a kép kísérti rémálmaiban is. Emerenc alakja számomra abszurd volt, olykor viszont vicces is, de főként a kórházba kerüléséig nem tudtam hova tenni a mérhetetlen makacsságát. Összességében a könyv 4/5 pontot kapott tőlem, egy olyan élményt adott, melynek még ülepednie kell ahhoz, hogy az olvasó feldolgozhassa, amit lelki szemei előtt látott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése