Májusban olvastam el a könyvet, ezért most csak kicsit felelevenítettem az emlékeimet.
Kezdem azzal, hogy szenvedés és csalódás volt ez a könyv. Több, mint egy hónapig tartott míg elolvastam, mert annyira nyomasztó volt, hogy muszáj volt mást olvasnom közben. Mindenki agyondicsérte, ezért is kezdtem el végre olvasni, mert kíváncsi voltam, hogy miért vannak úgy oda (mindig beleesek ebbe a csapdába, aztán jön a pofára esés, na mindegy).
Van ez a nő (Rachel), aki az egész könyvben szinte csak vonatozik (unalmasan sok leírás), aztán meg nyomozgat, és közben mást se csinál, mint iszik és iszik, és iszik, ja és állandóan sajnáltatja magát (persze előtte, meg után, ja és közben is iszik). Nem is tudom, hogy találkoztam-e már ilyen ellenszenves, szánalmas, idegesítő szereplővel. Lát valamit a vonaton (alkoholos mámorában, reggel 8-kor), amiről azt hiszi, hogy ez valami óriási nagy dolog (ebből indul ki a sztori). Jó sokára a történetben kiderül, hogy egy elvált nő, aki még évek múltán is a házasságát siratja, és még mindig hívogatja a volt férjét. Van a volt férj, akinek új felesége van (Tom és Anna), és van egy pár (Megan és Scott), akiket "kukkol" a vonatról. Minkét pár házassága elég érdekes, de emiatt jól illeszkedik Rachel szánalmas életéhez.
Egyik szereplő se volt szimpatikus, furák voltak, és tök logikátlanul cselekedtek legtöbbször. Tom-ot és Scott-ot is úgy írta le az írónő, mintha nagyon jó és eszményi pasik lennének, de mindkettőről kiderült, hogy tök gázak. Folyton a szánalmas szó jut eszembe az összes szereplőről. (Bocsánat!)
Kezdem azzal, hogy szenvedés és csalódás volt ez a könyv. Több, mint egy hónapig tartott míg elolvastam, mert annyira nyomasztó volt, hogy muszáj volt mást olvasnom közben. Mindenki agyondicsérte, ezért is kezdtem el végre olvasni, mert kíváncsi voltam, hogy miért vannak úgy oda (mindig beleesek ebbe a csapdába, aztán jön a pofára esés, na mindegy).
Van ez a nő (Rachel), aki az egész könyvben szinte csak vonatozik (unalmasan sok leírás), aztán meg nyomozgat, és közben mást se csinál, mint iszik és iszik, és iszik, ja és állandóan sajnáltatja magát (persze előtte, meg után, ja és közben is iszik). Nem is tudom, hogy találkoztam-e már ilyen ellenszenves, szánalmas, idegesítő szereplővel. Lát valamit a vonaton (alkoholos mámorában, reggel 8-kor), amiről azt hiszi, hogy ez valami óriási nagy dolog (ebből indul ki a sztori). Jó sokára a történetben kiderül, hogy egy elvált nő, aki még évek múltán is a házasságát siratja, és még mindig hívogatja a volt férjét. Van a volt férj, akinek új felesége van (Tom és Anna), és van egy pár (Megan és Scott), akiket "kukkol" a vonatról. Minkét pár házassága elég érdekes, de emiatt jól illeszkedik Rachel szánalmas életéhez.
Egyik szereplő se volt szimpatikus, furák voltak, és tök logikátlanul cselekedtek legtöbbször. Tom-ot és Scott-ot is úgy írta le az írónő, mintha nagyon jó és eszményi pasik lennének, de mindkettőről kiderült, hogy tök gázak. Folyton a szánalmas szó jut eszembe az összes szereplőről. (Bocsánat!)
Már a történet felépítése "gondot" okozott nekem. Igaz, hogy jelölve voltak a dátumok, és hogy éppen kiről olvasunk, de én tökre zavart voltam az elején. Ide-oda ugráltunk és nem igazán tudtam követni. Az ember elolvas egy dátumot, pontos időt, de egy fejezettel később már nem is emlékszik rá (én legalábbis nem). És mivel e-book-on olvastam ezért a visszalapozás se volt egyszerű (nem is tettem). Ezért fordulhatott elő, hogy, valamilyen buta oknál fogva azt hittem, hogy Rachel és Megan egy és ugyanaz a nő, csak az egyik időben előbb van, hogy közben nevet változtatott és új életet kezdett (hogy először normális élete volt, aztán félresiklott). Aztán persze rájöttem, hogy nem így van, de addigra már még jobban összezavartam magam. :)
A csattanóra
én személy szerint nem jöttem rá, lehet kevés krimit olvasok, mert
másoknak tök egyértelmű volt már az elején a dolog...
Az összehasonlítás a Holtodiglannal ennél a könyvnél is egy melléfogás, mert meg se közelíti azt.
Értékelés: 2,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése