Mielőtt megismertelek – Nusii

A könyv már jó ideje a polcomon áll, de az olvasása folyton csak tolódott, most, a Mini-könyvklub keretében sort kerítettem végre rá. 

A könyv egyik főszereplője a kissé butácska, bohókás, folyton optimista Louisa Clark, aki elveszti szeretett Vajas Buci-beli állását, így kénytelen új munka után nézni. Mivel szakmai képesítéssel nem rendelkezik, nincs könnyű dolga. Rengeteg féle munkát kipróbál, jellemzően kisebb sikerekkel. Végül a Traynor családnál köt ki, ahol a feladata a család lebénult fiának, Willnek a gondozása lesz.  A történet másik főszereplője a korábban pörgős életet élő, egy 2 évvel korábban történt szörnyű baleset következtében mellkastól lefelé lebénult Will Traynor, aki képtelen elfogadni megváltozott helyzetét, utálja az új életét. Ennek megfelelően mogorva, gunyoros mindenkivel, beleértve Louisát is. A történet az ő kapcsolatuk alakulását mutatja be.

A könyv nagyon súlyos témákat boncolgat. Az eutanázia témája nagyon megosztó, óvatosan kell hozzányúlni, azonban Jojo Moyesnek szerintem nagyon jól sikerült. Alapvetően én egy pozitív személyiségnek tartom magam, tele tervekkel, ennek ellenére nem tudtam elítélni Willt a döntése miatt, egyfelől szerintem mindenkinek joga van dönteni a saját életéről, másrészről egy extrém sportokat űző, világot látott, sikeres emberről beszélünk, aki egyik napról a másikra szembesül az összetört álmaival, sajnálkozó pillantásokkal, konstans fájdalommal és a tehetetlenséggel. Szerencsés esetben az embernek sikerül új értelmet találnia az életének, de sajnos az is előfordul, hogy nem.  Megjelent a könyvben a szexuális zaklatás témája is. Örültem neki, hogy az írónő a „nem a te hibád” álláspontot próbálta hangsúlyozni, ugyanakkor nekem az egész kidolgozatlan, 2-3 oldalon belül felmerült és meg is oldott probléma volt. Értem, hogy nem ez volt a könyv központi témája, de ezt így nagyon összecsapottnak éreztem.     

Sajnos egyik szereplőt sem éreztem közel magamhoz. Lou nekem már túlságosan naiv és buta volt, nem tetszett benne, hogy a könyv nagy részében ugyanazt csinálta, mint mások: Will helyett döntött. A könyv végére sikerült kicsit megkomolyodnia, ennek örültem. A mellékszereplők közül számomra Treena nagyon ellenszenves volt végig, Patrick pedig teljesen semleges, egészen az utolsó húzásáig. Úgy érzem, hogy a filmben sokkal pozitívabbak, szerethetőbbek voltak a karakterek. Ezen kívül a filmben az érzelmek is jobban átjöttek, elhittem, hogy szeretik egymást, ezzel szemben a könyvben úgy vettem észre, hogy Lou tényleg szereti Willt, viszont a férfi maximum vonzalmat érez a lány iránt.

Összességében úgy gondolom, hogy maga a történet nem rossz, de iszonyatosan túl van hypolva. Néha nagyon erőltetettnek éreztem, szinte láttam magam előtt Jojo Moyest, amint „Bőgni fogtok!” felkiáltással serceg a tolla alatt a papír. Egyszer olvasós.