Menedék – Dexter79

Mivel az egyik kedvenc műfajom a disztópia, ezért jó sok könyv van a várólistámon. Sokat gondolkoztam, hogy melyik legyen, de mikor megláttam AniTiger oldalán az előző könyv értékelésénél, hogy ez sokkal jobb sorozat, mint amit július hónapban olvastunk (Végtelen ég alatt), úgy döntöttem, hogy ő lesz a befutó.

Ann Aquire - Menedék (Razorland trilógia)

Fülszöveg: A ​második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

A bővebb fülszövegből és a könyv első pár oldalából egyből kiderül, hogy egy föld alatti társadalomra "bukkanunk" a lapokon. Megmondom őszintén, hogy az első 50-60 oldalon nagyon rosszul viszonyultam a könyvhöz, mert egyértelműen az egyik előző közös olvasásunk könyve, a Metro 2033 jutott eszembe. Lent élnek a föld alatt, tulajdonképpen ugyanúgy egy barlangrendszerben (régi metró), kicsi, egymástól elzárt/elkülönült állomásokon, és amikor a másik "állomásra" át kell menni, akkor odakint veszély leselkedik rájuk (itt emberevő Korcsok, míg a Metro-nál vmi zombiszerű lényeg formájában).
Azonban a másik könyvtől eltérően, itt egyértelműen kirajzolódik a "minitársadalom" amiben élnek, a felépítése, a hétköznapjai, a lakói. Emiatt ez sokkal érdekesebb, ahogy a szereplők is azok. Nagyon vicces, hogy különböző tárgyakról kapják a nevüket (Pikk (kártyalap után), Selyem, Sodrony, Kő), 16 évesen egy névadó ceremónia után (előtte mindenki csak számmal van jelölve, ez is olyan dolog, amit már más disztópiákban láthattunk).

Az Öregek (kb.25 évesek) irányítják Egyetem-nek nevezett közösséget. Ők döntenek fontos ügyekben, ők büntetnek, és ők hallgatnak el dolgokat. Félnek az új dolgoktól, senkinek nem lehet személyes vagyona, minden begyűjtött/talált relikvia a közösséget illeti. (megint egy könyv, amiben a vezetők rosszul látják a dolgokat)

Itt van a főszereplő "hölgyünk" Pikk, aki vadásznő, ő meglehetősen ügyes, és bátor, és gondolkodik (nem elégszik meg félmagyarázatokkal), és kicsit lázadó is. Aztán ott van a főszereplő párosunk férfi tagja, Fakó, aki nem a föld alatt született, hanem csak később került oda, szóval Ő picit emlékszik a fenti világra. Ők ketten társak lesznek a vadászatokon, és innen indul igazából a történet.

Nem hiszem, hogy túl nagy titkot árulok el azzal, hogy az ismeretlen, amivel szembe kell nézniük (ahogy a fülszövegben is olvasható), az a közösségen kívüli világ. Pikk egy csomó új dologgal találkozik, sok olyannal, aminek még a nevét se ismerte, nem hogy látta volna. Sokszor megdöbbentő és vicces, hogy mennyire alapvető dolgokat (pl. napszemüveg, wc) nem ismer, más dolgokról pedig hallott, de még sosem látta (pl. napfény, autó).

Összességében egy jól kidolgozott világ, folyamatosan fenntartja az érdeklődést, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban, mert a vége túl "nyugisra" sikerült. :)

Értékelés: 4/5