Már előttem páran jelezték de én is elmondhatom, ha nincs a könyvklub valószínűleg elkerült volna ez a könyv. Az okát nem tudnám megmondani, talán a borítóval nem voltam kibékülve de ez már mindegy is, hiszen egy elég jó sorozat első kötetét kaptam elolvasásra. Először is leszögezném, hogy én alapból nagyon csípem az igényes magyar kortárs regényeket, mert olyan szófordulatok vannak benne amiket fordításokban nem nagyon találunk, így „otthonossá” válik számomra. Kellett egy kis idő amíg belerázódtam a világba, ezért az eleje kicsit döcögött de amint beindult a cselekmény és már nem csak a felépített világ megértésén fáradoztam és egyre jobban megismertem a karaktereket ( akik egyébként baromi jól árnyaltak és így cseppet sem unalmasak) már tudtam, hogy szeretni fogom ezt a sorozatot. A főszereplők személyisége nem mindennapi és tele van olyan apró tulajdonságokkal – legyen az jó vagy rossz – amitől még szerethetőbbnek vagy magunkhoz közelinek érezhetjük őket. Végre nem egy védtelen kis szürke madárka várja a csodálatosan gyönyörű és tökéletes csillámtestű lovagját, hanem egy belevaló csaj nagy szájjal és (nem kevés) málnapálinkával felvértezve csak saját (nem kevés) tudására hagyatkozva kénytelen megoldani a cselekmény bonyodalmát. Na jó persze Attila jelenléte létfontosságú és a két karakter egymáshoz való (agyáramenése) viszonya engem megvett kilóra. Mondhatni jobban érdekelt a személyiségük megismerése mint maga a cselekmény. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem vitt el a történet csak szerintem Bori és Attila megismerése fontosabb volt és nagyon szórakoztató is, ami egy sorozatnál nem hátrány…. A másik amit imádtam az irodalmi utalások, na azok a gyengéim. Kedvet is kaptam egy-két Poe novellához. Tehát összességében egy nagyon jó első részt olvastam, úgy látszik nálam eljött a vámpírok reneszánsza így valószínűleg folytatni is fogom a sorozatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése