2018. május 31., csütörtök

Apa, randizhatok egy lovaggal? – jkrizsma

Nyugdíjas könyvtáros-esztétaként érdeklődve olvastam Mia Anne és Kósza történetét, körítve a különböző fordulatokkal. Bár jómagam már elmúltam tizennégy éves, bele tudtam élni magam a cselekménybe, amely szerencsésen ötvözi a realitást és a fantasztikumot. Kár, hogy csak álnéven jelenhetett meg ez az érdekfeszítő alkotás. A szereplők, a cselekmény, mind-mind előreviszik a történetet, a szerencsés végkifejletig. On Sai bátor választása a magyar közeg bemutatása.
Különösen megnyerő a borító, sejtetve a belbecset is...
Csak azt sajnálom, hogy nem tinédzserként olvastam; kiváncsi lennék a mai fiatalok véleményére is.
Jó szívvel ajánlhatom ezt az urban fantasy-t, ha szerzője is annak szánta, a szélesebb olvasóközönségnek...
Méltó a válogatásba.
Vagy az újraolvasásra.

2018. május 28., hétfő

Apa, randizhatok egy lovaggal? – Dexter79

Fülszöveg:
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Annak ellenére, hogy a fantasy nem a kedvenc műfajom egész tetszett ez a könyv. Az elején sok hasonlóságot láttam több más fantasy regénnyel, de aztán kijött az egyedisége. Nagyon jó volt, hogy Magyarországon játszódik, és főleg úgy, hogy amerikaiak szemén keresztül látjuk a magyarokat. Amikor a könyv elején Mia "leírja", hogy hol laknak, attól kicsit megdobbant a szívem, mert Wekerle itt van szinte a szomszédomban, és mindig is imádtam a zsalus ablakaikkal azokat a házakat.
Adott egy kis pluszt a történetnek, hogy váltott szemszög volt, jó volt olvasni Amon gondolatait (mostanában elég sokat futok bele aspergeres szereplőkbe). Érdekes volt, ahogy a mai modern világ találkozik a lovagok korával, jó nagy volt a kontraszt. A mágusok furcsák voltak és Bah mágust a végére se sikerült megkedvelnem, de Ah egész szimpatikus volt. A lovagok rendben voltak, amolyan igazi „lovagias” pasik, tényleg olyanok, akik már kihaltak. :)
Mia szimpatikus volt, bár nekem kicsit gyerekes, és maga a szerelmi szál is ebből következően az volt, de mivel 17 évesek a főszereplők, ezért ezt nem kritikának írom, inkább csak ténymegállapítás. Talán ezért nem az én korosztályomnak íródott. :)
Az írónő stílusa nagyon tetszett, olvastatta magát a regény, nagyon ötletes volt, hogy a mai modern technikákkal győzték le a gonoszt. Vicces és pörgős volt a történet, bár voltak részei, amiket nem értettem (már a mágiás dolgokat).
Ami viszont nagyon furcsa és meglepő volt, az a mágusok és lovagok "hátralévő" élete. (Nem írnék spoileres dolgokat, de nem igazán értem a befejezést, nekem nem kerek).

Értékelés: 4/5

2018. május 1., kedd

A Pendragon legenda – Dóri

Már egy ideje tervezzem elolvasni Szerb Antal: Utas és holdvilág c. művét, így mikor könyvet kellet választani, A Pendragon legendára voksoltam.

Ez az első könyvem az írótól, és elég nagy elvárásokkal vágtam neki, mert a szűkebb és tágabb környezetemben is mindenki ódákat zeng Szerb Antal műviéről.

Ehhez képest elég nagyot koppantam.

„Valami történik. Valami történik. A szálakat szövik a párkák.”

Bátkay János, magyar bölcsészdoktor, egyszerű, kényelmes, számára minden igényt kielégítő élete, fenekestől felfordul, miután egy estélyen megismerkedik Earl of Gwynedd-del, és meghívják az ősi wales-i családi fészekbe, tudományos anyaggyűjtés, kutatás céljából.

Maga a regény egyszere krimi, kisértetthistória, misztikus történet.

A krimi szál nem okoz sok fejtörést az embernek, viszonylag elég hamar össze lehet rakni a puzzle darabkáit. Magát az alap hangulatát a műnek ezért nem is ez, hanem a misztikum adja, de számomra ez is kevés volt.

Eleinte jó ötletnek tartottam, hogy csak Bátkay szemszögéből ismerjük meg a történéseket. Ő saját magát egy ízben így írja le: „És itt állok én, vagy helyesebben itt fekszem, Bátky János, Budapestről, örökös előérzeteimmel, félelmeimmel, tehetetlenül, semmiről sem tudva, kijátszva, kiszolgáltatottan, a történés kellős közepén.” De a közepétől kezdve elég unalmas lett nekem. Jobban örültem volna, ha az earl nézőpontját is megismerem, illetve Eileen St. Claire-t is.

Egyszerűen nem kerültem egy hullámhosszra ezzel a könyvel. Nem hagyott bennem semmi nyomot.

A karakterek közül egyet sem sikerült megkedvelnem, a történet nagyrészt kiszámítható és az a pár mélyebb mondani való, amit szerintem közvetíteni akar a könyv is kicsit sablonos.

Két dolog tetszett. Az első, az, ahogy Szerb Antal ábrázolja az angol arisztokráciát, és ezzel egyfajta görbetükröt tarteléjük. A második dolog pedig a végén, Cynthia levele.

Mindent egybe vetve ez most 2,5 csillag.