A januári könyvünk Az éjféli égbolt volt, melyből film is készült. A filmet néztem meg először, mintegy ízelítőként a könyvhöz, melyből pár oldalt olvastam csak, de az nagyon nehezen ment. A film és a könyv szerencsére nem átfedők, néhol van egyezés, de itt határozottan kijelenthetem, hogy a könyv sokkal jobb, mint a film. Utóbbi csalódás volt, erőltetett, klisés, bár fordulat, hogy Sully Augustine lánya, ami a filmben le is lőtte a könyv nagy csavarját, de nem bántam. A könyvben több részletet, több kalandot látunk, ugyan ott sem tudjuk, hogy mi is történt a bolygónkkal, miért kellett evakuálni és a film szerint a föld alá költöztetni az embereket, a könyvben erről nem esett szó. A könyvben az állatokhoz és természethez való viszonyulás példaértékű volt, együtt próbált (túl)élni a főszereplőnk a tundrán őshonos állatokkal, és egy kicsit az ottani évszakos változatosságba is betekintést nyertünk, ez kifejezetten tetszett. Az, hogy a kislány csak látomás, szintén meglepő fordulat volt, azonban a könyvben ez várható is volt, hiszen lehetetlen helyeken, nagyon alulöltözve mozgott Iris, ami lássuk be, nem reális. Az Aether bemutatása szintén tetszett, illetve az is, hogy a filmben más végkifejletet jelenítettek meg, mintha két teljesen különböző történetről lett volna szó. Összességében nehezen indult ugyan az olvasás, a filmnézés is szenvedés volt, mégsem tudtam azt mondani, hogy most elég volt ennyi, és nem fejezeme be, valahogy magával ragadott és nem engedett. Így a könyvre 4/5 pontot adnék, érdekes probléma felvetéssel és megközelítéssel dolgozott, örülök, hogy elolvashattam.
