Mellettem elférsz – Vivien

Elolvastam a havi választott könyvet, ami Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című családregénye volt. Hogy miért választottam ezt? Teljesen véletlenül. hallottam már könyves youtuberektől az íróról, azonban szkeptikus vagyok a magyar írókkal kapcsolatban, mert lutri a tőlük olvasott mű. A jól csengő, érdekes fülszövegű könyv sem biztos, hogy átütő lesz, sokszor zavaros és szinte érthetetlen a nyelvezete. Ez a könyv viszont nagyon olvasmányos volt, rengeteg szereplővel, viszont teljesen követhető. Sokat segít a könyv belső borítóján a családfa is. A szívemhez nőtt szinte mindenki a történetben, teljesen bele tudtam helyezkedni. Érdekes, hogy mennyi mozzanat visszatükröződik a nagyszülőktől az unokákra, és ez igazán szép motívum volt. Az eltékozolt sorsok, az alkohol megkeserítő ereje, a boldogság minduntalan keresése, de a kutatás hiábavalósága, a reménytelenség, megbántottság, csalódottság járta át a történetet. Szívhez szóló volt, remekül elmesélt, és nagyszerűen narrált könyv, kevés korrajzzal, pont emészthető formában. Furcsa volt a folyószövegszerű struktúra, a párbeszédek csupán dőlt betűvel voltak kiemelve néhol. A szereplőkre visszatérve, Juszti mama egy áldott lélek lehetett, az igazi, végtelen szeretetű és gondoskodó nagymama. Benedek volt a másik kedvencem, aki nagy reményekkel indult, hogy pap lesz, és a falu felnézett rá, és akinek az életében a legfontosabb Sadi, a legjobb barátja, és a kapcsolatuk mennyire értelmezhetetlen volt Benedek szemszögéből, és alig vártam, hogy mi sül ki belőle, reménykedtem benne és végül bejött. Egymás mellett építettek házat, és több mint 30 évig éltek így, egymással, ez csodálatos volt. A főszereplő, akinek nem is rémlik, hogy a nevét elárulta volna a szerző, vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Lúzernek tartottam azért, mert elhagyta a barátnője, és mert nem vette észre, hogy a lány nem is szereti igazán. Lenéztem, mert örömlányokkal kereste a boldogságot, és azzal is nehéz volt azonosulnom, hogy egy olyan nehéz öregemberrel mint Arnold, miért üti az idejét, ha elmondja többször is, hogy az öreg minden, már ismert történetet újra elmesél, és úgy tesz, mint aki mindent tud mindenről. Aztán mikor eljut Zach Évához, ismét jó érzés olvasni a történetét, és az utolsó 80 oldal csak úgy elszalad előttem. A Domos tata és Éva szerelmének története egyszerre gyönyörű és szomorú is, minden örömüket és fájdalmukat velük éltem. Majd a végén a csattanó, hogy vajon a főszereplőhöz eljön Juli, a prosti, akivel annyira szeretne megismerkedni, de a nő nem kíváncsi rá. Ez is érdekes visszacsatolása a múltnak, ahol Domos várta Évát ugyanott, a nő azonban nem érkezett meg soha. Összességében remek olvasmány volt, nagyon magával ragadott a történet, ezentúl bátrabban merek családregényt választani, ha új olvasnivalón töröm a fejem. 5/5 csillag, nem vitás.

Nem titok, amit ketten tudnak – Vivien

Kerry Fisher: Nem titok, amit ketten tudnak című könyve volt a havi olvasmányunk, ami egy már megszokott stílusban íródott, mégis újat adott nekem. Nem kedvelem különösebben a családregényeket, a romantikus történeteket, ez a könyv abban volt viszont nagyszerű, hogy éppen annyit csepegtetett ezekből, ami tökéletes volt. A könyv első felében Susie-ról hallunk, ő mesél nekünk az életéről, ami kezdetben mesébe illő, majd a tehetségkutató felbukkanásától egy kész káosz. A könyv második fele a kisebbik lányáról, Gracie-ről, az ő szemszögéből íródott. Végig izgalomban tartott a könyv, és nagyon gyorsan el tudtam olvasni, a teljesen letehetetlen kategóriába tartozik. Magával ragadott a sztori, a nő sorsa, az anyai védelmező szerep, a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok, megpróbáltatások, kudarcnak tűnő események. Egy érzelmi hullámvasút volt a könyv nekem. A legkeményebb része az volt, amikor Susie kórházba került, és azt hittem, hogy meg fog halni, emiatt pedig néhány napra letettem a könyvet, mert attól tartottam, nagyon meg fog viselni a történet vége. Azonban ez hiba volt, és ahelyett, hogy sokszor gondolkoztam azon, vajon hogyan fejezheti be az írónő a könyvet, egyszerűen folytatnom kellett volna. A történet lezárása teljesen megnyugtató, szintén tündérmesébe illő happy end, ami a nagy izgalmak és szívet tépő események után szép keretet adott. Könnyen olvasható volt, jó szerkezeti felosztású, a szereplők szerintem tökéletesen kidolgozottak, Értékelésem 5/5 pont, kiváló könyv volt!

A kém, aki bejött a hidegről – Vivien

A kém, aki bejött a hidegről című könyv egy viszonylag rövid, szépen tagolt, azonban nem túl könnyen olvasható mű, mely 1963-ban íródott. A könyvben egy Leamas-nak nevezett, már nyugdíjazott, de újra munkába álló kémről olvasunk, akinek számomra zavaros élettörténetét ismerjük meg, majd magánéletébe is nyerünk betekintést. Egyszer, hirtelen felindulásból leütött egy fickót az utcán, aki nem akart kölcsön adni neki a kétes híre miatt, és a bűncselekmény következményeként börtönbe kerül. Végül kiderül, hogy minden cselekedet, amit róla olvashattunk egy jól megszervezett terv része volt, mellyel a kémelhárítás vezetőjének lebukását sikerült elkerülni, és a vádlót kivégezni. A történet sajnos nem happy enddel zárul, pedig vártam volna valami értelmet a könyv végére, vagy csak valami ozitív kicsengést, de ez is elmaradt. A megszervezettnek tűnt mentőakció egy előre kitervelt kettős gyilkosság volt, így a főszereplőnk és a lány, aki a szeretője volt korábban, meghaltak. Összességében az volt a benyomásom, hogy ez a könyv annyira rövid, hogy sem beleélni nem tudom magam a történetbe és valamelyik szereplő bőrébe, valamint a történések megértése is igencsak nehézkessé vált. Érdekes a koncepció és a megközelítés, a politika kevésbé áll közel hozzám, azonban a mai helyzetre is rá lehetne húzni az akkori viszonyulásokat. Gyűlöljük az ellenséget, semmit nem tudunk a másik országról, de a média, a sajtó és a párt emberi elhitetik, hogy az ellenség a velejéig romlott és ínségben él, mely nem méltó egy emberhez sem. Számomra a könyv semleges maradt, így 3 pontot kap.

A Hail Mary-küldetés – Vivien

Szeptemberben A Hail Mary küldetés című könyvet olvastuk Andy Weirtől, mely egyértelműek sci-fi, dráma műfajú. A történek arról szól, hogy megjelent valami az űrben, mely fokozatosan elvette a Nap energiáját. Kiderült, hogy az élőlény biológiai felépítése rendkívül hasonló az emberi sejtekéhez, ugyanakkor nem ereszti át a fényt, és nagyon apró, valamint rendkívüli sebességgel képes haladni. Grace a főszereplőnk, egy iskolai tanár, aki hihetetlen tudásanyag birtokában azt a megtisztelő feladatot kapja, hogy korábbi szakmai tapasztalatai alapján tanulmányozhatja ennek az új létformának a viselkedését, tulajdonságait. Rájön, hogyan szaporodik az asztrofág, milyen környezetben képes élni, és felméri, hogy tulajdonképpen elpusztíthatatlan. Azonban időközben kiderül, hogy a Tau Ceti rendszere nem veszít energiát, így ott lennie kell valaminek, ami predálja az asztrofágot. Erre pedig világméretű összefogás alakult jeles tudósokkal, és mindent a programnak szentelnek. Asztrofágot tenyésztenek, mely az űrhajó, vagyis a Hail Mary üzemanyaga lesz. Ezzel egy három fős személyzetet küldenek az űrbe a Tau Cetihez, megvizsgálni a környezetet, miért nem pusztul el ott az asztrofág. Egy tragédia során Grace elveszíti két kollégáját, valamint folyamatosan a történetben előre haladva kiderül, hogy nem önszántából csatlakozott a legénységhez a főhősünk, de minden bizonnyal a legjobb választás volt ő, és a tragikus események ellenére mindennek így kellett történnie. A mesterséges kómából felébredve egy űrhajóval találkozik, ahol a legénység megmaradt egyetlen tagja, egy teknősbéka-pók keverék lény, aki hangokkal kommunikál, a hallása tökéletes, azonban látószerve nem fejlődött ki, Grace segítségére lesz. Rocky kiváló mérnök, és rengeteg új ötlettel, vívmánnyal segít Grace-nek a kutatásban, míg végül együtt megtalálják a Tau Ceti életbenmaradásának okát, a taumőbát, mely asztrofággal táplálkozik. Mivel Grace hajóját csak odaútra tervezték, így nem volt elég üzemanyaga visszajutni a Földre, de a felfedezéseit és mintákat küldhetett, jött a történet egyik szívmelengető része. Rocky adott üzemanyagot, mellyel visszajuthat a főhősünk a Földre és beolvashat a főnökének, aki rabként kezelte az utazás előtt és kitörölte az emlékeit az akcióval kapcsolatban, nehogy Grace meghiúsítsa azt. Azonban még időben rájött Grace arra, hogy néhány nitrogénrezisztens taumőba kiszabadult és elkezdte felzabálni az asztrofágokat. Mivel Grace erre időben rájött, az üzemanyagkészlet megmenekült, de Rocky védtelen maradt, így kilőtte az űrbe a bogarakat, melyek az információt szállítják a Földre, és Rocky megmentésére sietett. Jó érzés volt olvasni ezeket a részeket, és a végkifejletre sem kellett sokat várni, ugyanis a történet végére Grace visszavitte Rocky-t az Eridre, és ott felállítottak neki egy létfenntartó építményt, továbbá hírt kapott arról is, hogy a Föld megmenekült, a Nap újra a teljes energiával dolgozik.

Összességében remek könyv volt, nagyon érdekes nézőpontból, komplex és óriási kutatómunkával készült, tudományos-fantasztikus mű, melyet fizika ismeretek nélkül is lehet értelmezni és tökéletes egyensúlyt tart fenn a túlzott tudományosság és a közérthetőség között.

Így 5/5 pontra értékelem, hatalmas élmény volt olvasni, és ismét meglepődtem, hogy tetszik a sci-fi műfaja. Mindenkinek ajánlom.

Az ember, akit Ovénak hívnak – Vivien

A havi választott olvasásom Az ember, akit Ovenak hívnak című könyv volt. Nagyon sok jót hallottam már róla, és a szerző Mindennapi szorongások című műve után bátrabban mertem nekikezdeni. A történet elején keveset tudunk meg a főszereplőről, sőt, kifejezetten érthetetlen és lehangoló volt olvasni, de utána szépen lassan megismerhettük Ovet, az ő élettörténetét, a feleségét és a szomszédságot. Hatalmasra nőtt a szememben, és már csak mosolyogtam az elején tapasztaltakon. A könyv megerősítette, hogy nem szabad ítélkezni akkor, mikor nem ismerjük a másikat igazán, es nem tudjuk, hogy mit miért tesz. Egy házsártos, befelé forduló öregemberből csupaszív, példaképszerű alak vált. A történet remekül kidolgozott, következetes, olvasmányos es jól követhető, mely nagyban segíti a fontos üzenet megértését, és a cselekmény fejbentartását. Ugyan rendkívüli olvasás volt, mégsem tudok róla hosszas jellemzést adni, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia.
Ove a feleségét gyászolja, amit csak pár fejezet múlva tudunk meg, addig erről fogalmunk sincs. Őszintén, már ezt a mozzanatot is elérzékenyülve olvastam. Majd megszerettem a karaktert az önzetlenségéért, és a sajátosságáért, és a legvégén hasonló hatást ért el. E pillanatok miatt érdemes olvasni! Néhány mondatot, gondolatot többször is elolvastam és próbáltam raktározni magamban, az egyik kedvencem a szerelemről szóló volt Sonjától, Ove elhunyt feleségétől.
Aki belekezd, szánjon rá időt és figyelmet, ugyanis nagy igazságokat tartalmaz, melyek fölött óvatlanul elszaladhatunk.
Összességében 5/5 pontot adok neki, szuper volt, és örülök neki, hogy a kezdeti megtorpanást követően végül befejeztem, jelentős dologról maradtam volna le nélküle.

Egy gyilkosság ára – Vivien

A könyvklub keretében a júliusi közös olvasmány volt az Egy gyilkosság ára. Nagyon vártam ezt, mert igazán izgalmas kriminek ígérkezett fülszöveg és borító alapján, és nem csalódtam, sőt! A történetben kevés szereplőnk van, jól lehet követni a szálat, egyszerre egy szemszög leírását kapjuk, az események átfednek, és minden nézőpontból rálátunk a történésekre, így nagyon könnyű olvasmány, a nyelvezete kiváló, felfrissülés volt az olvasása ezeken a forró nyári napokon. A főhőseink Ted és Lily, akik egy reptéren találkoztak, majd egészen könnyen beszédbe elegyedtek és megtalálták a közös hangot, majd Ted elpanaszolta, hogy valószínűleg a felesége, Miranda, megcsalja őt az építési vállalkozóval, Braddel. Kitervelik, hogy megölik Mirandát és vele együtt Bradet is. Drukkoltam, mert kifejezetten antipatikus volt Miranda személye, aki kihasználta Tedet a pénzéért, és igazából minden férfit maga körül. Megdöbbentő volt, mikor Brad megelőzte Lilyék tervét, és kiderült, hogy Miranda és Brad szintén gyilkosságot terveztek, csak éppen Ted ellen, és sajnos ők gyorsabbak voltak. Ezt követően már csak Lilynek szurkoltam, aki szintén nem példakép volt, védtelennek, állatiasnak tűnt, aki csak úgy védheti meg magát, ha megöli azt, aki ellene van. A következő nagy fordulat Miranda meggyilkolása volt. Elhitették az olvasóval, hogy Brad Miranda mellett áll és Lilyt üti le a franciakulccsal, de ekkor az az érzésem támadt, hogy a gonosz győzött, majd kiderült, hogy mégis Miranda halt meg, akit nemsokára Brad követett. A közhely, miszerint egyszer minden kiderül, a könyv végére beigazolódott. A hely, ahová Lily elrejtette a hullákat, hamarosan feltárásra kerül, és ő, aki épp az előzetes letartóztatásban ül, nem tehet ellene semmit... Hiába reménykedik, hogy kiszabadul a nyomozó leszúrása után, ez elől már biztosan nem lesz menekvés. Összességében nagyon jó olvasás volt, a szereplők érzelmeket váltottak ki belőlem, bele tudtam képzelni magam a történetbe, könnyed és kellemes olvasás volt. 5/5 csillagot érdemel, és minden krimiszeretőnek kifejezetten ajánlom!

A Pendragon legenda – Vivien

A könyv elején izgatottan és reménykedve vártam a történet kibontakozását, mely egészen jól alakult, már-már elkönyvetlem magamban, hogy megkedvelem az írót. Aztán a közepén nagyon nehezen haladt a cselekmény, őszintén az életrajzi résznél sokszor el is vesztettem a fonalat és nem tudtam követni, majd a végére számomra nem érkezett meg a fordulat, aki ellen merényletet terveztek nem halt meg, viszont a "főellenségek" mind meghaltak. Ez merőben új felfogás volt, bár több csavart is el tudtam volna képzelni és kevesebb eszmefuttatást. Sokszor nem értettem, hogy ki a beszélő, kinek a gondolatait halljuk, és számomra nehezen volt olvasható helyenként, a fejezetek is csak csillaggal voltak elválasztva egymástól, mely szintén nem adta meg nekem a lezárást-kezdetet, mint általában. Az utazások, és az, hogy Cynthia volt az áruló meglepett, de minden más középszerű volt. ÖSszességében közepes volt az olvasásélmény, talán az időszak, amikor ez a könyv a kezembe került, nem volt megfelelő, talán kevésbé az én stílusom, mindenesetre nem lopta be magát a szívembe, és bölcsebb lenne, ha újra elolvasnám egy sokkal nyitottabb periódusomban.