Kösz, hogy... – Dexter79

Megint egy könyv, amit sosem vettem volna a kezembe, ha nincs a Minikönyvklub. Se a cím, se a fülszöveg nem volt sokat mondó a számomra, a borító meg különösen nem tetszett. Féltem is a könyvtől, mikor kiderült, hogy ezt kell olvasni.
Azonban és szerencsére nagyon kellemesen csalódtam.  Egy egyszerű romantikus könyvre számítottam, ehelyett kaptam egy több nagy problémát/kérdést boncolgató olvasmányt, amelyben a romantika egy igen kis mellékszálat képvisel.

Parker egy elég furcsa fiúnak tűnik az elején, aki minden gondolatát papírra veti, miközben egy szálloda halljában üldögél és épp lopni próbál, miközben észre veszi az ezüst hajó lányt, Zeldát. Amikor elhagyja a noteszét és visszamegy érte, akkor elegyedik "szóba" a lánnyal. Ciki nem ciki én baromira meglepődtem azon, hogy nem tud beszélni. Tudom, tudom, benne van a fülszövegben (de akkor olvastam, amikor kiderült, hogy milyen könyveket fogunk olvasni, vagy talán akkor mikor szavazni kellett a könyvekre - és már tökre elfelejtettem), tudom, hogy az első pár oldalból egyértelműnek kellett volna lennie, de ha lehet ilyet mondani, akkor a Minikönyvklubban én vagyok az, akinek mindig utoljára esnek le a dolgok. :) Mondhatjuk, hogy nekimegyek a fának, és csak akkor veszem észre. (ezért nem tudtam még csak megsaccolni se Agatha Christie-nél, hogy ki volt a gyilkos)

Attól függetlenül, hogy későn esett le a dolog nagyon imádtam a könyvet, az író stílusát, a szereplőket és a helyszínt. Nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol a létező helyszín részletesen le van írva, de San Francisco különösen kedves a szívemnek, ezért duplán örültem neki.

Minden szereplő a szívembe lopta magát (kivéve persze Parker anyukája). Parker öniróniája, humora, történetei verhetetlenek, Zelda éleslátása, élettapasztalata lenyűgöző, Alana lazasága, furcsaságai/hobbija és okossága nagyon inspiráló, és hát a kockák... nem lehetett őket nem imádni. :)
Még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy igaz-e Zelda sztorija arról, hogy mennyi idős, de ettől lett kerek történet, talán így Parker is jobban akart kimozdulni a komfortzónájából, jobban igyekezett, hogy emberek közé menjen, hogy új dolgokat próbáljon ki, és hogy jelentkezzen a főiskolára, na és persze, hogy szembenézzen az édesanyja problémájával, ami az Ő életére is rányomta a bélyegét.
Azért tegyük hozzá, hogy a romantikus énem egy picit más befejezést várt volna, de így is rendben volt, mert több volt a mondanivalója a könyvnek, mint a romantikus szál.

Szívesen olvasnék még az írótól más könyvet is.

Kedvenc idéztek: (egy romantikust és egy vicceset választottam, de nehéz volt, mert nagyon hosszú a lista)

"…szerintem akkor szeretünk valamit igazán, ha még és még akarunk belőle, nem gondolod?"

"Azt mondják, Isten azért adott nekünk két fület és egy szájat, mert hallgatni kétszer olyan fontos, mint beszélni. Ezzel eléggé egyet tudok érteni. Na persze Isten két orrcimpát is adott, egy segglyukat, harminckét fogat, meg tíz lábujjat. Szóval nem vennék mérget arra, hogy a fentiek minden élethelyzetre érvényesek."

Értékelés: 4,5/5