Gyilkosság Mezopotámiában – Borsoka

Tartalom: Amy Leatheran nővért felkéri Dr. Eric Leidner, hogy gondját viselje a feleségének a mezopotámiai Hasszanje mellett zajló ásatásokon. A feleségnek, Louise Leidnernek a férj elmondása szerint képzelgései vannak, idegileg labilis. A nővérnek elmondja Mrs. Leidner, hogy attól fél, meg fogják ölni...

Értékelésem: A többi Agatha Christie-regényhez hasonlóan szerintem ennek a könyvnek is szórakoztató, magával ragadó volt a stílusa. Bár nem tudtam egészen azonosulni Leatheran nővérrel a különböző emberekkel kapcsolatos furcsa, esetenként szélsőséges véleménye miatt, szerintem jó volt a történetet az ő nézőpontjából megismerni, valahogy hitelesebbnek tűnt így. Nekem - főleg az elején - túl sok volt benne a szereplő, főleg a fiatal férfiak kicsit egyformák voltak, nehezen tudtam megkülönböztetni őket. Az egzotikus helyszín és körülmények különleges színezetet adtak a regénynek. Poirot karaktere pedig most is tetszett, és a pletykás hozzáállása külön meglepetés volt, még ha ezt a nyomozás érdekében vette is fel. A regény során AC-re jellemzően sok csavar volt, és folyamatosan gondolkoztam, hogy ki lehet a gyilkos (bár mivel egyszer régen láttam már a filmet, voltak halvány emlékeim egy-két mozzanatról, a gyilkosra szerencsére nem emlékeztem), nekem nem volt reális, hogy a volt férj a mostani férj, és ez a nőnek nem tűnt fel. Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne ismerje meg a volt férjét úgy, hogy együtt élnek. Minden embernek vannak olyan szokásai, a hangja, a mozgása, amin nem tud hosszútávon változtatni.

Gyilkosság Mezopotámiában – Dexter79

Értékelésem:

Kezdem azzal, hogy még sohasem olvastam Agatha Cristie regényt, és mikor rájöttem, hogy ez egy Poirot regény, akkor kicsit megijedtem, mert a tv sorozatról már hallottam, de a színész nem volt túl szimpatikus (hajlamos vagyok a színészekkel azonosítani a szereplőket, pl. a Harry Potter is ezért olvastam csak akkor mikor már lecsengett a hajcihő)
Nem tudom, hogy ez a könyv mennyire alkalmas arra, hogy vki belépjen az AC olvasók táborába, de ezt dobta a gép. :)

Fülszöveg:

"Elszántam magamat, hogy elmondom… az egészet! Valakinek el kell mondanom, különben beleőrülök… Tudja, mitől félek? HOGY MEG FOGNAK ÖLNI! Kaptam egy levelet… Fredericktől, a HALOTT FÉRJEMTŐL! Azt írta, ha valaha hozzámegyek egy másik férfihoz, MEGÖL! Én mégis hozzámentem Erichez… És két nappal az esküvőnk után kaptam ezt a levelet:Nem engedelmeskedtél. Nem menekülhetsz. Te csak Frederick Bosner felesége lehetsz! Meg kell halnod. Megrémültem… de Eric mellett biztonságban éreztem magam. Aztán megkaptam a második levelet:…"

Leatheran nővér szemszögéből/elmeséléséből tudjuk meg az egész történetet, aki mint ápolónő szegődik az ásatás vezetőjének "ideges" felesége mellé, aki a fülszövegben olvasottaktól fél. A nővér jó ideig azt hiszi, hogy Louisa Leidner rájátszik a dologra, de amikor megtörténik a gyilkosság, akkor mindenki meglepődik, hogy miért nem vették komolyan szegényt. Az első pár oldal érdekesnek tűnt, bár kicsit lassan indult be a történet, aztán a gyilkosság után szerencsére kicsit felpörgött a sztori. A könyv elején hirtelen túl sok embert mutattak be, nem igazán tudtam mindenki külső-belső "tulajdonságait"/jellemzését megjegyezni, csak annyira, hogy mivel foglalkoznak épp az ásatáson. 

Természetesen Poirot úgy jelent meg a könyvben, mintha Ő lenne a nyomozók netovábbja. A könyv nagy része arról szólt, hogy Ő nyomozott, majd levonta a következtetéseket és elmondta, hogy ki miért lehet a gyilkos, majd azt, hogy ki az ténylegesen. Jól kiderítette a gyilkos kilétét, tetszett, hogy mindenkit gyanúsnak gondolt az első pillanattól kezdve, én nem jöttem volna rá a gyilkos kilétére, és sokáig másra is gyanakodtam, viszont annyira nem jött be nekem a végkifejlet. Nem kerek a magyarázat, amiért az a gyilkos aki, hogy nem jöttek rá, hogy ki Ő! Nem részletezem, mert spoileres lenne, de aki olvasta az érteni fogja. :) 

Nem leszek nagy AC rajongó, de talán megpróbálkozom egy olyannal is, amiben nem Poirot van...

Értékelés: 3/5

Gyilkosság Mezopotámiában – k_annamaria

Szerintem kétféle ember létezik. Aki szereti Agatha Christie-t és a ki nem. Én az első csoportban tartozom. Viszonylag későn ismerkedtem meg AC műveivel. Viszont élénken él benne ma is az első könyvének élménye. Még most is  A Bertram Szálló a kedvencem.

Agatha Christie összes könyve jó. Ezt minden túlzás nélkül merem állítani.Mindig zseniális karakterekkel dolgozik. Nekem olvasás közben folyamatosan jár az agyam, hogy ki is lehet a gyilkos, de még soha nem sikerült elsőre kitalálnom. Christie nem szereti az egyértelmű dolgokat.

A Gyilkosság Mezopotámiában ismét egy olyan különös bűntényt dolgoz fel, ahol Poirot a közelben van. Poirot nem a kedvenc karakterem. Viszont ennél a könyvnél kezdem megszeretni ezt a figurát. Itt már nem zavart annyira piperkőc stílusa.
Itt is sok szereplő van mint az írónő összes könyvében. Én nagyon szeretem, hogy ennyi szereplővel dolgozik.
Tetszik a helyszín választása. Érdekes volt az ásatásokról, régészek munkájáról olvasni Amy Leatheran nővér hát nekem Ő nem lett kedvencem sokadik újra olvasás után sem. Egyszerűen idegesített a stílusa. Ha ki kellene egy karaktert emelnem akkor az dr. Reilly lennet, akinek ironikus humora és jó megérzései gyakran úgy tapintanak a megoldásra, hogy még Poirot-nak sem tűnik fel.
Én kifejezetten szeretem a lezárásokat. Poirot-nak mindig nagy közönségre van szüksége. Szereti lenyűgözni az embereket, ezért mindenkinek a szájába adja a megoldást.
Mivel már többször is olvastam a könyvet, így nem volt titok a gyilkos kiléte, de persze ez semmit nem von le az olvasás élményéből.
Mindent összevetve tehát: nagyon jó kis történet, szerintem kellően fordulatos. Ez az egyik kedvencem az írónőtől.

A fiú – Borsoka

A tartalom: Sonny 12 éve börtönben ül és kábítószerfüggő. Mások által elkövetett gyilkosságokat magára vállal, cserébe a kábítószeradagjáért. Egy nap megtudja, hogy az apja nem öngyilkos lett, hanem megölték. Ezzel célt talál életének, megszökik a börtönből, és igazságot szolgáltat a maga módján.

Értékelésem: Kicsit viszolyogtam a regénytől, mert azt hittem, nagyon brutális lesz. Ehhez képest kellemes csalódás volt, mert sokkal inkább a történet egésze hagyott bennem nyomot, nem a rövid brutális részek. Szerintem nagyon szövevényes, izgalmas regény, kedvet kaptam arra, hogy egy másik Nesbo-könyvet is elolvassak. Nagyon tetszett benne, hogy tele van fordulattal, mindenkiről kiderül valami apróság, ami nem úgy van, ahogy gondoltam előtte. A karakterek jól kidolgozottak, mindenki nagyon különböző, sajátos életúttal. Senki se egyértelműen jó vagy rossz, hanem a kettő ötvözete. Sonny alakja a többi karakterhez hasonlóan is ellentmondásos volt, a vallásos misztikum és jóság, valamint a szélsőséges brutalitás keveréke. Tetszett a romantikus szál, bár azt nehezen tudtam elfogadni, hogy Martha relatíve könnyen elfogadja, hogy egy sorozatgyilkossal jön össze. Érdekes volt számomra, ahogy egy kábítószerfüggőt, illetve az alvilág mechanizmusait közelről bemutatja. A könyvben az az egy tetszett kevésbé. hogy szerintem túl összetett volt, túl sok volt benne a karakter, néha nehéz volt megjegyeznem, hogy ki kicsoda, és mit tudunk már róla.