2020. december 11., péntek

A fiú – Vivien

A havi választott könyvem a megadott listából Jo Nesbo: A fiú c. kötete volt. Először megijedtem, hogy kicsit talán hosszú lesz, de néhány nap alatt elolvastam, csak úgy faltam az oldalakat. Nagyon izgalmas volt, összetett, kusza szálakkal, a főszereplő, Sonny karaktere nagyon érdekes volt. Eleinte úgy ismertem meg, mint egy drogos elítélt, akihez a börtöntársak gyónni járnak, és aki feloldozza őket a bűneik alól. Kérdés, hogy valóban bírt-e ilyen "hatalommal", vagy csak a kisugárzása tette ezt, de a könyvben mindenki, akivel találkozott, egy nyugodt, meleg tekintetű, udvarias fiút látott, akinek rendkívül nyugodt hangja volt. A könyvben olvashattam rendőri intézkedésekről, beépített zsarukról, akiket vakondnak neveztek, a félelmetes testi adottságokkal rendelkező, hatalmas Ikerről, aki a bűnszervezetével az egész várost sakkban tartotta, és a drogos ügyleteiből származó pénzt ingatlanok adás-vételén keresztül mosta tisztára. Az egyik főszereplőnk Simon Kefas volt, egy rendőrnyomozó a gyilkossági csoportnál, aki korábban szerencsejáték-függő volt, és mint a könyv végén kiderült, ő volt az egyik vakond, a másik pedig a legjobb barátja, a kellemes hangú fiú apja, akit Simon megölt, mert ha nem siet, akkor őt öli meg a társa. Végig fenntartotta az író az izgalmat, nagyon kellett figyelnem, hogy éppen melyik szálon fut az esemény, viszonylag sok név szerepelt a könyvben, így mindenkiről tudni kellett, hogy ki kicsoda, hogy ne vesszek el a sorokban. Összességében egy remek könyv volt, imádtam, és szeretném minél több könyvét olvasni a norvég szerzőnek. A pontozásom 5/5, hibátlan krimi, amire már régóta vágytam.