2016. február 29., hétfő

Hó mint hamu – Dexter79

Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

Alapvetően tetszett a könyv, de mégis olyan nehezen ülök neki megírni az értékelést, mert nem tudom, hogy mit írjak. Szerintem nagyon jól ki volt találva a világ, amiben játszódik, szimpatikus volt, hogy Évszak királyságok vannak, bár Télországban biztosan nem tudnék élni. Furcsa volt, hogy az egyes Királyságok mennyire nem akarnak segíteni a másiknak. Számomra nehéz volt a mágikus dolgokkal azonosulni, néha megérteni is, de ez egyértelműen a fantasy világában ezidáig tett rövid "utazásomnak" tudható be (ezért is jó ez a Könyvklub). A történet jól ki volt találva, tetszett, hogy volt benne egy pici szerelmi szál is. 

Igazából a szereplőkkel se volt bajom, kivéve hogy a főszereplő Meira néha túl sokat "szenvedett" feleslegesen azon, hogy Ő akkor most miért nem tehet semmit a hazájáért, ráadásul egy olyan hazáért, amit soha nem látott, és mindent csak elbeszélésekből ismer.

Viszont ami a legfurcsább volt számomra, hogy már kb.50 oldal után egyértelmű volt számomra, hogy mi lesz a történet végén a csavar. Normál esetben ezzel nincs is baj, mert vannak olyan emberek, akik úgy olvasnak/néznek filmet, mintha ők írták volna, viszont én nem tartozom közéjük, ezért lepett meg a dolog, és nem értettem, hogy a könyv főszereplőinek ez miért nem nyilvánvaló.

Értékelés: 4/5

2016. február 28., vasárnap

Hó mint hamu – MLinda

Ritka az olyan könyv, aminek az elolvasása előtt nem olvasok bele mások értékelésébe. Na, ez majdnem ilyen volt, csak 1-2 értékelést futottam át, a spoileres részeket szigorúan kikerülve. Hagyni akartam magam sodortatni a történettel. Aztán jött a feketeleves.

Az első százegynéhány oldalon csak az tartotta bennem a lelket, hogy angolul van és jót teszek a szókincsemnek, ha tovább olvasom…(igazából ezért megérte). Aztán a felénél nagyon megtetszett, a kétharmadánál megint volt egy mélyrepülésem (itt megint egy kicsit rétestésztának éreztem a történetvezetést), majd a vége megint tetszett. Emiatt nem is igazán tudom, hogy hány csillagot adjak rá, 3 körül ingadozom, úgy, hogy a folytatás is érdekel. De inkább csak a sztori. Jobb szeretném filmen megnézni, hogy ne kelljen megint átverekedni magam Meira hosszú monológjain, merthogy E/1-ben íródott a történet.
És megmondom őszintén ez a ki a herceg, én ki vagyok, jujj, belenézett a szemembe, mostmileszvelem, nem akarok puha ágyban aludni, nem kell tiszta ruha, csak a csakramom legyen itt – bár illik a könyvbe – elmegy, elmegy, de azért cseppet komolyabb is lehetett volna a főhősnő, izé: lány.

A világa a 4+4 királysággal alapvetően tetszett, bár kicsit furcsának találom a 4 évszak királyság egymáshoz képesti elhelyezkedését, azt, hogy a 4 évszak királyság ennyire szögletesen van egymás mellett és az időjárás is azonnal megváltozik az országhatárnál. De maga az ötlet, hogy a különböző évszakokhoz tartozó emberek mennyire mások pl. megjelenésben, vagy az építkezés mennyire különböző, nagyon megtetszett.
Eleinte hiányzott, hogy az ősz és a nyár birodalmából többet megtudjak, de a történet szempontjából erre végülis nem volt szükség. És gondolom, róluk is lesz szó a további részekben.

A főszereplőt illetően sokszor az járt a fejemben, hogy én nem tudom elképzelni egy 16 éves lányról, hogy ilyen összeszedetten harcol, ilyen ügyesen hajt végre olyan feladatot, ami őelőtte majd két évtizedig senkinek se sikerült. De bőven lehet, hogy ez azért van, mert nem mozgok 16 évesek körében. Bár az is lehet, hogy az amerikai tinilányokkal van valaki 16 éves koruk körül, mert ha jól emlékszem, több fantasy-ben ez a korosztály a főszereplő.
Örültem neki, hogy a szerelmi szál nagyon finoman van benne és nem rágom le a körmöm, hogy végül ki kivel lesz.

Azt mondjuk sajnálom, hogy kb a 200. oldalon rájöttem a csattanóra…