"A Holocaust témája tiszteletet parancsol, némaságot. Ez a felkavaró könyv azonban nem a néma főhajtást választja."
The Observer
...hanem a döbbent csendet, legalábbis szerintem...John Boyne könyve, amelyet napokra félretettem, amint elolvastam a végét, sokkolóan hatott rám, tekintve, hogy gyermekek a főszereplői és a borzalmas halál elszenvedői...
Biankával értek egyet, aki Kertész Imrére utal, mint etalon a holokauszt-irodalomban, hiszen a Sorstalanság Nobel-díjat kapott, szemben a jelenlegi olvasmányunkkal.
Szerintem sem igazán gyerekkönyv A csíkos pizsamás fiú, mert a fent említett tragédiáját a Holokausztnak/Soának, nem igazán fogná fel egy kilencéves gyerek, vagy ha mégis, ledöbbentően hatna rá...
A szereplők túlságosan uniformizáltak, egysíkúak, a cselekmény túl egyszerű; ez az egyszerűség is a könyv kárára megy. Mi, felnőttek, akik ismerik a Holokauszt/Soá végkifejletét és részleteit, sőt érintettek vagyunk benne, inkább felháborodunk a történéseken és a stíluson.
John Boyne irodalmi alkotásának még véletlenül sem lehet pozitív a kicsengése, mint Jorge Semprún Nagy utazásának. "Auz-vicc" nem vicc, ahogyan a többi koncentrációs tábor sem az és főleg nem azok a tömeggyilkosságok az út mentén...
A filmes feldolgozást még nem láttam; más holokauszt-filmeket igen: Nemes Jeles László katartikus Saul fia c. alkotását és Koltai Lajos Sorstalanság-adaptációját.
Mindezeket összevetve: 3/5-re javaslom pontozni a regényt.
Mindezeket összevetve: 3/5-re javaslom pontozni a regényt.
A bennem mocorgó "kisördög" az kérdezi, hogy ez a műalkotás vajon megtörtént eseményen alapul-e avagy csak kitaláció?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése