"A magyarázatot nem egy hang adta meg. Az élmény önmagért beszélt."
Sorozatok terén nálam új kedvenc született.
Valószínűleg,
ha nem lenne a könyvklub én ezt a könyvet soha nem olvasom el. Ennek fő
oka a borító. Én általában az alapján választok, hogy mennyire tetszik a
borítója. Fülszöveget szinte soha nem olvasok.
Itt nem igazán értettem először a borítót. Mért van az elején egy szánkó?
Lois
Lowrytól még nem olvastam semmit. Viszont nagyon tetszett a stílusa.
Annyira emberi oldalról közelítette meg a történetet. Kifejezetten
tetszett rövid,lényegre törő stílusa.
Az első pár oldal
után kiderül, hogy egy nagyon érdekes világba csöppenünk.Hisz Jonas
olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak,
nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Amin
én elsőre meglepődtem, hogy mindenki biciklivel közlekedik.Hová lettek
az autók?
A történet előre haladtával egyértelművé válik, hogy ez az"idilli" csak egy becsapás. Jonas számára biztosan.
"– Ha minden egyforma, akkor nem lehet választani! Olyan jó volna, ha
reggel, mikor felkelek, eldönthetnék dolgokat! Például azt, hogy kék
inget veszek-e fel aznap vagy pirosat."
Nagyon tetszett hogy a történet elején megismert Jonas "kiskamaszból" kész felnőtté válik. Zseniálisan megalkotott karakter.
Összességében egy nagyon megrázó könyv. Nem is adnám gyerekek kezében.
Tökéletes
társadalom nem létezik. Nekem inkább félelmetes volt ezt a sok
cukormázat olvasni. A mindenki szeret mindenkit, a helyes
nyelvhasználat, az egyformaság, a színek nélküli élet.......hát én nem
bírnám. Én úgy gondolom,ez a társadalom pont azt próbálta meg
elpusztítani, ami a legfontosabb.A választás jogától.
Szerintem ez a könyv erre a kérdésre keresi a választ. Lehet-e, kell-e tenni valamit ez ellen?
Úgy gondolom Jonas helyes döntést hozott. Én drukkolok neki.
"Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése