2017. január 26., csütörtök

Mielőtt megismertelek – Julcsi

Eltelt most már lassan 4 nap is azóta, hogy befejeztem ezt a könyvet, de csak most jutottam el odáig, hogy képes legyek normális értékelést írni róla, legalábbis remélem hogy az fog kijönni belőle…Muszáj volt közben elolvasnom egy lightos történetet, annyira kikészültem ettől.

A történetben ugye megismerünk egy gazdag, nagyképű az életben eddig mindent megkapó fiatalembert, aki egy baleset során tolószékbe kényszerül, és persze ezt nagyon nehezen tudja feldolgozni, ha egyáltalán fel tudja.. és akkor két év után jön Louisa akit arra vesznek fel hogy Will mellett legyen napi 8 órában, és kettejük között egy idő után elkezd kialakulni valami...

Számomra egy kicsit nehezen indult be ez a könyv. Persze, az elején először meg kell ismerjük a főszereplőket és a háttértörténetet, aztán pedig ahogy Lousia elkezd dolgozni nekem nagyon lassan ment az idő. Persze értem én, hogy ennek így kellett lennie hogy át tudjuk érezni hogy ez egy lassan kialakuló folyamat ami kettejük között zajlott. Az anyja nekem nagyon unszimpatikus volt, és a döntése is az. Amit valahol nagyon mélyen még akár meg is értenék, de én a helyében biztosan nem tudtam volna ezt a döntést meghozni. Unszimpatikus volt még Louisa barátja ki, aki semmi mást nem látott már csak is és kizárólag az edzést és futást. Azonban valahol megértem hogy nehezen léptek ki ebből a kapcsolatból hiszen a 7 év az nagyon hosszú idő, egy ilyet lezárni mindig nehéz.

Na de hogy a lényegre térjek én totálisan kikészültem a végén. Szerintem egy könyvön sem sírtam ennyit mint itt (és hozzá kell tenni sajna elég sokszor megteszem). De én valahogy másra számítottam, más befejezésre. Ugyanakkor ennek valahol mégis így kellett történnie. Először azt gondoltam Will nagyon önző, senki másra nem gondol csak magára, aztán ha jobban belegondolok ezzel Lousiára is gondolt, hiszen megadta neki a lehetőséget a továbblépésre, a teljes életre Spoiler: (ha el szeretnéd olvasni, jelöld ki a bekezdést)

valaki mással

spoiler vége!!!.

Amikor befejeztem a könyvet arra gondoltam, hogy utálom. Soha többet nem olvasom, és nincs az a pénz hogy a filmet megnézzem. De így 4 nap elteltével be kell lássam, hogy tulajdonképpen tetszett ez a könyv, így ahogy volt. És valószínűleg el fogom olvasni a második részt is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése