2017. június 1., csütörtök

Vámpírok múzsája – Diána

Nagyon haragszok ennek a könyvnek a fülszövegére.
A legtöbb leírással általában az a baj, hogy szinte semmit sem árul el a történetről, vagy ha mégis, azt olyan ködösen teszi, mintha semmi információt sem kapnánk. Nos, ez a fülszöveg épp a másik végletet képviseli: túl sokat mond, érdektelenné téve ezzel a könyv első harmadát.
Pedig mind az alapötlet, mind a megvalósítás önmagában remek lenne. A háttérvilág érezhetően tiszteli a műfaj és a vámpírmítosz hagyományait, mégis a könyv tele van újszerű ötletekkel és kiegészítésekkel. A kedvencem ilyen szempontból az IQ vámpírok közössége volt, de a magyar mitológia bevonása is külön pirospont.
Sajnos a történet tekintetében már nem ilyen rózsás a helyzet. Fájdalmasan lassan indul be a cselekmény, az első száz oldal a konferencia leírásával, habár szükséges, ám épp olyan elnyújtott, mint egy fájdalmas kivéreztetés, és hirtelen rengeteg tudományos fejtegetés zúdul az olvasóra.
Szerencsére a karakterek képesek mindezt ellensúlyozni, Bori és Attila még egy üres szobába zárva is elvinné a hátán a sztorit, de mind a vámpírok, mind az emberek közt vannak igazi gyöngyszemek. Ráadásul ez a könyv képes volt arra, aminél sok vámpírsztori elvérzik: egyszerre tudta veszélyesnek, mégis szimpatikusnak és ha kellett, esendőnek ábrázolni a természetfeletti lényeket. Habár néhány mellékszereplő sajnos eléggé a háttérbe szorult, az ő jelenlétük kissé feleslegesnek érződött, gondolok itt például Bori tengerentúli barátaira, ám biztos vagyok benne, hogy a sorozat további részeiben meglesz a maguk jelentősége.
Ami külön kiemelendő, az a regény stílusa. Friss, újszerű és szabadszájú (néhol talán túlságosan is), és végre az E/1-es elbeszélői mód nem végtelen, monoton monológként, hanem élőbeszédként hat.
Összességében egy sorozat nyitóköteteként ez a regény teljesen megállja a helyét. Habár érződik rajta, hogy ez még csak az előkészítése a nagyobb és jelentőségteljesebb eseményeknek, önálló történetként is élvezetes olvasmány, amit ha más nem, a háttérvilágért és a karakterekért mindenképp érdemes elolvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése