Úgy fogtam hozzá Stephenie Meyer A burok
című könyvének olvasásába, hogy már láttam a belőle készült filmet
évekkel ezelőtt. Ebből következik, hogy teljesen tisztában voltam a
történettel. Nekem nem volt bajom a filmmel, nem állítom, hogy többször
nézhetős, de azért tetszett.
Nagy lendülettel és lelkesedéssel olvastam a könyvet, főleg a Könyvklub előző hónapi Metro 2033 könyve után. Az elején nagyon olvasmányosnak és érdekesnek találtam a történetet, az első 200-300 oldalt nagyon hamar elolvastam, aztán eltelt több, mint 1 hét, amíg egy sort se, valahogy elmúlt az érdeklődés. Persze aztán nekiveselkedtem, de ott nehéz volt átlendülni, talán azért, mert ismertem a történet végét.
Tetszettek a szereplők. Melanie vagánysága, Jared találékonysága, hatékonysága, a kapcsolatuk, ahogy Mel emlékeiben láttuk. Jó volt látni Jeb optimizmusát, kíváncsiságát, óriási hitét, hogy Mel él. Jared gyűlöletét, fájdalmát, hogy Mel nem él, és Jamie reményét, mérhetetlen szeretetét és naivságát, hogy egyből barátságos volt a Vándorral, mert nem tudta utálni a kinézete miatt.
Nekem nem volt bajom a romantikus szállal, bár néha fura volt látni, hogy mennyire küzdenek az "érzéseikkel". Szórakoztató volt olvasni Mel és Vanda "párbeszédét". Jó volt olvasni, hogy Melanie mennyire tiltakozik az Ian-nel való kapcsolat ellen, viccesek voltak az elszörnyedő beszólásai, fenyegetőzései, vagy ahogy Jared-et védte, amikor Vandával csókolózott.
Néha értem Ian és Vanda érzéseit, néha nem. Fura lehet úgy szeretni valakit, hogy mást látsz, mikor ránézel. Talán ilyen lehetett régen az internetes ismerkedés, amikor nem tudod, hogy a másik hogyan néz ki, és abba szeretsz bele, amiket és ahogy ír, bár itt bonyolítja a dolgot, hogy lát valakit, aki nem az aki...
Ez az egész megszálljuk a Földet dolog rém borzasztó. Valószínűleg én is ellenségesen viselkedtem volna a többiek helyében a Vándorral, még úgy is, hogy a történetben szerethető volt már az elejétől fogva, de aki találkozott vele az nem tudhatta. El se tudom képzelni, hogy mit tettem volna, ha az egyik szerettem képében áll elém.
Alapvetően inváziónak nevezném, amit véghezvittek, "megölték" az embereket, ahogy a többi bolygón is elnyomták az élőlényeket, csak ott növények és állatok voltak nem pedig intelligenciával rendelkező lények.
Ez az egész másik bolygóra megyünk terjeszkedni dolog fura, mert nem területet foglaltak el,hanem elvették az életet.
Nagy lendülettel és lelkesedéssel olvastam a könyvet, főleg a Könyvklub előző hónapi Metro 2033 könyve után. Az elején nagyon olvasmányosnak és érdekesnek találtam a történetet, az első 200-300 oldalt nagyon hamar elolvastam, aztán eltelt több, mint 1 hét, amíg egy sort se, valahogy elmúlt az érdeklődés. Persze aztán nekiveselkedtem, de ott nehéz volt átlendülni, talán azért, mert ismertem a történet végét.
Tetszettek a szereplők. Melanie vagánysága, Jared találékonysága, hatékonysága, a kapcsolatuk, ahogy Mel emlékeiben láttuk. Jó volt látni Jeb optimizmusát, kíváncsiságát, óriási hitét, hogy Mel él. Jared gyűlöletét, fájdalmát, hogy Mel nem él, és Jamie reményét, mérhetetlen szeretetét és naivságát, hogy egyből barátságos volt a Vándorral, mert nem tudta utálni a kinézete miatt.
Nekem nem volt bajom a romantikus szállal, bár néha fura volt látni, hogy mennyire küzdenek az "érzéseikkel". Szórakoztató volt olvasni Mel és Vanda "párbeszédét". Jó volt olvasni, hogy Melanie mennyire tiltakozik az Ian-nel való kapcsolat ellen, viccesek voltak az elszörnyedő beszólásai, fenyegetőzései, vagy ahogy Jared-et védte, amikor Vandával csókolózott.
Néha értem Ian és Vanda érzéseit, néha nem. Fura lehet úgy szeretni valakit, hogy mást látsz, mikor ránézel. Talán ilyen lehetett régen az internetes ismerkedés, amikor nem tudod, hogy a másik hogyan néz ki, és abba szeretsz bele, amiket és ahogy ír, bár itt bonyolítja a dolgot, hogy lát valakit, aki nem az aki...
Ez az egész megszálljuk a Földet dolog rém borzasztó. Valószínűleg én is ellenségesen viselkedtem volna a többiek helyében a Vándorral, még úgy is, hogy a történetben szerethető volt már az elejétől fogva, de aki találkozott vele az nem tudhatta. El se tudom képzelni, hogy mit tettem volna, ha az egyik szerettem képében áll elém.
Alapvetően inváziónak nevezném, amit véghezvittek, "megölték" az embereket, ahogy a többi bolygón is elnyomták az élőlényeket, csak ott növények és állatok voltak nem pedig intelligenciával rendelkező lények.
Ez az egész másik bolygóra megyünk terjeszkedni dolog fura, mert nem területet foglaltak el,hanem elvették az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése