2020. május 18., hétfő

Integrálva – Vivien

A sci-fi világát szeret(t)em messziről elkerülni, nem az én műfajom, gondoltam korábban. De az író bebizonyította, hogy a sci-fi nem csak a torz alakok és űrlények világa, hanem egy, a jövőben nem elképzelhetetlen helyzetté is válhat. A könyv elején zavaró volt számomra, hogy sok a szereplő, mindegyik külön fejezetet kapott és mivel az elejét lassabb ütemben olvastam, nehéz volt megjegyezni minden fontos aspektust. Azonban a könyv a századik oldal környékén letehetetlenné vált számomra. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történik majd Delphoi-jal, a hányattatott sorsú lány hogyan végzi majd. A kezdetben antipatikus Victor alakja egyre inkább megtetszett és megkönnyebbültem, mikor megvilágosodott és nem elvakultan üldözte Jarredet az árulásáért; ő egy nagyon pozitív figura lett a számomra, aki követendő példa, mert a munka iránti megrögzöttsége mögül is kilátott, amit úgy érzem, nekem is szem előtt kell tartanom a hétköznapjaimban. Yolanda alakja szintén pozitív csalódássá formálódott a történet előrehaladtával, így ezt a három karaktert emelném ki a történetből, akik igen nagy hatással voltak rám az olvasás során. A mű nagyon logikus, tökéletesen felépített, mely a rendszerető elmémnek igazi paradicsom volt. Az elején variál az idő faktorral és jelent és múltat egyszerre mutat be, amit nagyon kedvelek és ettől lett még különlegesebb az élmény. A legfontosabb tanulsága, hogy tudjuk, hol a határ, és a fejlődést nem szabad mindenen és mindenkin átgázolva hajszolni. Összességében ha pontozni lehetne egy tizes skálán, biztosan tíz pontot adnék. A borítója is nagyon tetszett, remélem Bakti Viktortól még a kezembe foghatok hasonlóan felépített műveket.

2019. december 1., vasárnap

Napszemű Pippa Kenn – Csilla555

El tudom képzelni, hogy a tizenéves olvasók imádják ezt a könyvet.Ha én is ennyi idősen olvastam volna,akkor most dalolnék örömömben.

Tudom, nem az én korosztályom a célközönség és ha így nézzük, akkor igazságtalan a 3 csillag. De az elolvasott könyv értékelésekor mindenki azt írja le, hogy neki milyen érzései,gondolatai támadtak olvasás közben és a könyv befejezésekor. Ezért merem megmondani, hogy olvastam én több olyan ifjúsági regényt, amelyek elejétől a végéig lekötötték a figyelmemet. Ez a regény izgalmasan indult és én nagyon figyeltem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy elkalandozik a figyelmem, majd pedig, hogy unom.

A műfaj tényleg nem tartozik a kedvenceim közé,de belefutottam már zombis könyvbe (igaz,véletlenül ),és az a könyv igenis izgalmas volt.Ez nem.Sajnálom,hogy nem mondhatok mást, nekem csalódást okozott ez a könyv. :-(

Mégis azt mondom, hogy szerintem a tinik tudják élvezni ezt a regényt ezért ajánlom az ő figyelmükbe.

2019. október 27., vasárnap

Sötét anyag – Csilla555

Tudjuk, ha az író már a könyv elején felkelti érdeklődésünket főhőse sorsa iránt, akkor bármilyen képtelen helyzetbe is teszi őt, mi imádva fölfaljuk a könyvet.
Ezzel az írói fogással tisztában van Blake Chrouch is és remekül alkalmazza.
Főhősünk- Jason Dessen egyetemi tanár. Kedvenc napja a csütörtök , amikor minden héten ezen a napon családi vacsorát tartanak. Szinte már rituálé ez Daniela ( a felesége) és Charlie (a tizenhatéves fia ) és Jason között. Így történt ez most is. A családi vacsora után Jason átugrik a közeli bárba egy italra és innentől az élete fenekestől felfordul. Ugyanis hazafelé menet egy férfi elrabolja, beinjekciózza és egy elhagyatott épületbe cipeli. Elveszti az emlékezetét , az utolsó amit még hall: „ Elégedett vagy az életeddel?”
Amikor magához tér, egy másik életben találja magát, ahol a Daniela nem a felesége és a gyermeke Charlie,meg sem született .
Jasonnek egyetlen célja, hogy mindenáron megtalálja családját. Meg kell találnia a hozzájuk vezető utat.Ez az utazás – számtalan párhuzamos univerzumon keresztül- egy hónapig tartott. Már mindannyian feltettük magunkban a kérdést: Mi lett volna, ha…? Jason erre a kérdésre a válaszok számtalan variációját kapja „csúszásai során”.

A fizika – a kvantumfizika pedig pláne ! – mindig messze állt tőlem. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, számomra nagyon érdekesen mutatta be Chrouch azt a világot, amely akár igaz is lehetne. Szerethető a könyv, számtalan gondolatot ébreszt olvasójában. Pl. az egyik ilyen a család és / vagy a karrier kérdésköre .
Azért kapott négy csillagot tőlem, mert hiányérzetet keltett bennem Amanda hirtelen eltűnése vagy a párhuzamos világok kidolgozatlansága. A végén pedig erőltetettnek éreztem a Jasonok sokaságát. A fonalvezetés során egy kis logikai bukfenc is érezhető.
De tény, hogy ezek miatt azért teljesen élvezhető a könyv és kellemes kikapcsolódást nyújt kíváncsi olvasójának.
Ajánlom szeretettel a műfajt kedvelőknek!

2019. szeptember 11., szerda

Virágot Algernonnak – Csilla555

Jelen pillanatban azt mutatja a Molyon a könyv értékelés száma, hogy 2443 értékelést kapott és a tetszési százalék még mindig 93%.

Ezek után halkan megkérdezem: Mi újat írhatnék még? Nem, nem tudok olyat írni amit mások előttem még nem mondtak el erről a remekül megírt műről. Főleg, hogy már nekem is többszöri olvasás volt ez a mostani .

Úgy döntöttem nem írok a tartalmáról semmit, hiszen mindenki tudja miről szól a könyv. Inkább a bennem felmerülő kérdéseket, gondolatokat osztom meg veletek.

Nagy élményben volt azáltal részem, ahogy Daniel Keyes az írással, jobban mondva a helyesírással érzékeltette főhősünk intelligenciaszintjét . Ez a gondolat egyszerűen zseniális! Csak a helyesírással –pontosabban a tömérdek helyesírási hibával megmutatta, hogy Charlie éppen milyen fejlettségi szakaszba lépett. Emiatt az elején talán egy kicsit lassabban ment az olvasás, de a szemléltetés ezzel hihetetlenül jó volt.

Olvasás közben hemzsegtek a fejemben a felmerülő kérdések .Pl., Mindjárt itt van az első, orvos –etikai kérdés:Joga van-e a kutatóorvosoknak pusztán csak a tudomány fejlődésének az érdekét figyelembe venni és elvégezni emberen is olyan kísérletet, aminek a kimenetele még nem tisztázott? Etikus-e a tudomány fejlődése érdekében kihasználni egy gyengeelméjű ember álmait, vágyait, jóhiszeműségét? A sikeres operáció elvégzése után a kísérlet alanya vajon mennyire maradhatott meg önálló személynek ? Egyenrangúnak tekintették-e valaha is őt?Vajon a kísérlet előtti Charlie boldog volt-e a maga világában? És a kísérlet utáni Charlie? Melyik személyisége volt jobban szerethető? Akart-e Charlie lángész lenni?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege vártak megválaszolásra. Mi többet kívánhat egy író annál, mint hogy a „gyermeke”kérdéseket vessen fel és elgondolkodtassa az olvasóját? Én imádtam ezt a nagyszerűen megszerkesztett és felépített művet!

Többszöri újraolvasásra ajánlom mindenki figyelmébe! * * * * * * * * * *

2019. szeptember 1., vasárnap

A halhatatlanok – jkrizsma

"Az olvasót minden bizonnyal teljesen magával ragadja a Gold testvérek világa, ragyogó színeinek temérdek árnyalatával. Nem egészen megnyugtató tájék ez, hiszen nagyon is jól tudjuk, hogyan fog végződni a történet, de élvezetes út vezet odáig."
NPR.org

A fenti idézet tökéletes látképet nyújt az igen bonyolult és átélhető családtörténetről, de ugyanakkor nem lőve le a végkifejlet poénjait sem.

A new yorki testvérek behálózzák egész Amerikát és kiterjedt kapcsolatokat ápolnak szeretteikkel, legyenek bárhol is az országban.

A fő cselekményt megindító Hester Street-i nőről kiderül, hogy az Ószövetségből ismert hamis prófétanő valójában, aki elindítja a Gold testvéreket a végzetük irányába.

Varya, Daniel, Klara és Simon hozzánk nőnek, izgulunk a sorsuk alakulásán, siratjuk esendőségüket; Chloe Benjamin cifrázza végzetüket...

A néhol alpári mélységekbe is merülő regény emberközelivé hozza a testvéri szeretet, a szülő-gyermek viszonyt, a szerelem különböző aspektusait, a számos karrierlehetőséget és a zsidó vallás előírásait.

Amint a vége felé jutunk a műalkotásnak, bölcsebbek leszünk, mintha mi is megöregednénk; talán túl sokat is tudunk életről, halálról, vallásról és az emberi érzelmekről.

Felemel néhol, máshol letaszít, de sehol sem ereszt: Gold-ék mintha mi magunk lennénk; mintha nem csak az Ígéret Földjén járnánk!

Elmélyedünk az érzelmek kavarodásában, átéljük őket; folytatnánk a regény olvasását, szeretnénk még a testvérekkel időzni...

Eddigi olvasmányélményeimből semmihez se hasonlítható Chloe Benjamin műve; intenzitása csak Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét! c. alkotásához fogható.

Szerintem: 5/5 a rangsorolása.

2019. július 27., szombat

Hallgasd a holtak énekét! – jkrizsma

"Jesmyn Ward prózájában ott lüktet az élet, a fájdalom és a szeretet... aki elolvassa, abban erős vágy ébred, hogy maga is továbbadja az átélt érzéseket."
BUZZFEED

Bennem is e hármas érzés-világ kavargott, mialatt és miután kiolvastam ezt a felkavaró és katartikus, egyértelműen sehová sem sorolható művet. Bár a nehezen emészthető témával már többször találkoztam, mind az irodalomban (Mark Twain, William Faulkner és Harriet Beecher-Stowe), mind a filmművészetben (Megbilincseltek), ez a műalkotás nyújtja a legtöbbet...

Az élet él, sőt továbbél a gyermekekben, akár élők, akár holtak: Jojo, Michaela/Kayla és Richie! A fájdalom végig velük van, bennük él, de a szereplők egymás iránti szeretete és szerelme majdnem minden esetben győzedelmeskedik... csak mamát viszi el a rák.

Nekem leginkább a kitűnő fordítás tetszett, amely Pék Zoltánt dicséri, és amely továbblendíti az olvasót a szörnyűséges eseménysorozatokon a végkifejletig.

Jellemfejlődést leginkább a főszereplő 13 éves kisfiú, Jojo, nagyapja, Papa/River és a szintén 13 éves szellemfiú, Richie esetében érzek; a többi szereplő statikusabb, sőt ellenszenves...

Az ún. Mélydélen játszódó regény magával ragadott, olvastatta magát, követhető cselekménysorozat után következett el a többé-kevésbé megnyugtató befejezés.

Mivel a történet középpontjában a borzalmas, generációkon átívelő Parchman börtön áll, nem ajánlom mindenkinek, csak az erősebb idegzetűeknek ezt az erőteljes regényt! Papa/River túléli ezt, sőt továbbadja unokájának, Jojo-nak Richie történetét, mindnyájunk okulására; mintegy közelebb hozva az afro-amerikaiak és a szegény amerikaiak 20. századi életét. Az élet, a fájdalom és a szeretet-szerelem lendít át mind a karaktereket, mind az olvasókat a nem mindennapi történéseken...

Jesmyn Ward-ot csak Jesmyn Ward lépheti túl: Salvage the Bones c. második regényével, amely a Katrina hurrikán pusztításáról szól.

Jesmyn Ward mindkét alkotása kiérdemelte a National Book Award-ot (2011 és 2017).

2019. június 29., szombat

A csíkos pizsamás fiú – jkrizsma

"A Holocaust témája tiszteletet parancsol, némaságot. Ez a felkavaró könyv azonban nem a néma főhajtást választja."
The Observer

...hanem a döbbent csendet, legalábbis szerintem...John Boyne könyve, amelyet napokra félretettem, amint elolvastam a végét, sokkolóan hatott rám, tekintve, hogy gyermekek a főszereplői és a borzalmas halál elszenvedői...

Biankával értek egyet, aki Kertész Imrére utal, mint etalon a holokauszt-irodalomban, hiszen a Sorstalanság Nobel-díjat kapott, szemben a jelenlegi olvasmányunkkal.

Szerintem sem igazán gyerekkönyv A csíkos pizsamás fiú, mert a fent említett tragédiáját a Holokausztnak/Soának, nem igazán fogná fel egy kilencéves gyerek, vagy ha mégis, ledöbbentően hatna rá...

A szereplők túlságosan uniformizáltak, egysíkúak, a cselekmény túl egyszerű; ez az egyszerűség is a könyv kárára megy. Mi, felnőttek, akik ismerik a Holokauszt/Soá végkifejletét és részleteit, sőt érintettek vagyunk benne, inkább felháborodunk a történéseken és a stíluson.

John Boyne irodalmi alkotásának még véletlenül sem lehet pozitív a kicsengése, mint Jorge Semprún Nagy utazásának. "Auz-vicc" nem vicc, ahogyan a többi koncentrációs tábor sem az és főleg nem azok a tömeggyilkosságok az út mentén...

A filmes feldolgozást még nem láttam; más holokauszt-filmeket igen: Nemes Jeles László katartikus Saul fia c. alkotását és Koltai Lajos Sorstalanság-adaptációját.

Mindezeket összevetve: 3/5-re javaslom pontozni a regényt.

A bennem mocorgó "kisördög" az kérdezi, hogy ez a műalkotás vajon megtörtént eseményen alapul-e avagy csak kitaláció?!