Mielőtt megismertelek – Dexter79

"Azért vágtam bele pár hónapja a könyv olvasásába, mert akkoriban került a moziba a film, szerettem volna megnézni (mivel Trónok harca fan vagyok, ezért a színésznő miatt kötelező volt), de mindig jobb előbb olvasni, aztán nézni. :)
Van egy férfi, Will, akinek a legszebb évei közepén kettétörik az élete egy baleset miatt, amiben nyaktól lefelé megbénul, és nem érdekli már semmi.
Van egy cserfes, kissé butácska, és sokszor furcsa lány, Louisa, aki munkát keres, és szinte egy dobozban él egy pici faluban, ahol nagyon kevés inger éri. Benne van egy kapcsolatban, ami tök lapos, és úgy érzi, és ezt hangoztatja is, hogy ez így neki jó, és nem vágyik többre. Aztán ők ketten mint ápoló és beteg összekerülnek. Lou a teljes ápolói tudatlanságával, és Will a mélységes depressziójával. Szépen lassan összecsiszolódnak, formálódnak (Louisa szerencséjére), barátkoznak, közös programokra mennek (Will legnagyobb bosszúságára). Lou az elején elég butácskának van beállítva, aztán ez egy picit javul a könyv végére, Will pedig egy igazi kibírhatatlan, mogorva, elkényeztetett fiúnak, de szerencsére ez is változik a végére. Will szülei hűvösek és távolságtartóak voltak, nem tudom, hogy a pénzük miatt, vagy csak Will viselkedése miatt, de utóbbi miatt érthető volt, Lou apukáját imádtam, de a nővérét már nem annyira.

Azt kell mondjam, hogy régen sírtam úgy könyvön, mint ezen. Nagyon elgondolkodtató volt a téma. Joga van-e az embernek magának eldönteni, hogy akar-e élni? Beleszólhat-e a család, hogy mi a jó nekünk? Lehetünk-e ugyanolyan boldogok, ha csak keveset látunk a világból? Önző dolog-e csak magunkra gondolni?
Nehéz megmondani, hogy ki segített többet a másiknak. Lou Willnek azzal, hogy mellette volt és próbált vidámságot csempészni az életébe, hogy próbálta meggyőzni, hogy így is lehet teljes életet élni. Vagy Will Lou-nak azzal, hogy olyan dolgokat csináltak együtt, amiket előtte Lou sosem, hogy felnyitotta Lou szemét, hogy akarja látni a világot.

Spoiler: (ha el szeretnéd olvasni, jelöld ki a bekezdést)
Fura dolog, hogy míg egyes emberek foggal-körömmel ragaszkodnak az élethez (lásd Életrevalók film), addig mások úgy döntenek, hogy nem „küzdenek” tovább. Nem ítélek el senkit, mert mindenki maga tudja, hogy hogyan és milyen módon szeretne élni, de rossz volt olvasni Willtől, hogy „az neki kevés", hogy Lou szereti.

spoiler vége!!!

Azóta láttam a belőle készült filmet és ezen könyv esetében a film még jobban sikerült. Sokkal több érzelmet adott át nekem, és hatásosabbnak bizonyult.

Értékelés: 4/5 (Film: 5/5)

Budapest Noir – Borsoka

Tartalom: 1936 októberében, Budapesten mindenki Gömbös Gyula halálával van elfoglalva. Gordon Zsigmondot, az Est újságíróját azonban sokkal jobban érdekli egy zsidó lány rejtélyes halála. A nyomozás szálai egyaránt vezetnek az akkori budapesti alvilág legsötétebb figuráihoz és a politikai és gazdasági elit képviselőihez is. Minél közelebb kerül az igazsághoz, annál ingoványosabb talajra érkezik...

Értékelésem: Szerintem a könyv nagy érdeme, hogy mai szemmel mesél el egy 30-as évekbeli történetet, és bemutatja az akkori életet Budapesten. A párbeszédek és a leírások is többször utalnak akkori körülményekre, helyszínekre, hírekre, ami még inkább átfogó és élethű képet ad az akkori viszonyokról. A bűnügyi szál izgalmas, és a könyv olvastatja magát. Ugyanakkor a regény végén mégis úgy éreztem, lehetett volna nagyobb a csattanója, furfangosabb megoldásra számítottam. A főbb karakterek nincsenek nagyon finoman kidolgozva, ugyanakkor az író belecsempészett olyan apróságokat, személyes szokásokat, amelyek mégis egyedivé és szerethetővé teszik a szereplőket. A regénynek külön "ízt" ad, hogy fel-felbukkannak benne valódi történelmi személyek is, illetve hogy a szereplők neve szerintem nagyon stílusos és egyedi. Maradandó élményt ad, mindenképpen ajánlani tudom!

Madarak a dobozban – Dexter79

Ebben a hónapban a szabadon választott krimi/thriller kategóiában Josh Malerman: Madarak a dobozban könyve mellett döntöttem. Nagyon régóta várólistás nálam a könyv, és örülök, hogy belekezdtem a Könyvklub miatt. Plusz a két krimi után mindenképp thrillert szerettem volna olvasni.

Fülszöveg:
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Kezdem azzal, hogy nekem mind a borító, mind a cím irtóra tetszik. Szerintem nagyon eltalálták. Szeretem az olyan könyveket, amikben a történet felénél, vagy csak a végén derül ki, hogy az író miért azt a címet adta, nagyon szeretem azt a "megvilágosodás érzést". :)

A történet két idősíkban folyik. Az egyik a valós, a másik a 4 évvel korábbi történéseket mutatja be, amikből megtudjuk, hogy Malorie hogyan került oda és miért van egyedül a két gyermekével. Szépen lassan megtudjuk, hogy miért nem nyithatják ki a szemüket, mi vezetett oda, hogy elinduljon egy csónakkal vakon. Voltak a történetben laposabb és izgalmasabb részek, szerencsére jól váltogatták egymást, ezért könnyű volt olvasni. Voltak részek, amelyek nagyon durvák voltak (nem maga a történés, hanem elképzelni, hogy mit csinálnak), és voltak olyanok is ahol kicsit paráztam. Nagyon nem ajánlott ijedősöknek lefekvés előtt, sötétben olvasni, mert utána fél éjjel forgolódsz az ágyban, hogy mi lehet a sötétben... :D 

Érdekes látni, hogy mit művel az emberekkel a bezártság, a tömeghisztéria, és a katasztrófák, azt hogy minden ember másképp reagál a dolgokra.

Picit lezáratlannak érzem a végét (lehet, hogy folytatása lesz még?), de összességében egy izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. Eszembe jutott róla Jose Saramago: Vakság című könyve, amelyben egy kór vakságot okoz az emberek között. Embert próbáló feladat lehet egyik napról a másikra megszokni, hogy látás nélkül kell boldogulni.

Értékelés: 4/5

Gyilkosság Mezopotámiában – Borsoka

Tartalom: Amy Leatheran nővért felkéri Dr. Eric Leidner, hogy gondját viselje a feleségének a mezopotámiai Hasszanje mellett zajló ásatásokon. A feleségnek, Louise Leidnernek a férj elmondása szerint képzelgései vannak, idegileg labilis. A nővérnek elmondja Mrs. Leidner, hogy attól fél, meg fogják ölni...

Értékelésem: A többi Agatha Christie-regényhez hasonlóan szerintem ennek a könyvnek is szórakoztató, magával ragadó volt a stílusa. Bár nem tudtam egészen azonosulni Leatheran nővérrel a különböző emberekkel kapcsolatos furcsa, esetenként szélsőséges véleménye miatt, szerintem jó volt a történetet az ő nézőpontjából megismerni, valahogy hitelesebbnek tűnt így. Nekem - főleg az elején - túl sok volt benne a szereplő, főleg a fiatal férfiak kicsit egyformák voltak, nehezen tudtam megkülönböztetni őket. Az egzotikus helyszín és körülmények különleges színezetet adtak a regénynek. Poirot karaktere pedig most is tetszett, és a pletykás hozzáállása külön meglepetés volt, még ha ezt a nyomozás érdekében vette is fel. A regény során AC-re jellemzően sok csavar volt, és folyamatosan gondolkoztam, hogy ki lehet a gyilkos (bár mivel egyszer régen láttam már a filmet, voltak halvány emlékeim egy-két mozzanatról, a gyilkosra szerencsére nem emlékeztem), nekem nem volt reális, hogy a volt férj a mostani férj, és ez a nőnek nem tűnt fel. Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne ismerje meg a volt férjét úgy, hogy együtt élnek. Minden embernek vannak olyan szokásai, a hangja, a mozgása, amin nem tud hosszútávon változtatni.

Gyilkosság Mezopotámiában – Dexter79

Értékelésem:

Kezdem azzal, hogy még sohasem olvastam Agatha Cristie regényt, és mikor rájöttem, hogy ez egy Poirot regény, akkor kicsit megijedtem, mert a tv sorozatról már hallottam, de a színész nem volt túl szimpatikus (hajlamos vagyok a színészekkel azonosítani a szereplőket, pl. a Harry Potter is ezért olvastam csak akkor mikor már lecsengett a hajcihő)
Nem tudom, hogy ez a könyv mennyire alkalmas arra, hogy vki belépjen az AC olvasók táborába, de ezt dobta a gép. :)

Fülszöveg:

"Elszántam magamat, hogy elmondom… az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök… Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet… Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez… És két nappal az esküvőnk után kaptam ezt a levelet:Nem engedelmeskedtél. Nem menekülhetsz. Te csak Frederick Bosner felesége lehetsz! Meg kell halnod. Megrémültem… de Eric mellett biztonságban éreztem magam. Aztán megkaptam a második levelet:…"

Leatheran nővér szemszögéből/elmeséléséből tudjuk meg az egész történetet, aki mint ápolónő szegődik az ásatás vezetőjének "ideges" felesége mellé, aki a fülszövegben olvasottaktól fél. A nővér jó ideig azt hiszi, hogy Louisa Leidner rájátszik a dologra, de amikor megtörténik a gyilkosság, akkor mindenki meglepődik, hogy miért nem vették komolyan szegényt. Az első pár oldal érdekesnek tűnt, bár kicsit lassan indult be a történet, aztán a gyilkosság után szerencsére kicsit felpörgött a sztori. A könyv elején hirtelen túl sok embert mutattak be, nem igazán tudtam mindenki külső-belső "tulajdonságait"/jellemzését megjegyezni, csak annyira, hogy mivel foglalkoznak épp az ásatáson. 

Természetesen Poirot úgy jelent meg a könyvben, mintha Ő lenne a nyomozók netovábbja. A könyv nagy része arról szólt, hogy Ő nyomozott, majd levonta a következtetéseket és elmondta, hogy ki miért lehet a gyilkos, majd azt, hogy ki az ténylegesen. Jól kiderítette a gyilkos kilétét, tetszett, hogy mindenkit gyanúsnak gondolt az első pillanattól kezdve, én nem jöttem volna rá a gyilkos kilétére, és sokáig másra is gyanakodtam, viszont annyira nem jött be nekem a végkifejlet. Nem kerek a magyarázat, amiért az a gyilkos aki, hogy nem jöttek rá, hogy ki Ő! Nem részletezem, mert spoileres lenne, de aki olvasta az érteni fogja. :) 

Nem leszek nagy AC rajongó, de talán megpróbálkozom egy olyannal is, amiben nem Poirot van...

Értékelés: 3/5

Gyilkosság Mezopotámiában – k_annamaria

Szerintem kétféle ember létezik. Aki szereti Agatha Christie-t és a ki nem. Én az első csoportban tartozom. Viszonylag későn ismerkedtem meg AC műveivel. Viszont élénken él benne ma is az első könyvének élménye. Még most is  A Bertram Szálló a kedvencem.

Agatha Christie összes könyve jó. Ezt minden túlzás nélkül merem állítani.Mindig zseniális karakterekkel dolgozik. Nekem olvasás közben folyamatosan jár az agyam, hogy ki is lehet a gyilkos, de még soha nem sikerült elsőre kitalálnom. Christie nem szereti az egyértelmű dolgokat.

A Gyilkosság Mezopotámiában ismét egy olyan különös bűntényt dolgoz fel, ahol Poirot a közelben van. Poirot nem a kedvenc karakterem. Viszont ennél a könyvnél kezdem megszeretni ezt a figurát. Itt már nem zavart annyira piperkőc stílusa.
Itt is sok szereplő van mint az írónő összes könyvében. Én nagyon szeretem, hogy ennyi szereplővel dolgozik.
Tetszik a helyszín választása. Érdekes volt az ásatásokról, régészek munkájáról olvasni Amy Leatheran nővér hát nekem Ő nem lett kedvencem sokadik újra olvasás után sem. Egyszerűen idegesített a stílusa. Ha ki kellene egy karaktert emelnem akkor az dr. Reilly lennet, akinek ironikus humora és jó megérzései gyakran úgy tapintanak a megoldásra, hogy még Poirot-nak sem tűnik fel.
Én kifejezetten szeretem a lezárásokat. Poirot-nak mindig nagy közönségre van szüksége. Szereti lenyűgözni az embereket, ezért mindenkinek a szájába adja a megoldást.
Mivel már többször is olvastam a könyvet, így nem volt titok a gyilkos kiléte, de persze ez semmit nem von le az olvasás élményéből.
Mindent összevetve tehát: nagyon jó kis történet, szerintem kellően fordulatos. Ez az egyik kedvencem az írónőtől.

A fiú – Borsoka

A tartalom: Sonny 12 éve börtönben ül és kábítószerfüggő. Mások által elkövetett gyilkosságokat magára vállal, cserébe a kábítószeradagjáért. Egy nap megtudja, hogy az apja nem öngyilkos lett, hanem megölték. Ezzel célt talál életének, megszökik a börtönből, és igazságot szolgáltat a maga módján.

Értékelésem: Kicsit viszolyogtam a regénytől, mert azt hittem, nagyon brutális lesz. Ehhez képest kellemes csalódás volt, mert sokkal inkább a történet egésze hagyott bennem nyomot, nem a rövid brutális részek. Szerintem nagyon szövevényes, izgalmas regény, kedvet kaptam arra, hogy egy másik Nesbo-könyvet is elolvassak. Nagyon tetszett benne, hogy tele van fordulattal, mindenkiről kiderül valami apróság, ami nem úgy van, ahogy gondoltam előtte. A karakterek jól kidolgozottak, mindenki nagyon különböző, sajátos életúttal. Senki se egyértelműen jó vagy rossz, hanem a kettő ötvözete. Sonny alakja a többi karakterhez hasonlóan is ellentmondásos volt, a vallásos misztikum és jóság, valamint a szélsőséges brutalitás keveréke. Tetszett a romantikus szál, bár azt nehezen tudtam elfogadni, hogy Martha relatíve könnyen elfogadja, hogy egy sorozatgyilkossal jön össze. Érdekes volt számomra, ahogy egy kábítószerfüggőt, illetve az alvilág mechanizmusait közelről bemutatja. A könyvben az az egy tetszett kevésbé. hogy szerintem túl összetett volt, túl sok volt benne a karakter, néha nehéz volt megjegyeznem, hogy ki kicsoda, és mit tudunk már róla.