Napszemű Pippa Kenn – Csilla555

El tudom képzelni, hogy a tizenéves olvasók imádják ezt a könyvet.Ha én is ennyi idősen olvastam volna,akkor most dalolnék örömömben.

Tudom, nem az én korosztályom a célközönség és ha így nézzük, akkor igazságtalan a 3 csillag. De az elolvasott könyv értékelésekor mindenki azt írja le, hogy neki milyen érzései,gondolatai támadtak olvasás közben és a könyv befejezésekor. Ezért merem megmondani, hogy olvastam én több olyan ifjúsági regényt, amelyek elejétől a végéig lekötötték a figyelmemet. Ez a regény izgalmasan indult és én nagyon figyeltem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy elkalandozik a figyelmem, majd pedig, hogy unom.

A műfaj tényleg nem tartozik a kedvenceim közé,de belefutottam már zombis könyvbe (igaz,véletlenül ),és az a könyv igenis izgalmas volt.Ez nem.Sajnálom,hogy nem mondhatok mást, nekem csalódást okozott ez a könyv. :-(

Mégis azt mondom, hogy szerintem a tinik tudják élvezni ezt a regényt ezért ajánlom az ő figyelmükbe.

Sötét anyag – Csilla555

Tudjuk, ha az író már a könyv elején felkelti érdeklődésünket főhőse sorsa iránt, akkor bármilyen képtelen helyzetbe is teszi őt, mi imádva fölfaljuk a könyvet.

Ezzel az írói fogással tisztában van Blake Chrouch is és remekül alkalmazza.

Főhősünk- Jason Dessen egyetemi tanár. Kedvenc napja a csütörtök , amikor minden héten ezen a napon családi vacsorát tartanak. Szinte már rituálé ez Daniela ( a felesége) és Charlie (a tizenhatéves fia ) és Jason között. Így történt ez most is. A családi vacsora után Jason átugrik a közeli bárba egy italra és innentől az élete fenekestől felfordul. Ugyanis hazafelé menet egy férfi elrabolja, beinjekciózza és egy elhagyatott épületbe cipeli. Elveszti az emlékezetét , az utolsó amit még hall: „ Elégedett vagy az életeddel?”

Amikor magához tér, egy másik életben találja magát, ahol a Daniela nem a felesége és a gyermeke Charlie,meg sem született .

Jasonnek egyetlen célja, hogy mindenáron megtalálja családját. Meg kell találnia a hozzájuk vezető utat.Ez az utazás – számtalan párhuzamos univerzumon keresztül- egy hónapig tartott. Már mindannyian feltettük magunkban a kérdést: Mi lett volna, ha…? Jason erre a kérdésre a válaszok számtalan variációját kapja „csúszásai során”.

A fizika – a kvantumfizika pedig pláne ! – mindig messze állt tőlem. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, számomra nagyon érdekesen mutatta be Chrouch azt a világot, amely akár igaz is lehetne. Szerethető a könyv, számtalan gondolatot ébreszt olvasójában. Pl. az egyik ilyen a család és / vagy a karrier kérdésköre .

Azért kapott négy csillagot tőlem, mert hiányérzetet keltett bennem Amanda hirtelen eltűnése vagy a párhuzamos világok kidolgozatlansága. A végén pedig erőltetettnek éreztem a Jasonok sokaságát. A fonalvezetés során egy kis logikai bukfenc is érezhető.

De tény, hogy ezek miatt azért teljesen élvezhető a könyv és kellemes kikapcsolódást nyújt kíváncsi olvasójának.

Ajánlom szeretettel a műfajt kedvelőknek!

Virágot Algernonnak – Csilla555

Jelen pillanatban azt mutatja a Molyon a könyv értékelés száma, hogy 2443 értékelést kapott és a tetszési százalék még mindig 93%.

Ezek után halkan megkérdezem: Mi újat írhatnék még? Nem, nem tudok olyat írni amit mások előttem még nem mondtak el erről a remekül megírt műről. Főleg, hogy már nekem is többszöri olvasás volt ez a mostani .

Úgy döntöttem nem írok a tartalmáról semmit, hiszen mindenki tudja miről szól a könyv. Inkább a bennem felmerülő kérdéseket, gondolatokat osztom meg veletek.

Nagy élményben volt azáltal részem, ahogy Daniel Keyes az írással, jobban mondva a helyesírással érzékeltette főhősünk intelligenciaszintjét . Ez a gondolat egyszerűen zseniális! Csak a helyesírással –pontosabban a tömérdek helyesírási hibával megmutatta, hogy Charlie éppen milyen fejlettségi szakaszba lépett. Emiatt az elején talán egy kicsit lassabban ment az olvasás, de a szemléltetés ezzel hihetetlenül jó volt.

Olvasás közben hemzsegtek a fejemben a felmerülő kérdések .Pl., Mindjárt itt van az első, orvos –etikai kérdés:Joga van-e a kutatóorvosoknak pusztán csak a tudomány fejlődésének az érdekét figyelembe venni és elvégezni emberen is olyan kísérletet, aminek a kimenetele még nem tisztázott? Etikus-e a tudomány fejlődése érdekében kihasználni egy gyengeelméjű ember álmait, vágyait, jóhiszeműségét? A sikeres operáció elvégzése után a kísérlet alanya vajon mennyire maradhatott meg önálló személynek ? Egyenrangúnak tekintették-e valaha is őt?Vajon a kísérlet előtti Charlie boldog volt-e a maga világában? És a kísérlet utáni Charlie? Melyik személyisége volt jobban szerethető? Akart-e Charlie lángész lenni?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege vártak megválaszolásra. Mi többet kívánhat egy író annál, mint hogy a „gyermeke”kérdéseket vessen fel és elgondolkodtassa az olvasóját? Én imádtam ezt a nagyszerűen megszerkesztett és felépített művet!

Többszöri újraolvasásra ajánlom mindenki figyelmébe! * * * * * * * * * *

A halhatatlanok – jkrizsma

"Az olvasót minden bizonnyal teljesen magával ragadja a Gold testvérek világa, ragyogó színeinek temérdek árnyalatával. Nem egészen megnyugtató tájék ez, hiszen nagyon is jól tudjuk, hogyan fog végződni a történet, de élvezetes út vezet odáig."

NPR.org

A fenti idézet tökéletes látképet nyújt az igen bonyolult és átélhető családtörténetről, de ugyanakkor nem lőve le a végkifejlet poénjait sem.

A new yorki testvérek behálózzák egész Amerikát és kiterjedt kapcsolatokat ápolnak szeretteikkel, legyenek bárhol is az országban.

A fő cselekményt megindító Hester Street-i nőről kiderül, hogy az Ószövetségből ismert hamis prófétanő valójában, aki elindítja a Gold testvéreket a végzetük irányába.

Varya, Daniel, Klara és Simon hozzánk nőnek, izgulunk a sorsuk alakulásán, siratjuk esendőségüket; Chloe Benjamin cifrázza végzetüket...

A néhol alpári mélységekbe is merülő regény emberközelivé hozza a testvéri szeretet, a szülő-gyermek viszonyt, a szerelem különböző aspektusait, a számos karrierlehetőséget és a zsidó vallás előírásait.

Amint a vége felé jutunk a műalkotásnak, bölcsebbek leszünk, mintha mi is megöregednénk; talán túl sokat is tudunk életről, halálról, vallásról és az emberi érzelmekről.

Felemel néhol, máshol letaszít, de sehol sem ereszt: Gold-ék mintha mi magunk lennénk; mintha nem csak az Ígéret Földjén járnánk!

Elmélyedünk az érzelmek kavarodásában, átéljük őket; folytatnánk a regény olvasását, szeretnénk még a testvérekkel időzni...

Eddigi olvasmányélményeimből semmihez se hasonlítható Chloe Benjamin műve; intenzitása csak Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét! c. alkotásához fogható.

Szerintem: 5/5 a rangsorolása.

Hallgasd a holtak énekét! – jkrizsma

"Jesmyn Ward prózájában ott lüktet az élet, a fájdalom és a szeretet... aki elolvassa, abban erős vágy ébred, hogy maga is továbbadja az átélt érzéseket."

BUZZFEED

Bennem is e hármas érzés-világ kavargott, mialatt és miután kiolvastam ezt a felkavaró és katartikus, egyértelműen sehová sem sorolható művet. Bár a nehezen emészthető témával már többször találkoztam, mind az irodalomban (Mark Twain, William Faulkner és Harriet Beecher-Stowe), mind a filmművészetben (Megbilincseltek), ez a műalkotás nyújtja a legtöbbet...

Az élet él, sőt továbbél a gyermekekben, akár élők, akár holtak: Jojo, Michaela/Kayla és Richie! A fájdalom végig velük van, bennük él, de a szereplők egymás iránti szeretete és szerelme majdnem minden esetben győzedelmeskedik... csak mamát viszi el a rák.

Nekem leginkább a kitűnő fordítás tetszett, amely Pék Zoltánt dicséri, és amely továbblendíti az olvasót a szörnyűséges eseménysorozatokon a végkifejletig.

Jellemfejlődést leginkább a főszereplő 13 éves kisfiú, Jojo, nagyapja, Papa/River és a szintén 13 éves szellemfiú, Richie esetében érzek; a többi szereplő statikusabb, sőt ellenszenves...

Az ún. Mélydélen játszódó regény magával ragadott, olvastatta magát, követhető cselekménysorozat után következett el a többé-kevésbé megnyugtató befejezés.

Mivel a történet középpontjában a borzalmas, generációkon átívelő Parchman börtön áll, nem ajánlom mindenkinek, csak az erősebb idegzetűeknek ezt az erőteljes regényt! Papa/River túléli ezt, sőt továbbadja unokájának, Jojo-nak Richie történetét, mindnyájunk okulására; mintegy közelebb hozva az afro-amerikaiak és a szegény amerikaiak 20. századi életét. Az élet, a fájdalom és a szeretet-szerelem lendít át mind a karaktereket, mind az olvasókat a nem mindennapi történéseken...

Jesmyn Ward-ot csak Jesmyn Ward lépheti túl: Salvage the Bones c. második regényével, amely a Katrina hurrikán pusztításáról szól.

Jesmyn Ward mindkét alkotása kiérdemelte a National Book Award-ot (2011 és 2017).

A csíkos pizsamás fiú – jkrizsma

"A Holocaust témája tiszteletet parancsol, némaságot. Ez a felkavaró könyv azonban nem a néma főhajtást választja."

The Observer

...hanem a döbbent csendet, legalábbis szerintem...John Boyne könyve, amelyet napokra félretettem, amint elolvastam a végét, sokkolóan hatott rám, tekintve, hogy gyermekek a főszereplői és a borzalmas halál elszenvedői...

Biankával értek egyet, aki Kertész Imrére utal, mint etalon a holokauszt-irodalomban, hiszen a Sorstalanság Nobel-díjat kapott, szemben a jelenlegi olvasmányunkkal.

Szerintem sem igazán gyerekkönyv A csíkos pizsamás fiú, mert a fent említett tragédiáját a Holokausztnak/Soának, nem igazán fogná fel egy kilencéves gyerek, vagy ha mégis, ledöbbentően hatna rá...

A szereplők túlságosan uniformizáltak, egysíkúak, a cselekmény túl egyszerű; ez az egyszerűség is a könyv kárára megy. Mi, felnőttek, akik ismerik a Holokauszt/Soá végkifejletét és részleteit, sőt érintettek vagyunk benne, inkább felháborodunk a történéseken és a stíluson.

John Boyne irodalmi alkotásának még véletlenül sem lehet pozitív a kicsengése, mint Jorge Semprún Nagy utazásának. "Auz-vicc" nem vicc, ahogyan a többi koncentrációs tábor sem az és főleg nem azok a tömeggyilkosságok az út mentén...

A filmes feldolgozást még nem láttam; más holokauszt-filmeket igen: Nemes Jeles László katartikus Saul fia c. alkotását és Koltai Lajos Sorstalanság-adaptációját.

Mindezeket összevetve: 3/5-re javaslom pontozni a regényt.

A bennem mocorgó "kisördög" az kérdezi, hogy ez a műalkotás vajon megtörtént eseményen alapul-e avagy csak kitaláció?!

Bábel fiai – jkrizsma

Moskát Anita biológus-írónő első fantasztikus regénye a vallásról szól, és a próféták korában játszódik, de kilóg a lóláb: a mi korunkra is reflektál (lásd. pisztoly használata). A gyorsan olvasható mű erénye a fent olvasható hibája is; a szereplőkkel se tudunk igazán azonosulni.

Az ismeretterjesztés megvalósul ugyan, levesszük a polcról a Bibliát/Mózes 5 könyvét, de hiányérzetünk támad: mit hagyott ki a szerző az alkotásból? Szerencsés kézzel "Testamentum-"ot emleget, de nem derül ki számunkra igazán, hogy az Ótestamentumra gondol avagy az Újtestamentumra: ez szándékos akar-e lenni?

Jellemfejlődést se tapasztalunk igazából, bár van néhány rokonszenves szereplő: Dávid, a szeme világát elveszítő művész...

A befejezés jól megoldott, nem a szokványos "boldog vég", a szerző felvállalja ugyan a tragikus végpontot, de csak további kérdések árán... Miben fognak a város lakói hinni, mi lesz Dávid további sorsa?

A fentieket összegezve, nem igazán tetszett a regény, lehet, hogy azért nem, mert nekem nem mondott sok újat, miközben másnak nagy élmény lesz - remélhetőleg - a bibliai kirándulás... Kíváncsi lettem az írónő további munkásságára is, illetve a korábbi novellákat is szívesen elolvasnám.

Talán a fenti művek fényében könnyebben tudnám befogadni a Bábel fiait, nem csak bosszankodnék rajta...

Moskát Anita további művei:

Horgonyhely (2015)

Irha és bőr (2019)

Levendulaszoba – Pötyi

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett a lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást. 21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait, mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanben, amelyek létezését a férfi már rég elfelejtette. Ekkor újra kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és olvasni kezdi...

Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával. Egy olyan utazás veszi kezdetét, amely keresztülvisz Franciaország csodálatos tájain, és eközben feltárulnak különös sorsok, és barátságok szövődnek. Az érzések, a gondolatok és az emberek lassan átformálódnak, hogy lezárulhasson a múlt, és helyet engedjen a jelennek és a jövőnek.

Értékelés:

Egy csodálatos könyv a fájdalomról, veszteségről, annak fokozatos gyógyulásáról. Érzelmek széles skáláját sorakoztatja az író. Jean Pedru mindenki számára talál megfelelő gyógyszert, azaz olvasnivalót, csak saját bajára nem. 21 évig gyötrődik, amiért Manon elhagyta, szerelme hiába hagyott hátra levelet nem bontotta fel. Catherina felbukkanása különleges érzelmeket vált ki Pedruból és a levél elolvasása mellett dönt. Elindul Luluval egy átalakított uszállyal, cél eljutni Manonhoz. Barátságok szövődnek az út során, sok mindent átélnek, több helyen is kikötnek, pénz híján ahol lehet, könyvvel fizetnek. Gyönyörű helyeken hajóznak. Nagyon elgondolkodtató történet volt, néhol vontatott, máskor túl gyorsan történtek az események. A vége tetszett, Pedru megbékélt és megtalálta újra a szerelmet.

5/4

Rókatündér – Emese

Nagy reményekkel kezdtem neki a könyvnek, tetszett az a kiindulási alap, amit a fülszövegből meg lehetett ismerni. Sajnos végül a könyv nem váltotta be a reményeimet, többször is logikátlan volt a történetvezetés, vagy érthetetlen volt egyes szereplők cselekedete pl.: Nagyanyó nem engedi, hogy Fukuda szenszei nevelje fel Midorit, hogy rajta tarthassa a szemét, majd elküldi a nagyvárosba, hogy ismerje meg az életet pont akkor, amikor a legtöbb kérdése lenne, arról, hogy hogyan legyen teljes az élete kicuneként vagy amikor Rei rögtön kiteszi a szűrét Midorinak, mert egyszer összeszólalkoztak? Ez utóbbi esetében az volt az érzésem, hogy ennek csak azért kellett megtörténnie, hogy Midori megismerhesse Szakura szenszei másik életét, nekem ez a szál teljesen kilógott a történetből, felesleges fordulatnak éreztem, pont úgy, mint a könyv utolsó harmadában megjelenő jakuzákkal való összetűzést vagy Rei terhességét.

Nekem Midori döntése se volt teljesen érthető, kicsit hiányoltam a felépítettségét, az a mondat pedig, hogy "Ez volt életem a legátgondoltabb és legátgondolatlanabb cselekedete” ezt végképp nem értettem. Számomra nem lett világos, hogy a két énje miért nem összeegyeztethető és miért kellett végül ennyire végleges döntést hozni, főleg úgy, hogy meg sem próbálta azt, hogy ha Akira elfogadja a valós énjét, akkor működhet-e a kapcsolatuk, bőven ráért volna ezt a döntést később meghozni, különösen, hogy a könyv első kétharmadában a tépelődései során egyáltalán nem ebbe az irányba hajlott.

Mindenképp érdekes volt, hogy Japánban játszódott a regény, más környezet, számomra elég ismeretlen is, mondjuk azon egyszer kétszer elmosolyodtam, hogy Midori is rácsodálkozik a dolgokra, pedig neki ismernie kéne, de ezt annak a számlájára írtam, hogy nem a nagyvárosban nőtt fel és neki is újdonság minden.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam Midori történetét, mert az alapötlet tetszett és megmozgatta a fantáziámat.

Rókatündér – Pötyi

Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, azért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Értékelés:

Tesztett a regény, a stílusa és maga a történet.

A főhős, Midori egy japán kicune, olyan ember, aki rókává tud változni. Nemcsak jó tulajdonságokkal rendelkezik, de bizony tud kellemetlenséget is okozni. Eddigi tizennyolc évét hol emberként, hol rókaként élte meg.

Nagymamája csendes vidéki otthonából elküldi Midorit a nyüzsgő Oszakába, mert nem nézi jó szemmel, hogy unokája rókaként barátkozik Akirával. Cserediák programba vesz részt, megismeri a nagyvárosi élet forgatagát, a családok otthoni életét, ragaszkodásukat a hagyományokhoz. Barátokra talál, szerelemre, meg persze ellenségre is.

Rei, Tristan, Akira hatással voltak Midorira, de ez fordítva is igaz volt. Formálták, egyengették egymás útját, a regény elejétől a végéig óriási fejlődésen mentek keresztül. Ez az útkeresés csiszolatlan még, bukdácsolnak, kóstolgatják a lehetőségeiket, de mind megtalálják a helyes utat.

Midori sokat viaskodott róka és emberi énje között. Nagymamájától várt segítséget. A cselekmény előre haladtával mind jobban megtalálja a megoldást, a helyes utat.

A szerző a rókatündérekhez fűződő legendát nem ismerteti, ezért nem tudom milyen választási lehetőségei lettek volna Midorinak és annak milyen következményei.

A befejezés izgalmas volt, reménykedtem mindenki megtalálja – rátalál párjára.

4/5

A ​férfi szerint / A nő szerint – Pötyi

Te kinek hiszel

Amit látsz, tudsz és értesz- nem mindig ugyanaz.

Az 1999-es napfogyatkozásután Laura kegyetlen szexuális támadás tanúja lesz. Ő és a barátja, Kit hívja a rendőrséget, ám abban a percben nem csupán az áldozat élete változik meg örökre.

Tizenöt évvel később Laura és Kit félelemben él,s miközben Laura tudja, hogy helyesen cselekedett, amikor beszélt, az események megtanitják rá, hogy a teljes képet sosem láthatod- valami és valaki mindig a sötétben tapogatódzik.

Nagyon olvasmányos könyv volt, semmi extrát nem vártam, mégis alig tudtam letenni.Nagyon érdekes volt, de egy kicsit uncsi is. Laura gondolatai ugyanazt a problémát járták körül állandóan, hogy lelkileg valaki ennyire kiboruljon egy hamis tanuzás miatt. Kit nagy csalodás volt számomra , majdnem a végkifejletig azt gondoltam tettei, cselekedetei , Laurát szolgálják. Kit súlyosabb titkokat őrzött.

Mindkét szereplő a maga modján elég különc volt. Laura a labilis idegrendszere miatt, Kit életét mintha a napfogyatkozás töltené ki, az állandó utazásai. A történet végén derült ki végig azon munkálkodott hogy Beth-t távol tartsa Laurától. A miértre meg is kapjuk a választ. A végkifejlett nagyon jól sikerült nem egy összecsapot befejezés. Minden kikristálysodott, összeállt a kép. Nagyon tetszett a könyv, végig fenntartotta az érdeklödésemet, nagyon olvastatta magát.

értékelésem 5-4