2016. május 4., szerda

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt – MLinda

Ismét eltűnődtem, hogy vajon hány olyan YA fantasy-re van még szüksége a népnek, ahol adott egy 16 éves jó kislány, aki lehetőleg semmivel se lógjon ki a sorból, legyen átlagos, mint egy szerda reggel, legyen stréber, de legalább könyvmoly (itt: az iskolaújság szerkesztője), legyen valami fura a lakásuk körül (most költözzön a sztori helyszínére, itt: lakjon egy ködös vidék legködösebb kertjének régi parasztházában a semmi közepén túl), meg a szülei se legyenek egyszerű esetek (minimum, hogy elváltak, de jobb, ha csak az egyik szülő él), a csemetével együtt élő szülő legyen elérhetetlen, dolgozzon sokat, lehetőleg távol a gyerekétől, akit persze imád, meg minden, mégsincs köztük egy normális párbeszéd, sőt, a gyerek nem is őszinte anyukával, a teljes bizalmát kihasználva el-elkószál egyébként nem favorizált helyekre, rosszarcú fazonokkal.

Legyen a lánynak kevés túlélési ösztöne, vonzza a bajt, menjen szembe az egyébként logikusnak tűnő gondolatokkal. Azért mert éppen szépen nézett rá a valamiért-nagyon-vonzó-rosszfiú, akivel szintén nem volt még egy értelmes dialógusa sem de azért sok mindent megtenne neki.

Ja igen: kell még minimum egy rosszfiú is (aki persze igazából nem az, mert megváltozik a lány irányt tanúsított „komoly” érzelmei hatására – különben hogy nyerné el a kiválasztott lányzó kegyeit?), akinek földöntúli képességei vannak legjobb, ha bele tud mászni az alany agyába vagy alakváltó. Apropó: miért kellett Folt nevét lefordítani? Engem borzalmasan idegesített, néha egy kis anyagdarab jutott eszembe róla…

Ha már a ruhánál tartunk: szerintem többször szerepelt benne, hogy valakin milyen ruha van, int egy Jane Austen regényben. Csakhogy oda kell és illik, itt viszont semmi, de semmi pluszt nem ad. Mert miért kell annak egy külön bekezdés, hogy xy ma sötétkék farmert és csizmát visel, amikor ez az égegyadtavilágon semmi jelentősége nincs és nem is kerül elő többet… Meg az sem, hogy a Loire völgyi kezdés után hogy a manóba kerül a sztori Maine államba?

Elismerem, valószínű, hogy nem én vagyok ezeknek a regényeknek a célközönsége. Hogy miért is olvastam el? Kerestem egy angyalos sztorit – egyet se olvastam még, és azt hiszem, nem ezen a vonalon fogok továbbmenni ajánlásokat viszont szívesen fogadok.

Mindezektől függetlenül azt gondolom, hogy az alapötletből sokkal többet ki lehetett volna hozni, arra mindenesetre jó volt, hogy lázas influenzás állapotban elüssem az időt. És bárcsak angolul olvastam volna, akkor legalább nyelvgyakorlásnak is betudhatnám – így meg csak dühöngtem a fordításon, nem egyszer, nem kicsit. (Annak ellenére, hogy többször megálltam gondolkodni, hogy vajon az eredeti szövegezése is ennyire g.gyi vagy a fordítás teszi…)

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon mit tanít ez a könyv a tiniknek. Nem vagyok elégedett a válaszommal. Az, hogy légy bizalmatlan a szüleiddel, az, hogy nyomozz a saját szakálladra nem sok jót jelent. Meg az sem, hogy a puszta testi vonzalmat már megint mindenek fölé kell helyezni.
Elnézést minden rajongótól!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése