Számomra egy igazi disztópia, az ilyen könyvek miatt
szeretem ezt a műfajt. Az első oldalakon egyből egy furcsa jelenetbe
csöppenünk, de aztán szépen lassan kirajzolódik egy érdekes, jól
kitalált világ, vagyis inkább kettő...
Az egyik egy
körbezárt, biztonságos világ, ahol semmi sem valóságos, mert mindent az
e-szemen keresztül kitalált Világokban csinálnak, tulajdonképpen
álmodoznak, és más embernek képzelik magukat, mint akik (itt él Aria). A
másik a színtiszta vadság, puszta, ahol a tét az életben maradás. Az
előbbi világban ott az óriási technikai fejlődés, míg a másikban az
"elmaradottság" figyelhető meg. Az emberek itt visszatértek a
gyökereikhez, vadászat, halászat, stb. (itt él Perry)
Azt
nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan "kitalált" világban éljek, mint
a "Belsősök", ahol semmi sem valóságos, azonban a "Külsősök" világa is
kemény lehet. Ha választanom kellene, én akkor is inkább az utóbbi
mellett döntenék. A Belsősök körbezárt, rendezett világáról kicsit az
Emlékek őre jutott eszembe, mert itt is kicsit beszabályozottak az
emberek számomra.
Aria az elején kicsit nyápicnak
tűnt, nem gondoltam volna, hogy valaha is megállja a helyét a kinti
világban, de szerencsére nem lett igazam. Aranyosan viszonyult az első
pillanattól kezdve Perryhez, aki nagyon határozottnak és hozzáértőnek
tűnt a számomra. Jó volt látni, hogy milyen fejlődésen mennek át, amíg
együtt "utaznak". Nagyon tetszett a Halló, Látó, Érző dolog, ami a
Külsősök különleges tulajdonsága. Az írónő ezt a részét is nagyon jól
kidolgozta a könyvnek. Aztán ahogy bekapcsolódott a történetbe Roar és
Cinder, még izgalmasabb lett.
Két óriási csavar is volt a könyvben, és bevallom őszintén, hogy egyikre se számítottam.
Szeretem
az olyan könyveket, amikben váltott szemszögből írják le a történteket.
Ennél a könyvnél azonban az elején picit zavart, hogy ahol az egyik
szemszögből abbahagyták, a másik szemszögből nem egyből onnan indult a
folytatás. Aztán megszoktam. Nagyon olvasmányos volt, csak úgy fogytak
az oldalak az ujjaim alatt, sokszor alig tudtam letenni, pedig aludnom,
vagy indulnom kellett volna. :)
A borító
teljesen rendben lett volna számomra, ha a csajszi nem abban a
bőrdzsekiben van, az valahogy nem illet a történethez. A háttérben lévő
kiégett fa, és a környéke nagyon jól meg van csinálva, ami a történet
közepén értelmet is nyer. Azonban az Éhezők viadalával való
összehasonlítás számomra sántít. Igaz, hogy nem olvastam, de láttam
filmen az első két részt, de valahogy engem az nem fogott meg, és nem is
jutott volna róla eszembe ez a könyv, vagy fordítva.
Nagyon szívesen olvasnám a folytatást, mert hiányzik a befejezés nekem, pedig nem lett függővég.
Értékelés: 5/5
(Mivel a Napnak fényére 4,5-et adtam, erre muszáj többet)
Kedvenc idézeteim:
Értékelés: 5/5
(Mivel a Napnak fényére 4,5-et adtam, erre muszáj többet)
Kedvenc idézeteim:
"A lány felnevetett. A hangjától úgy érezte, mintha nyár költözött volna a szívébe."
"A látók a leggyakoribbak. Jól látnak és jól is néznek ki. De mielőtt még megkérdeznéd, nem, én nem vagyok látó. Csak simán szerencsés vagyok."
Meglepődtem, hogy ennyire tetszett, de örülök neki! :)) Az idézetekhez csatlakozva: annyira szépek lett ezek a hasonlatok, főleg a hanggal kapcsolatosak! *.*
VálaszTörlés