Végtelen ég alatt – Dexter79

Számomra egy igazi disztópia, az ilyen könyvek miatt szeretem ezt a műfajt. Az első oldalakon egyből egy furcsa jelenetbe csöppenünk, de aztán szépen lassan kirajzolódik egy érdekes, jól kitalált világ, vagyis inkább kettő...

Az egyik egy körbezárt, biztonságos világ, ahol semmi sem valóságos, mert mindent az e-szemen keresztül kitalált Világokban csinálnak, tulajdonképpen álmodoznak, és más embernek képzelik magukat, mint akik (itt él Aria). A másik a színtiszta vadság, puszta, ahol a tét az életben maradás. Az előbbi világban ott az óriási technikai fejlődés, míg a másikban az "elmaradottság" figyelhető meg. Az emberek itt visszatértek a gyökereikhez, vadászat, halászat, stb. (itt él Perry)

Azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan "kitalált" világban éljek, mint a "Belsősök", ahol semmi sem valóságos, azonban a "Külsősök" világa is kemény lehet. Ha választanom kellene, én akkor is inkább az utóbbi mellett döntenék. A Belsősök körbezárt, rendezett világáról kicsit az Emlékek őre jutott eszembe, mert itt is kicsit beszabályozottak az emberek számomra.

Aria az elején kicsit nyápicnak tűnt, nem gondoltam volna, hogy valaha is megállja a helyét a kinti világban, de szerencsére nem lett igazam. Aranyosan viszonyult az első pillanattól kezdve Perryhez, aki nagyon határozottnak és hozzáértőnek tűnt a számomra. Jó volt látni, hogy milyen fejlődésen mennek át, amíg együtt "utaznak". Nagyon tetszett a Halló, Látó, Érző dolog, ami a Külsősök különleges tulajdonsága. Az írónő ezt a részét is nagyon jól kidolgozta a könyvnek. Aztán ahogy bekapcsolódott a történetbe Roar és Cinder, még izgalmasabb lett.

Két óriási csavar is volt a könyvben, és bevallom őszintén, hogy egyikre se számítottam.

Szeretem az olyan könyveket, amikben váltott szemszögből írják le a történteket. Ennél a könyvnél azonban az elején picit zavart, hogy ahol az egyik szemszögből abbahagyták, a másik szemszögből nem egyből onnan indult a folytatás. Aztán megszoktam. Nagyon olvasmányos volt, csak úgy fogytak az oldalak az ujjaim alatt, sokszor alig tudtam letenni, pedig aludnom, vagy indulnom kellett volna. :)

A borító teljesen rendben lett volna számomra, ha a csajszi nem abban a bőrdzsekiben van, az valahogy nem illet a történethez. A háttérben lévő kiégett fa, és a környéke nagyon jól meg van csinálva, ami a történet közepén értelmet is nyer. Azonban az Éhezők viadalával való összehasonlítás számomra sántít. Igaz, hogy nem olvastam, de láttam filmen az első két részt, de valahogy engem az nem fogott meg, és nem is jutott volna róla eszembe ez a könyv, vagy fordítva.

Nagyon szívesen olvasnám a folytatást, mert hiányzik a befejezés nekem, pedig nem lett függővég.

Értékelés: 5/5
(Mivel a Napnak fényére 4,5-et adtam, erre muszáj többet)

Kedvenc idézeteim:

"A lány felnevetett. A hangjától úgy érezte, mintha nyár költözött volna a szívébe."

"A látók a leggyakoribbak. Jól látnak és jól is néznek ki. De mielőtt még megkérdeznéd, nem, én nem vagyok látó. Csak simán szerencsés vagyok."