2020. június 25., csütörtök

A tökéletes idegen – Vivien

A tökéletes idegen a mintapéldánya annak, hogy semmi sem az, aminek látszik. A krimi a legkedveltebb műfaj, amiben olvasni szoktam, bár eddig inkább orvosi krimiket olvastam, illetve egy csipet Agatha Christie-t, ez a könyv így számomra kissé új terep volt. Nehézkesen ment az olvasása, össze-vissza cikáztak a főhős gondolatai, észnél kellett lenni, hogy éppen a múltban vagy a jelenben vagyunk. Kerülgette a végkifejletet, és jó krimihez méltón csavarokban sem volt hiány, ez nagyon tetszett. Mikor nem olvastam, akkor is azon járt az agyam, hogy vajon milyen fordulatot tartogat még nekem ez a könyv és mi jön ki a végére. Néhány része azonban kiszámítható volt, szinte tapintani tudtam volna a "van valami a levegőben" érzést Kyle és Leah között, egy szépen megszerkesztett macska egér játékot láttam. Kezdetben a főhőst áldozatnak éreztem és olyannak, akinek drukkolok, hogy sikerüljön talpra állnia és megtalálnia a helyét a világban. Viszont ahogy haladtam tovább a történetben, visszásnak tetszett a karaktere. Nekem gyenge jellemnek érződött, észre sem vette, hogy kihasználták nyolc évvel korábban és a közelmúltban is. Naiv, tipikus áldozat az egyik arca, a másik pedig egy vadász és jó nyomozó, aki meglátja a lényeget, van érzéke ahhoz, hogy a dolgok mögé lásson. Szerintem ez érdekes ellentét, és ámultam, ahogy az író bemutatta mindkét oldalát, és ez volt az egyik, amivel leginkább gerjesztette a feszültséget bennem. A másik pedig Emmy karaktere, aki a szélhámos minden tartományában helytáll. Tudja, mit akar és azt is, hogyan érheti el azt, ki tudja játszani a bürokráciát, és jobban belegondolva, manapság igazán oda kell figyelnie az embernek, ha észrevétlen akar maradni. Teljesen ki kell szakadnia a modern világ kényelméből, ám ez a térfigyelő kamerák és egyéb kütyük korában majdnem lehetetlen lenne. 'A tökéletes idegen' cím a környezetünkben bárkire igaz lehet, senkit nem ismerhetünk igazán. Láttuk, hogy akiről Leah azt hitte, felhőtlenül boldog, még irigykedhetett is rá, neki is volt egy sötét titka. Tehát véleményem szerint, a cím leginkább Emmyre illik, azonban ő sem volt tökéletes, hiszen a végére megtalálták. A könyv lezárása bennem hagyott némi feszültséget, hiszen aki így el tudott tűnni, hogy hónapokkal később bukkannak a nyomára, annak meddig tart egy kis egérútból mérföldeket csiholni, és örökre lemászni a térképről... Összességében a könyv tetszett, ötből négy pontot adnék neki. A csalódottságom oka lehet az is, hogy néhol felfedezni véltem a Kis tüzek mindenütt c. könyv elemeit, amit imádtam, és ezt az elvárást hozhattam magammal ebbe a történetbe is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése