2018. június 30., szombat

A nővérem húga – jkrizsma

Jodi Picoult kemény orvosi thrillere még mélyebb értelmet kapott a kórházban olvasván!
A mű központi témája a donorság, itt a leukémiás nővér húgát lengi körül a jog és az orvoslás visszássága. Jodi Picoult több szereplője számos idősíkján borzongatja az olvasóit, eljuttatva őket a katartikus befejezésig...
Nekem különösen tetszettek a remekül kiválogatott idézetek a fejezetek elején.
Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó alkotás számos szereplője ragadja meg figyelmünket.
(Egyes vallások tiltják a donorságot!)
A 3 főszereplő nővér viszonya viszi tovább leginkább a cselekményt. Hozzám legközelebb Anna sorsa áll, leginkább az ő felháborodását és élni vágyását csodáltam.
Szívesen elolvasnám a szerző többi művét is, ezt pedig ajánlom kórházon kívül is...

2018. június 11., hétfő

A nővérem húga – Dóri

 
Ez egy olyan könyv, aminél az a legjobb, ha az ember minél kevesebbet tud róla és úgy kezdi el olvasni. Sajnos nálam ez nem, így történt.

Még évekkel ezelőtt láttam a filmet. Eléggé tetszett, ahhoz, hogy kicsit utána olvassak, és eközben egy olyan oldalra tévedtem, ahol összehasonlítják a film és könyv közötti különbségeket. (akkor megtudtam, hogy egy könyvadaptációról van szó) A legrosszabb, hogy bár már jó pár éve történt ez, de emlékeztem rá, így a könyv két nagy fordulatára is.

Ez elég sokat elvett, de még ennek ellenére is élveztem a könyvet, ami már önmagában egy piros pont.

Most került először a kezembe Jodi Picoult könyv és rá kellet jönnöm, hogy okkal szeretik sokan. Egy betegség sokkal többet elvesz és átformál, mint azt szeretnénk. Ha túl sokáig van jelen, egy idő után mindennek az alfája és omegája lesz. Ő irányítja az életünket, helyettünk.

Itt is erről van szó, csak itt látjuk, ahogy egy egész családot romból le, nem pusztán a beteget.

Szerintem mindenki motivációját meg lehet érteni. Épp emiatt szinte lehetetlen azt mondani ez a jó, az meg rossz.

Ez egy nagyon jó könyv, és nem csak azért, mert jól van megírva, hanem, mert elgondolkodtat, és nem csak miközben olvassa az ember, hanem utána is. Szerintem, még nagyon sokszor eszembe fog jutni és valószínűleg lesznek pillanatok, amikor bele-bele fogok olvasni a könyvbe, mert emlékeztetnem kell magamat, arra, hogy nem minden fekete/fehér, vannak szürke zónák is; csak nézőpont kérdése az egész.

De a vége.

Nem értem miért kellett. Vagyis félig igen. Balesetek minden másodpercen történek és emberek halnak meg így. Ezzel nem lehet számolni, nem lehet, küzdeni ellene csak úgy lecsap. Ha, csak ennyi lett volna, vége még nagy nehezen azt mondom rá, hogy rendben. Az írónő, csak még jobban érzékeltette volna azt számomra, hogy fontos, hogy megbecsüljük a szeretteinkkel töltött időt, mert, ha egészséges is az illető nem tudhatjuk, mennyi van neki/nekünk.

De pluszba Kate 8 éve nem esett vissza. Vagyis él. Én nem szerettem az ilyen csodás, semmiből jött felgyógyulásokat a könyvekben. Persze, kell, hogy az ember higgyen és reméljen, de nekem ez mindig kicsit erőltetetten hat.

Valakinek meg kellet halni. És úgy tűnik Anna gyorsabb volt Kate-nél.

Ebből a szempontból sokkal jobba film vége. Ha az lenne a könyvben is, 5/5 csillagot adnék rá. Így viszont csak 4 csillagos.

2018. június 1., péntek

Apa, randizhatok egy lovaggal? – Dóri

A vége…, sok mindent elrontott számomra. Szerintem, jó lenne ehhez a könyvhöz egy folytatás, vagy legalább egy kiegészítő novella. De kezdjük az elején.

Ha az időm engedte volna, akkor biztos egy ültő helyemben elolvasom az egészet. Az írónő nagyon jól építette fel a könyvet, mert minden egyes rész után kíváncsi voltam a folytatásra, érdekelt a szereplők sorsa. Emellett a váltakozó 3 szemszög is nagyon jól kiegészítette egymást. Tényleg három merőben eltérő karakter szemszögéből olvashattuk az eseményeket.

Többé-kevésbé a világfelépítés is tetszett, amit tudnom kellet megtudtam, de pár dolog még így is homályos maradt nekem.

Ahhoz képest, hogy én meg a YA könyvek ritkán találjuk meg a közös hangot, nincs okom nagyobb panaszra (még a számomra olykor túl csöpögős dolgok miatt sem), mivel több minden tetszett, mint nem.

Maga a dólények/dió ötlet már megvett magának, de emellett külön plusz pont, ahogy behozza a képbe Magyarországot és a történelmet, hogy mi kis nép miért nem pusztultunk ki az avarokkal.

Ami rontott a végleges megítélésemen az elsősorban a vége. Mondjuk, megvan a Happy End, de mi van utána? Kósza és a többiek nem hiszem, hogy ebben a világban boldogok tudnának lenni. Kószának itt van Mia, de az Ő csodálásán kívül mit csinál? Szerintem hiányzik neki a harc, az ártatlanok védelmezése. Valahogy a közös, boldog jövőjüket csak a másik világban tudom elképzelni és nem itt.

Bah mágus? Nem értem miért akarta minden áron távol tartani Mia-t és Kószát egymástól a végén? Ah és Bah mágus veszekedése az erdőben? Bah Mia Anne varázseröjétől félne, hogy még mindig kapcsolatba kerülhet a Fallal, és annak következményeitől?

Amon hirtelen úgymond „lánykérése” is a semmiből jött nekem. „…maradjon velem egy napra, egy hétre, egy életre.” Amontól, akinek véleménye: „…a világvége miatt ráér az utolsó öt percben aggódni.” és „Mondjuk, az embernek azért van agya, hogy ne hallgasson az ösztöneire.” azt vártam volna, hogy előbb teszteli, hogy kompatibilisek-e együtt, nem csak így kiszalad, ilyen a száján.

Összegezve 4 csillagot adok erre a könyvre. Aki egy kis könnyed, kicsit fantasy, jobban romantikus könyvre vágyik, annak telitalálat. De ezen kívül is, ha az ember éppen nem tudja, mit olvasson, de szeretne valamit, az ilyen és ehhez hasonló művek mindig jó választások lehetnek.

2018. május 31., csütörtök

Apa, randizhatok egy lovaggal? – jkrizsma

Nyugdíjas könyvtáros-esztétaként érdeklődve olvastam Mia Anne és Kósza történetét, körítve a különböző fordulatokkal. Bár jómagam már elmúltam tizennégy éves, bele tudtam élni magam a cselekménybe, amely szerencsésen ötvözi a realitást és a fantasztikumot. Kár, hogy csak álnéven jelenhetett meg ez az érdekfeszítő alkotás. A szereplők, a cselekmény, mind-mind előreviszik a történetet, a szerencsés végkifejletig. On Sai bátor választása a magyar közeg bemutatása.
Különösen megnyerő a borító, sejtetve a belbecset is...
Csak azt sajnálom, hogy nem tinédzserként olvastam; kiváncsi lennék a mai fiatalok véleményére is.
Jó szívvel ajánlhatom ezt az urban fantasy-t, ha szerzője is annak szánta, a szélesebb olvasóközönségnek...
Méltó a válogatásba.
Vagy az újraolvasásra.

2018. május 28., hétfő

Apa, randizhatok egy lovaggal? – Dexter79

Fülszöveg:
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Annak ellenére, hogy a fantasy nem a kedvenc műfajom egész tetszett ez a könyv. Az elején sok hasonlóságot láttam több más fantasy regénnyel, de aztán kijött az egyedisége. Nagyon jó volt, hogy Magyarországon játszódik, és főleg úgy, hogy amerikaiak szemén keresztül látjuk a magyarokat. Amikor a könyv elején Mia "leírja", hogy hol laknak, attól kicsit megdobbant a szívem, mert Wekerle itt van szinte a szomszédomban, és mindig is imádtam a zsalus ablakaikkal azokat a házakat.
Adott egy kis pluszt a történetnek, hogy váltott szemszög volt, jó volt olvasni Amon gondolatait (mostanában elég sokat futok bele aspergeres szereplőkbe). Érdekes volt, ahogy a mai modern világ találkozik a lovagok korával, jó nagy volt a kontraszt. A mágusok furcsák voltak és Bah mágust a végére se sikerült megkedvelnem, de Ah egész szimpatikus volt. A lovagok rendben voltak, amolyan igazi „lovagias” pasik, tényleg olyanok, akik már kihaltak. :)
Mia szimpatikus volt, bár nekem kicsit gyerekes, és maga a szerelmi szál is ebből következően az volt, de mivel 17 évesek a főszereplők, ezért ezt nem kritikának írom, inkább csak ténymegállapítás. Talán ezért nem az én korosztályomnak íródott. :)
Az írónő stílusa nagyon tetszett, olvastatta magát a regény, nagyon ötletes volt, hogy a mai modern technikákkal győzték le a gonoszt. Vicces és pörgős volt a történet, bár voltak részei, amiket nem értettem (már a mágiás dolgokat).
Ami viszont nagyon furcsa és meglepő volt, az a mágusok és lovagok "hátralévő" élete. (Nem írnék spoileres dolgokat, de nem igazán értem a befejezést, nekem nem kerek).

Értékelés: 4/5

2018. május 1., kedd

A Pendragon legenda – Dóri

Már egy ideje tervezzem elolvasni Szerb Antal: Utas és holdvilág c. művét, így mikor könyvet kellet választani, A Pendragon legendára voksoltam.

Ez az első könyvem az írótól, és elég nagy elvárásokkal vágtam neki, mert a szűkebb és tágabb környezetemben is mindenki ódákat zeng Szerb Antal műviéről.

Ehhez képest elég nagyot koppantam.

„Valami történik. Valami történik. A szálakat szövik a párkák.”

Bátkay János, magyar bölcsészdoktor, egyszerű, kényelmes, számára minden igényt kielégítő élete, fenekestől felfordul, miután egy estélyen megismerkedik Earl of Gwynedd-del, és meghívják az ősi wales-i családi fészekbe, tudományos anyaggyűjtés, kutatás céljából.

Maga a regény egyszere krimi, kisértetthistória, misztikus történet.

A krimi szál nem okoz sok fejtörést az embernek, viszonylag elég hamar össze lehet rakni a puzzle darabkáit. Magát az alap hangulatát a műnek ezért nem is ez, hanem a misztikum adja, de számomra ez is kevés volt.

Eleinte jó ötletnek tartottam, hogy csak Bátkay szemszögéből ismerjük meg a történéseket. Ő saját magát egy ízben így írja le: „És itt állok én, vagy helyesebben itt fekszem, Bátky János, Budapestről, örökös előérzeteimmel, félelmeimmel, tehetetlenül, semmiről sem tudva, kijátszva, kiszolgáltatottan, a történés kellős közepén.” De a közepétől kezdve elég unalmas lett nekem. Jobban örültem volna, ha az earl nézőpontját is megismerem, illetve Eileen St. Claire-t is.

Egyszerűen nem kerültem egy hullámhosszra ezzel a könyvel. Nem hagyott bennem semmi nyomot.

A karakterek közül egyet sem sikerült megkedvelnem, a történet nagyrészt kiszámítható és az a pár mélyebb mondani való, amit szerintem közvetíteni akar a könyv is kicsit sablonos.

Két dolog tetszett. Az első, az, ahogy Szerb Antal ábrázolja az angol arisztokráciát, és ezzel egyfajta görbetükröt tarteléjük. A második dolog pedig a végén, Cynthia levele.

Mindent egybe vetve ez most 2,5 csillag.

2018. március 15., csütörtök

Összeomlás – Dóri

Engem sikerült meglepnie az írónőnek a végkifejlettel.

Rachelről a viszony kiderültéig, azt gondoltam, hogy egy magabiztos, ambiciózus nő, aki nagy kanálla falja az életet, amit meg is értek, hisz 16 évesen otthagyta az iskolát, hogy dolgozzon és így segítsen az anyukájának, aki egyedül nevelte őt, mivel születésekor elhagyta az apja. Cass, a legjobb barátnője, akivel együtt nőttek fel, látták a másik küzdelmeit, fájdalmait. Ebből kiindulva, lehet „megérteni” az indítékot.

Szerintem a pénz, csak másodlagos ok volt. Véleményem szerint Rachelt jobban zavarta, az, hogy Cass pár év alatt felépített egy csodás új életet. Olyan munkát végez, amit szeret; egy csodás férje van; egy gyönyörű házban lakik; érzelmi és anyagi biztonságban él. Mintha Casst az élet bőségesen megjutalmazta volna az addigi nehézségekért. De hol marad Rachel ajándéka?

Fájhatott neki, hogy Cass apukája vagy utólag az anyukája, nem hagyott rá is valamennyit, utána pedig Cass sem ajánlotta fel rögtön az összeg egy részét.

Érdekes belegondolni, hogy ha Cass oda adja a pénz felét, vagy a házat rögtön miután megveszi Rachelben akkor is ennyi düh és sértettség maradt volna? Vajon előbb-utóbb, így is elcsábította volna Cass férjét? Akkor is elakart volna mindent venni a gyerekkori barátnőjétől?

Nagyon tetszett, ahogy Cass vissza vágott Rachelnek és Matthew-nak. Nem egy nagy szembesítést kapunk, tele indulatokkal és könnykekel; hanem egy szépen átgondolt „szivatást”. Cass felveszi a képzeletbeli kesztyűt ellenük.

Összegezve én 4 csillagot, adtam a könyvre.

Fél csillag levonás azért járt, mert szívesen olvastam volna a végén szembesítő párbeszédeket, ahol a felek, maguk fejtik ki az indítékaikat.

A másik fél csillag Matthew miatt van. Az elején kiderül, hogy nem lehet gyereke, de szeretne; után meg az SMS-ekben azt olvassuk, hogy elkötete magát. Most, akkor már az elején csak a pénze miatt vette el Casst? Nem igazán áll össze itt a kép.

Én mindenkinek ajánlani tudom, aki egy nem túl könnyed kikapcsolódásra vágyik, gyorsan lehet vele haladni, mert olvastatja magát a könyv.