Bábel fiai – jkrizsma

Moskát Anita biológus-írónő első fantasztikus regénye a vallásról szól, és a próféták korában játszódik, de kilóg a lóláb: a mi korunkra is reflektál (lásd. pisztoly használata). A gyorsan olvasható mű erénye a fent olvasható hibája is; a szereplőkkel se tudunk igazán azonosulni.

Az ismeretterjesztés megvalósul ugyan, levesszük a polcról a Bibliát/Mózes 5 könyvét, de hiányérzetünk támad: mit hagyott ki a szerző az alkotásból? Szerencsés kézzel "Testamentum-"ot emleget, de nem derül ki számunkra igazán, hogy az Ótestamentumra gondol avagy az Újtestamentumra: ez szándékos akar-e lenni?

Jellemfejlődést se tapasztalunk igazából, bár van néhány rokonszenves szereplő: Dávid, a szeme világát elveszítő művész...

A befejezés jól megoldott, nem a szokványos "boldog vég", a szerző felvállalja ugyan a tragikus végpontot, de csak további kérdések árán... Miben fognak a város lakói hinni, mi lesz Dávid további sorsa?

A fentieket összegezve, nem igazán tetszett a regény, lehet, hogy azért nem, mert nekem nem mondott sok újat, miközben másnak nagy élmény lesz - remélhetőleg - a bibliai kirándulás... Kíváncsi lettem az írónő további munkásságára is, illetve a korábbi novellákat is szívesen elolvasnám.

Talán a fenti művek fényében könnyebben tudnám befogadni a Bábel fiait, nem csak bosszankodnék rajta...

Moskát Anita további művei:

Horgonyhely (2015)

Irha és bőr (2019)

Levendulaszoba – Pötyi

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett a lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást. 21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait, mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanben, amelyek létezését a férfi már rég elfelejtette. Ekkor újra kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és olvasni kezdi...

Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával. Egy olyan utazás veszi kezdetét, amely keresztülvisz Franciaország csodálatos tájain, és eközben feltárulnak különös sorsok, és barátságok szövődnek. Az érzések, a gondolatok és az emberek lassan átformálódnak, hogy lezárulhasson a múlt, és helyet engedjen a jelennek és a jövőnek.

Értékelés:

Egy csodálatos könyv a fájdalomról, veszteségről, annak fokozatos gyógyulásáról. Érzelmek széles skáláját sorakoztatja az író. Jean Pedru mindenki számára talál megfelelő gyógyszert, azaz olvasnivalót, csak saját bajára nem. 21 évig gyötrődik, amiért Manon elhagyta, szerelme hiába hagyott hátra levelet nem bontotta fel. Catherina felbukkanása különleges érzelmeket vált ki Pedruból és a levél elolvasása mellett dönt. Elindul Luluval egy átalakított uszállyal, cél eljutni Manonhoz. Barátságok szövődnek az út során, sok mindent átélnek, több helyen is kikötnek, pénz híján ahol lehet, könyvvel fizetnek. Gyönyörű helyeken hajóznak. Nagyon elgondolkodtató történet volt, néhol vontatott, máskor túl gyorsan történtek az események. A vége tetszett, Pedru megbékélt és megtalálta újra a szerelmet.

5/4

Rókatündér – Emese

Nagy reményekkel kezdtem neki a könyvnek, tetszett az a kiindulási alap, amit a fülszövegből meg lehetett ismerni. Sajnos végül a könyv nem váltotta be a reményeimet, többször is logikátlan volt a történetvezetés, vagy érthetetlen volt egyes szereplők cselekedete pl.: Nagyanyó nem engedi, hogy Fukuda szenszei nevelje fel Midorit, hogy rajta tarthassa a szemét, majd elküldi a nagyvárosba, hogy ismerje meg az életet pont akkor, amikor a legtöbb kérdése lenne, arról, hogy hogyan legyen teljes az élete kicuneként vagy amikor Rei rögtön kiteszi a szűrét Midorinak, mert egyszer összeszólalkoztak? Ez utóbbi esetében az volt az érzésem, hogy ennek csak azért kellett megtörténnie, hogy Midori megismerhesse Szakura szenszei másik életét, nekem ez a szál teljesen kilógott a történetből, felesleges fordulatnak éreztem, pont úgy, mint a könyv utolsó harmadában megjelenő jakuzákkal való összetűzést vagy Rei terhességét.

Nekem Midori döntése se volt teljesen érthető, kicsit hiányoltam a felépítettségét, az a mondat pedig, hogy "Ez volt életem a legátgondoltabb és legátgondolatlanabb cselekedete” ezt végképp nem értettem. Számomra nem lett világos, hogy a két énje miért nem összeegyeztethető és miért kellett végül ennyire végleges döntést hozni, főleg úgy, hogy meg sem próbálta azt, hogy ha Akira elfogadja a valós énjét, akkor működhet-e a kapcsolatuk, bőven ráért volna ezt a döntést később meghozni, különösen, hogy a könyv első kétharmadában a tépelődései során egyáltalán nem ebbe az irányba hajlott.

Mindenképp érdekes volt, hogy Japánban játszódott a regény, más környezet, számomra elég ismeretlen is, mondjuk azon egyszer kétszer elmosolyodtam, hogy Midori is rácsodálkozik a dolgokra, pedig neki ismernie kéne, de ezt annak a számlájára írtam, hogy nem a nagyvárosban nőtt fel és neki is újdonság minden.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam Midori történetét, mert az alapötlet tetszett és megmozgatta a fantáziámat.

Rókatündér – Pötyi

Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, azért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Értékelés:

Tesztett a regény, a stílusa és maga a történet.

A főhős, Midori egy japán kicune, olyan ember, aki rókává tud változni. Nemcsak jó tulajdonságokkal rendelkezik, de bizony tud kellemetlenséget is okozni. Eddigi tizennyolc évét hol emberként, hol rókaként élte meg.

Nagymamája csendes vidéki otthonából elküldi Midorit a nyüzsgő Oszakába, mert nem nézi jó szemmel, hogy unokája rókaként barátkozik Akirával. Cserediák programba vesz részt, megismeri a nagyvárosi élet forgatagát, a családok otthoni életét, ragaszkodásukat a hagyományokhoz. Barátokra talál, szerelemre, meg persze ellenségre is.

Rei, Tristan, Akira hatással voltak Midorira, de ez fordítva is igaz volt. Formálták, egyengették egymás útját, a regény elejétől a végéig óriási fejlődésen mentek keresztül. Ez az útkeresés csiszolatlan még, bukdácsolnak, kóstolgatják a lehetőségeiket, de mind megtalálják a helyes utat.

Midori sokat viaskodott róka és emberi énje között. Nagymamájától várt segítséget. A cselekmény előre haladtával mind jobban megtalálja a megoldást, a helyes utat.

A szerző a rókatündérekhez fűződő legendát nem ismerteti, ezért nem tudom milyen választási lehetőségei lettek volna Midorinak és annak milyen következményei.

A befejezés izgalmas volt, reménykedtem mindenki megtalálja – rátalál párjára.

4/5

A ​férfi szerint / A nő szerint – Pötyi

Te kinek hiszel

Amit látsz, tudsz és értesz- nem mindig ugyanaz.

Az 1999-es napfogyatkozásután Laura kegyetlen szexuális támadás tanúja lesz. Ő és a barátja, Kit hívja a rendőrséget, ám abban a percben nem csupán az áldozat élete változik meg örökre.

Tizenöt évvel később Laura és Kit félelemben él,s miközben Laura tudja, hogy helyesen cselekedett, amikor beszélt, az események megtanitják rá, hogy a teljes képet sosem láthatod- valami és valaki mindig a sötétben tapogatódzik.

Nagyon olvasmányos könyv volt, semmi extrát nem vártam, mégis alig tudtam letenni.Nagyon érdekes volt, de egy kicsit uncsi is. Laura gondolatai ugyanazt a problémát járták körül állandóan, hogy lelkileg valaki ennyire kiboruljon egy hamis tanuzás miatt. Kit nagy csalodás volt számomra , majdnem a végkifejletig azt gondoltam tettei, cselekedetei , Laurát szolgálják. Kit súlyosabb titkokat őrzött.

Mindkét szereplő a maga modján elég különc volt. Laura a labilis idegrendszere miatt, Kit életét mintha a napfogyatkozás töltené ki, az állandó utazásai. A történet végén derült ki végig azon munkálkodott hogy Beth-t távol tartsa Laurától. A miértre meg is kapjuk a választ. A végkifejlett nagyon jól sikerült nem egy összecsapot befejezés. Minden kikristálysodott, összeállt a kép. Nagyon tetszett a könyv, végig fenntartotta az érdeklödésemet, nagyon olvastatta magát.

értékelésem 5-4

A medve és a csalogány – Pötyi

Fülszöveg
Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken,messze északon,nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások,léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb,és ha eltépi köteleit, talán senki sem állithatja meg tőbbé.

Vaszilisza zöld szemű vadóc kislányból, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyerekeket szüljön és ellássa az urát. A kislány már egészen fiatak kora óta tudja, hogy neki nem ezt irták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislányának, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Értékelés

Mese, monda, zord orosz tél, a család összetartó ereje és egy vadóc lány- történetét ismerhetjük meg. Az olvasó érdeklödését az iró vévig fentartotta -az enyémet nagyon is- legyen leirás vagy akár cselekmény. Vászja a főszereplő szemünk előtt cseperedik fel, különleges képességekkel megáldott, születésekor vesziti el édesanyját. Az emberek nehezen vagy egyáltalán nem értik meg, boszorkánynak kiáltják ki. Az biztos nem a megszokott dolgokat csinálja, szeret az erdőben lenni, fára mászni, Domojoval,Ruszlkával tölti az idejét. Szívesebben tanul meg lovagolni, érti a lovak nyelvét, mint otthon végezze a rábizott feladatokat.Lázadozik -amikor férjhez akarják adni-örültem hogy ez nem történt meg. Bár abban a korban a gyermeknek azt kellett csinálnia amit a szülő mondott.

Nekem nagyon negativ szereplő volt Konsztantin, aki meg akarta menteni a falut, a régi hitvilág és a kereszténység küzdelméből csak ő kerekedhet felül. Ostoba modon csinált mindent. Medvegy hatalmába keritette és miatta halt meg Pjort. Anna akit csak gonosz mostohának neveztem nagyon idegesitő volt, mindig csak ártani akert Vászjának. Pedig ő is látta a démonokat, nem tudta elfogadni ezt a képességét. A befejezés számomra szomorú volt, igaz Pjort legyözte Medvegyet, de ezért életével fizetett.

Összeségében tetszett és nagyon remélem lesz folytatás. Kiváncsian várom hogyan alakul Vászja és családja további élete.

5-5

A medve és a csalogány – Zsebtigris

Be kell vallanom, hogy a Mini-könyvklub harmadik könyvének nem a fülszövege fogott meg elsőre, hanem a csodaszép borítója. Viszont nem szabad ez alapján ítélnünk, így vágjunk is bele az értékelésembe.

Ami elsőre egy kicsit nehéz volt, az a személyek és nevek összeegyeztetése, de Trónok harca fanként ezen a problémán hamar túltettem magam. Utána meggyűlt a bajom a könyv tovább olvasásával is, ugyanis a történet eleje eléggé vontatott, unalmas, azonban Pjotr és Morozkó találkozása után az események olyan érdekes, izgalmas és néhol ijesztő fordulatokat vesznek, hogy az ember szinte alig bírja letenni a könyvet. Azért mondom, hogy „szinte”, mert a mű vége felé ismét van olyan rész, ahol számomra unalmassá válik a cselekmény (Vászja Morozkó házában). Nagyon tetszett még, hogy az írónő behozta a régi orosz népmesék világát (régi meséket, szellemeket [ruszalka, domovoj]) és ezzel egy olyan történetet tudott alkotni, ami simán elmehetne szintén népmesének.

Meglepő módon a főszereplőkkel se volt kifejezetten gondom. Mondjuk ehhez az is hozzá segített, hogy nemcsak egy, hanem több karakter szemszögéből is tájékozódhatunk a történésekről.

Vászja hiába női főszereplő, a karakterfejlődésével elnyerte a tetszésemet és ez egy nagy pozitívum nálam, mert ugye én ki nem állhatom a női főszereplőket.

Aljosa is közül került a szívemhez, a féltő és óvó báty típusával.

Dunja és Pjort karakteréhez eleinte nehéz volt hozzá szoknom, de mind a ketten óvni és védeni próbálták Vászját és végül úgy haltak meg, hogy értük ejtettem a legtöbb könnyet.

Konstantin egy idegesítő, ostoba pap, aki az egész történet alatt meg akarta menteni a falut Isten nevében. Szerintem sértette a becsületét, hogy Vászjában nem tudta kiváltani azt a csodálatot, amit minden más emberben és végül arra a sorsa jutott, hogy Medvegy a hatalmába kerítette és meghalt miatta egy ember.

Viszont a legidegesítőbb karakter Anna volt, aki túl önző volt ahhoz, hogy Vászjától segítséget kérjen és megismerje a ház szellemeit és végül ő is megbékéljen velük. Elhatározta, hogy azok ártó démonok és csak Isten mentheti meg őt és végül úgy halt meg, hogy a legjobban bízott ember áldozta fel. Sorsát szerintem megérdemelte.

A könyv negatívumaihoz egyrészt a már említett unalmas részeket tudnám felhozni, másrészt ami nálam már kezdte kiverni a biztosítékot az a lovakkal kapcsolatos dolgok. Az írónő nagyon sokszor említi meg, hogy-hogy lovagolta meg Vászja az adott lovakat, hogy csutakolta le őket, hogy dőlt nekik. Néhány résznél már azt éreztem, hogy egy lovas kalendáriumot olvasok. Annál a résznél, amikor Szolovej sörényét Vászja elkezdte befonni azt hittem felvisítok. Nem akartam elhinni, hogy az eddig totálisan izgalmas könyv ennyire ellaposodik.

Szerencsére a mű vége mindenért kárpótolt, mert ugyan arra számítottam, hogy Vászja világgá fog menni, de Pjort halála a sokként ért.