2017. május 31., szerda

Vámpírok múzsája – Kaosmagier

Egész izgalmas vámpírsztori, az egyik legjobb amit olvastam ebben a kategóriában (bár az is igaz, hogy ez a kategória nem annyira az én világom, szóval ez is nagyban hozzájárul a véleményemhez)

Nekem a legjobban a világ kialakítása tetszett, ahogyan összeköti a nagy vámpírdinasztiák világát a mi kis magyar valóságunkkal. Nagyon szeretem amikor a technológia is megjelenik a varázslatos lények világának megismerésében, ebben a könyvben pedig tényleg nagyon szépen alkalmazkodott az emberiség a természetfeletti lények okozta kihíváshoz.

A történet izgi, habár kicsit sablonos volt, sok helyen majdhogynem komikus szinten segítve a főhős helyzetét, illetve belekényszerítését olyan helyzetekbe, ahova természetesen nem akar menni, de hát nincs „választása”...
Spoiler: (ha el szeretnéd olvasni, jelöld ki a bekezdést)
A történet tele van ilyen számomra kicsit logikátlan, kicsit deus-ex-machinás fordulatokkal, mint például: 1. Minden varázslény kutatás kifejlett kutatóintézetekkel rendelkezik (még a tündérek is, akikről az emberek kb semmit se tudnak a könyv szerint), kivéve a vámpirológia (ami ugyebár csak közvetlen veszélyt jelentett az emberekre az elmúlt pár évtizedben), ahol így még a kis, épphogy egyetemet végzett főhősünk is nagy tekintélynek számít. 2. Az emberekre halálos kimenetelű „feloldómágia” kötelező használata a vámpírtárgyalásokon, amit igazából még mindig nem értek miért van (mármint egyrészt nem csak varázskényszerítés létezik, másrészt a minden „varázslatot” feloldó részt azt csak úgy kb mellékesen említik) 3. A mindenkit megmentő szuper gyógyító erővel rendelkező táltos haver váratlan megjelenése. Az ő gyógyító erejére miért nem hatott a feloldóvarázslat?
Ennek ellenére egész érdekes történet, a karakterek nagyon tetszettek, a párbeszédek meg sokszor egyszerűen zseniálisak voltak :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése