A Pendragon legenda – Vivien

A könyv elején izgatottan és reménykedve vártam a történet kibontakozását, mely egészen jól alakult, már-már elkönyvetlem magamban, hogy megkedvelem az írót. Aztán a közepén nagyon nehezen haladt a cselekmény, őszintén az életrajzi résznél sokszor el is vesztettem a fonalat és nem tudtam követni, majd a végére számomra nem érkezett meg a fordulat, aki ellen merényletet terveztek nem halt meg, viszont a "főellenségek" mind meghaltak. Ez merőben új felfogás volt, bár több csavart is el tudtam volna képzelni és kevesebb eszmefuttatást. Sokszor nem értettem, hogy ki a beszélő, kinek a gondolatait halljuk, és számomra nehezen volt olvasható helyenként, a fejezetek is csak csillaggal voltak elválasztva egymástól, mely szintén nem adta meg nekem a lezárást-kezdetet, mint általában. Az utazások, és az, hogy Cynthia volt az áruló meglepett, de minden más középszerű volt. ÖSszességében közepes volt az olvasásélmény, talán az időszak, amikor ez a könyv a kezembe került, nem volt megfelelő, talán kevésbé az én stílusom, mindenesetre nem lopta be magát a szívembe, és bölcsebb lenne, ha újra elolvasnám egy sokkal nyitottabb periódusomban.

Otthoncsere – Vivien

Beth O'Leary Otthoncsere című könyve, ahogy a borítón is olvasható, balzsam a léleknek. Könnyed olvasmány, és most pontosan erre volt szükségem és időm. A témája érdekes, a nagymama és az unokája két hónapra lakhelyet cserélnek, mert mindkettőjüknek szükségük van a változásra. Az unoka, Leena, egy londoni nagyvállalatnál dolgozik a barátjával, Ethannel, akik első pillantásra álompárnak tűnnek, mindketten karrieristák, és a munkájuknak élnek. Leena kezdetben a testvére, Carla halálát is így próbálta feldolgozni, hogy a munkába temetkezett, melyben Ethan támogatta, azonban az elfojtás nem hozott eredményt, csupán rövidtávú megnyugvást nyújtott számára, a szőnyeg alá söpörte az emlékeket és az érzéseit. Mariannal, az anyjával is megromlott a viszonya, őt hibáztatta azért, mert a húgát nem beszélte rá az életmentőnek tűnő amerikai kísérleti stádiumban lévő kezelésre, és az ő olvasatában elhagyta Carlát és feladta a küzdelmet. A nagymama mindeközben próbálta a lányában tartani a lelket, összehozni Leenát és Mariant, de ez nem járt sikerrel. A könyv elején minden rendezettnek tűnt, ám nagyon feszültnek érződött. A nagymamának egy kis pezsgésre volt szüksége, új életszemléletre, mozgástérre, Leenának pedig arra, hogy szembe tudjon nézni az érzéseivel, az anyjával, és a gyászt együtt fel tudják dolgozni. A könyv legfrappánsabban ebben a mondatban foglalható össze: "Nem tudtam volna önmagamra találni, ha nem vagyok valaki más." Mindenki környezet változáson esett át, felfrissült és újra visszanyerte az életkedvét, melyet üdítő volt olvasni és látni. A kezdetben morgós és antipatikus Arnold is egy szerethető figura lett, és végül meglátta Eileen a fától az erdőt, valamint az olvasó számára is kiderült, mi a valódi oka az évtizedeken átívelő háborúskodásnak kettejük között. Nagyszerű könyv, pozitív hangulattal és kisugárzással, ami a legstresszesebb időszakokban is letehetetlen és feledteti minden fejedben zakatoló problémát. Összességével 5/5 pontot adok rá, és mindenkinek ajánlom elolvasásra, hihetetlen, hogy egy egyszerű könyv mennyit tud adni...

Otthoncsere – Csilla‿

Amikor ránéztem erre a könyvre egy igazán könnyed, laza olvasmánynak ígérkezett. Ami majdnem igaz is. Azonban ennél sokkal többről van szó. Arról, hogy a Cotton család női tagjai miként tudják szerettük elvesztését feldolgozni. Beszél anya – lánya kapcsolatról és nagyanya – unokája kapcsolatról. De rámutat arra is, hogy mennyire fontos az összetartás ereje az, hogy akarjunk segíteni magunkon, ha időnként padlóra kerülünk. Nyújtsuk a kezünket a környezetünkben lévőknek, ha látjuk, hogy segítségre szorulnak. Ugyanakkor tanulhatunk itt az újrakezdésről és arról is, hogyan lehet ízlésesen beszélni az időskori szerelmi életről, annak létjogosúltságáról. De szó esik az egymás elfogadásáról valamint a barátság erejéről. Ezek a nehéz témák zseniális stílusban, nagyon szerethetően, kedvesen, humorosan vannak kicsomagolva előttünk.

A könyv alapötlete már eleve nagyon tetszik. Ehhez társulnak még a jól kidolgozott karakterek.

Leena egy fiatal, határozott, jó szervezőképességgel megáldott menedzser, aki hajlamos egy kicsit az önsajnálatra. Emiatt az elején voltak pillanatok, amikor haragudtam rá. Persze később azért sikerült megkedvelnem őt.

Eileen tettre kész, határozott, önzetlen és jóhumorú, aki hetvenkilenc éves és tele van tervekkel. Úgy véli, hogy az Élet sok mindennel tartozik neki és ezeket a tartozásokat igenis be akarja vasalni. Életfelfogásával, stílusával szerintem ő viszi hátán a történetet.

Marian gyenge és határozatlan, amikor megismerjük. Nagyon nehezen tudja feldolgozni lánya elvesztését. Carla halálával önmagát is elvesztette. A történet végére sikerül megerösődnie, magára találnia. Örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdhettem Beth O’Leary megismerését. Annak ellenére, hogy tartottam a romantikus címkétől – hiszen nem ez a kedvenc műfajom – , egy nagyon szórakoztató stílusú, kedves humorú könyvet olvashattam.

Jó választás, nagyszerű olvasmány volt!

Az ajtó – Vivien

Az áprilisi, listából szabadon választható könyvnek Szabó Magda Az ajtó című művét választottam. Az írónőtől korábban nem olvastam semmit, az Abigél c. film első részét láttam csak régebben, de nem vonzott soha különösebben az írónő világa. Most mégis úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. A választásom nem bánom. A könyv Szabó Magda bejárónőjéről szól, Emerencről, akinél keményebb, szikárabb és konzervatívabb karaktert még nem láttam. Nagyon érdekes az ő személyisége, az, hogy mennyire ragaszkodik a látszathoz, a munkát csak a kétkezi tevékenységben leli, annyit enged magából megismerni, amennyit feltétlenül muszáj. Tiszteletreméltó a szókimondása, bár néha soknak éreztem, de az állatok iránt tanúsított szeretete példaértékű. Leginkább ezel a tulajdonságával tudtam azonosulni, az írónő és a többi szereplő is megfoghatatlan volt, nem szimpatizáltam velük, mint egy szellem, úgy lebegtem a történetben és követtem az eseményeket. Ez furcsa a számomra, mert az olvasásaim többségében találtam olyan karaktert, akivel eggyé váltam, és ezzel teljesen magával ragadott a történet fonala. A könyv hangulata az elejétől a végéig szomorú volt, gyászoltunk az első betűtől az utolsóig, hiszen már a kezdő fejezetben tudjuk, Emerenc meghal. Az írónő fájdalmát és világát ismerjük meg, aki nem tud soha már túllépni a tragédián, és ez elszigeteli egy ajtó mögé, amit nem tud kinyitni, és ez a kép kísérti rémálmaiban is. Emerenc alakja számomra abszurd volt, olykor viszont vicces is, de főként a kórházba kerüléséig nem tudtam hova tenni a mérhetetlen makacsságát. Összességében a könyv 4/5 pontot kapott tőlem, egy olyan élményt adott, melynek még ülepednie kell ahhoz, hogy az olvasó feldolgozhassa, amit lelki szemei előtt látott.

Evelyn Hardcastle 7 halála – Vivien

Elolvasva Stuart Turton Evelyn Hardcastle 7 halála című könyvet, számomra bonyolult, döbbenetes, fordulatos, izgalmas és mesteri alkotást adott. Az elején, kb. a feléig nem is értettem igazán, hogy mi is történik, mi ez, hogy minden nap más testben ébred, ez valami terápia, és az egész csak pszichózis, vagy egy film vagy képzelgés. Anna személye is rejtély volt, ahogy sok más szereplő is, és a negyedik gazdatesttől már nehezen tudtam megkülönböztetni őket, hogy ki kicsoda, ezért is tartott fogva a könyv, és alig tudtam letenni. A történetet szerintem tökéletesen kibontották, a kérdéseimre választ kaptam, és már a könyv negyedénél elengedtem azt a törekvésem, hogy majd én rájövök, ki lehetett a gyilkos, akinek a nevét a pestisdoktor kéri. A mű zseniális, és kíváncis vagyok az író többi művére is, valami hihetetlen, amit alkotott. A koncepció és a szemléletmód nagyon egyedi, nyolc gazdatest, nyolc személyiség, az egyediségükkel együtt, nem csupán Aiden jellemvonásai érvényesültek és csak porhüvelyeket kapott, melyek mint álruhák szerepeltek. Érdekes volt, amikor rájött, hogy minden szereplőt, akinek a testébe bújhat, a saját képességeinek megfelelően használhat, aki nehézkesen mozog, inkább jó megfigyelő, mint nyomkövető, a kedvencem pedig, aki segítségével talán a legtöbb dolgot megtudtuk, Rashton volt. Az ő éleslátása és tapasztalata elengedhetetlen volt a sikerhez. Az összeesküvés, hogy több vendéget is meggyőzött Aiden, hogy csatlakozzanak hozzá és akadályozzák meg a terv bukását, az inas karaktere, mind-mind lélegzetelállítóan hatottak. Összességében nagyon tetszett a könyv, szeretem a krimiket, és ez egy Agatha Christie-hez hasonló, fondorlatos és végletekig csavaros történet volt, így 5/5 pontot adok neki, krimi kedvelőknek szívből ajánlom.

Hétköznapi szorongások – Vivien

Az idei második közös olvasásunk Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások című könyve volt, melyet meglátva először valami béna önsegítő könyvre gondoltam. Aztán nekiláttam a könyvnek, és egyszerűen képtelen voltam letenni, a könyv terjedelméhez és a szabadidőmhöz képest nagyon gyorsan elolvastam, ráadásul remek életszakaszomban talált meg, amikor pont kétségek gyötörnek és kételkedem magamban és a képességeimben, a dogok értelmében. A könyvben megismerhetünk egy elkeseredett bankrablót, valamint a menekülése helyszínéül szolgáló lakást, melyet meghirdettek eladásra, és épp lakásbemutató zajlik. Kicsit furcsának indult a sztori, közben a szereplőket egyesével hol a kihallgatás során, hol pedig például a pszichológusnál tett látogatások alkalmával megismerhetünk. Kiderül, hogy mindegyikük életében történtek olyan dolgok, melyek okot adhattak volna arra, hogy feladják az egészet, mégsem tették, mentek tovább és próbáltak együtt élni az eseményekkel. A kedvenc szereplőm Zara lett, aki elsőre nagyon antipatikusnak hatott, viszont ahogy egyre jobban megismertem, megkedveltem, és megértettem őt. A cselekmény csavarokkal teli, helyenként megható és helyenként vicces, talán ez a legszebb könyv, amit valaha olvastam, az író többi művével is szívesen megismerkednék a közeljövőben. Megnyugtató végkifejletet kapott, teljesen elégedett vagyok a történettel, melyre 5/5 pontot adok, ez egy kiváló könyv.

Az éjféli égbolt – Vivien

A januári könyvünk Az éjféli égbolt volt, melyből film is készült. A filmet néztem meg először, mintegy ízelítőként a könyvhöz, melyből pár oldalt olvastam csak, de az nagyon nehezen ment. A film és a könyv szerencsére nem átfedők, néhol van egyezés, de itt határozottan kijelenthetem, hogy a könyv sokkal jobb, mint a film. Utóbbi csalódás volt, erőltetett, klisés, bár fordulat, hogy Sully Augustine lánya, ami a filmben le is lőtte a könyv nagy csavarját, de nem bántam. A könyvben több részletet, több kalandot látunk, ugyan ott sem tudjuk, hogy mi is történt a bolygónkkal, miért kellett evakuálni és a film szerint a föld alá költöztetni az embereket, a könyvben erről nem esett szó. A könyvben az állatokhoz és természethez való viszonyulás példaértékű volt, együtt próbált (túl)élni a főszereplőnk a tundrán őshonos állatokkal, és egy kicsit az ottani évszakos változatosságba is betekintést nyertünk, ez kifejezetten tetszett. Az, hogy a kislány csak látomás, szintén meglepő fordulat volt, azonban a könyvben ez várható is volt, hiszen lehetetlen helyeken, nagyon alulöltözve mozgott Iris, ami lássuk be, nem reális. Az Aether bemutatása szintén tetszett, illetve az is, hogy a filmben más végkifejletet jelenítettek meg, mintha két teljesen különböző történetről lett volna szó. Összességében nehezen indult ugyan az olvasás, a filmnézés is szenvedés volt, mégsem tudtam azt mondani, hogy most elég volt ennyi, és nem fejezeme be, valahogy magával ragadott és nem engedett. Így a könyvre 4/5 pontot adnék, érdekes probléma felvetéssel és megközelítéssel dolgozott, örülök, hogy elolvashattam.