Már egy ideje tervezzem elolvasni Szerb Antal: Utas és holdvilág c. művét, így mikor könyvet kellet választani, A Pendragon legendára voksoltam.
Ez az első könyvem az írótól, és elég nagy elvárásokkal vágtam neki, mert a szűkebb és tágabb környezetemben is mindenki ódákat zeng Szerb Antal műviéről.
Ehhez képest elég nagyot koppantam.
„Valami történik. Valami történik. A szálakat szövik a párkák.”
Bátkay János, magyar bölcsészdoktor, egyszerű, kényelmes, számára minden igényt kielégítő élete, fenekestől felfordul, miután egy estélyen megismerkedik Earl of Gwynedd-del, és meghívják az ősi wales-i családi fészekbe, tudományos anyaggyűjtés, kutatás céljából.
Maga a regény egyszere krimi, kisértetthistória, misztikus történet.
A krimi szál nem okoz sok fejtörést az embernek, viszonylag elég hamar össze lehet rakni a puzzle darabkáit. Magát az alap hangulatát a műnek ezért nem is ez, hanem a misztikum adja, de számomra ez is kevés volt.
Eleinte jó ötletnek tartottam, hogy csak Bátkay szemszögéből ismerjük meg a történéseket. Ő saját magát egy ízben így írja le: „És itt állok én, vagy helyesebben itt fekszem, Bátky János, Budapestről, örökös előérzeteimmel, félelmeimmel, tehetetlenül, semmiről sem tudva, kijátszva, kiszolgáltatottan, a történés kellős közepén.” De a közepétől kezdve elég unalmas lett nekem. Jobban örültem volna, ha az earl nézőpontját is megismerem, illetve Eileen St. Claire-t is.
Egyszerűen nem kerültem egy hullámhosszra ezzel a könyvel. Nem hagyott bennem semmi nyomot.
A karakterek közül egyet sem sikerült megkedvelnem, a történet nagyrészt kiszámítható és az a pár mélyebb mondani való, amit szerintem közvetíteni akar a könyv is kicsit sablonos.
Két dolog tetszett. Az első, az, ahogy Szerb Antal ábrázolja az angol arisztokráciát, és ezzel egyfajta görbetükröt tarteléjük. A második dolog pedig a végén, Cynthia levele.
Mindent egybe vetve ez most 2,5 csillag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése