A lány a vonaton – Borsoka

A tartalom: Rachel vonattal ingázik minden nap. A vonatból belelát mások mindennapjaiba, különösen egy házaspár, Jess és Jason életének egy-egy jelenetét figyeli meg. Rachelnek nehéz élete van, egyedüli társai az alkohol és házasságának régi szép emlékei. Nem tud elszakadni volt férjétől, aki Jesstől és Jasontól csak pár háznyira lakik új családjával. Egy nap aztán egy bűneset újra közel hozza régi életének főszereplőjéhez és fő helyszínéhez, illetve új lökést ad életének. Rachel tisztázni próbálja esetleges szerepét, és rá kell jönnie, hogy senki sem olyan, amilyennek hitte...

Vélemény: A történet kicsit nehezen indult be, túl lassan adagolta az információkat, amelyek a sztori vázát adták. Tetszett, hogy több különböző nézőpontból mutatta be a történetet, és hogy mindenkinél monológszerűen, egyes szám első személyben beszélt. Ezzel betekintést adott olyan emberek életébe, akik egyébként távol állnak tőlem, hiszen mindenki labilis, céltalan és erőtlen. Kicsit zavart, hogy senki sem pozitív a történetben, nem volt "igazodási pont", ugyanakkor ez egyedi is volt benne. Tetszett a több idősík is, mert érdekesen vezette párhuzamosan az áldozat életét és a nyomozást, logikailag jól összepárosította a kettőt. A krimi-szál kicsit egyszerű volt a kevés szereplő miatt, de azért adott teret a találgatásnak. A végén kicsúcsosodó thriller része pedig szerintem éppen csak annyira volt hátborzongató, amennyi még nem nyomasztó. Összességében bár ódzkodtam a thriller műfajától, nekem alapvetően tetszett a könyv.

A lány a vonaton – k_annamaria

Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra, amikor kiderült, hogy a következő körben krimi és thriller témában fogunk olvasni. Ha valami közel áll a szívemhez akkor minden bizonnyal ez a téma kör lesz.

A lány a vonaton, ha emlékeim nem csalnak szavaztam is. Ezért nagyon örültem, hogy bekerült a közös olvasások közé. És most jöhet a sokkoló rész.
Számomra eddig ez volt a legjobb könyv amit a mini-könyvklub keretein belül olvastam.
Imádtam a könyv komor hangulatát. Mivel én nagyon szeretem a skandináv irodalmat, ezért engem nem zavart a történet vontatottsága.
Tetszett, hogy kevés szereplő van a történetben és mind a három szereplő szemszögéből megismerhetem a történetet.

Rachel az exfeleség:

Alkoholista,depressziós,labilis,akarat gyenge.Nem értettem mért ragaszkodik annyira a volt férjéhez. Nem igazán értettem meg a problémáit. Bár, hogy nem lehet gyermeke elég nagy trauma, de ezért szerintem még nem kellene az alkoholhoz nyúlnia. Az alkoholizmust szerintem az írónő tökéletesen ábrázolja. Ahogyan Rachel tagadásban él hosszú hosszú hónapokon keresztül.Aztán ahogyan eljut a következő szakaszba a felismerés. Erre a nyomozgatása és a visszaemlékezés tökéletes segítséget nyújt neki. Szerintem a történet végére nem jut el a gyógyulás szakaszához, de próbálkozik.

Anna a feleség:

Nekem Ő volt a ellenszenvesebb karakter. Volt valami visszataszító benne. Nem tudom pontosan megmagyarázni mi is, de amikor az Ő gondolatait olvastam a hideg futkosott a hátamon.

Szerintem Anna végig szerepet játszott. nem hiszem, hogy boldoggá tette őt az anyaság. Azt gondolom valójában kielégítő volt számára a szerető szerep. Feleség és anyaként csak pózolt.

Magan az áldozat:

Bár nem is biztos, hogy Ő az egyetlen áldozat. Miden szereplő áldozat és végig a saját démonaikkal küzdenek.

Vele sem igazán kerültem egy hullámhosszra, de szerintem egy jó krimiben nem is annyira szempont, hogy szeresük a szereplőket.

Nekem kb a történet felétől volt egyértelmű, hogy ki is a gyilkos és az, hogy hová is tartunk.

Tetszett a történet lezárása. Nincsenek kérdőjelek csupán csak a szereplőket örökre összekapcsoló titok maradnak.

Jó kis könyv volt ez, így elsőre a krimi témakörében. Én egy jót vonatoztam. Néhol lassan zötykölődtünk, néhol száguldottunk.

A történet végén sem szálltunk le a vonatról, egy sötét alagútban rekedtünk. A szereplők örökre ott is maradnak.

Kedvenc idézetem:
"Talán nem is az igazság kimondásához, hanem pont a továbblépéshez van szükség bátorságra."

A lány a vonaton – Dexter79

Májusban olvastam el a könyvet, ezért most csak kicsit felelevenítettem az emlékeimet.
Kezdem azzal, hogy szenvedés és csalódás volt ez a könyv. Több, mint egy hónapig tartott míg elolvastam, mert annyira nyomasztó volt, hogy muszáj volt mást olvasnom közben. Mindenki agyondicsérte, ezért is kezdtem el végre olvasni, mert kíváncsi voltam, hogy miért vannak úgy oda (mindig beleesek ebbe a csapdába, aztán jön a pofára esés, na mindegy).

Van ez a nő (Rachel), aki az egész könyvben szinte csak vonatozik (unalmasan sok leírás), aztán meg nyomozgat, és közben mást se csinál, mint iszik és iszik, és iszik, ja és állandóan sajnáltatja magát (persze előtte, meg után, ja és közben is iszik). Nem is tudom, hogy találkoztam-e már ilyen ellenszenves, szánalmas, idegesítő szereplővel. Lát valamit a vonaton (alkoholos mámorában, reggel 8-kor), amiről azt hiszi, hogy ez valami óriási nagy dolog (ebből indul ki a sztori). Jó sokára a történetben kiderül, hogy egy elvált nő, aki még évek múltán is a házasságát siratja, és még mindig hívogatja a volt férjét. Van a volt férj, akinek új felesége van (Tom és Anna), és van egy pár (Megan és Scott), akiket "kukkol" a vonatról. Minkét pár házassága elég érdekes, de emiatt jól illeszkedik Rachel szánalmas életéhez.
Egyik szereplő se volt szimpatikus, furák voltak, és tök logikátlanul cselekedtek legtöbbször. Tom-ot és Scott-ot is úgy írta le az írónő, mintha nagyon jó és eszményi pasik lennének, de mindkettőről kiderült, hogy tök gázak. Folyton a szánalmas szó jut eszembe az összes szereplőről. (Bocsánat!)

Már a történet felépítése "gondot" okozott nekem. Igaz, hogy jelölve voltak a dátumok, és hogy éppen kiről olvasunk, de én tökre zavart voltam az elején. Ide-oda ugráltunk és nem igazán tudtam követni. Az ember elolvas egy dátumot, pontos időt, de egy fejezettel később már nem is emlékszik rá (én legalábbis nem). És mivel e-book-on olvastam ezért a visszalapozás se volt egyszerű (nem is tettem). Ezért fordulhatott elő, hogy, valamilyen buta oknál fogva azt hittem, hogy Rachel és Megan egy és ugyanaz a nő, csak az egyik időben előbb van, hogy közben nevet változtatott és új életet kezdett (hogy először normális élete volt, aztán félresiklott). Aztán persze rájöttem, hogy nem így van, de addigra már még jobban összezavartam magam. :)

A csattanóra én személy szerint nem jöttem rá, lehet kevés krimit olvasok, mert másoknak tök egyértelmű volt már az elején a dolog...

Az összehasonlítás a Holtodiglannal ennél a könyvnél is egy melléfogás, mert meg se közelíti azt.

Értékelés: 2,5/5