Miután befejeztem a könyvet, elmentem futni. Ahogy haladtam, a szorosan egymás mellett levő házak között próbáltam kibogozni a kötet okozta, ambivalens érzéseimet.
A művön kívüli világban, nem jellemző, hogy a tüskés szomszédba valaki többet is meglát; a „negyvenes borostás sznob” (Anders) általában feleségül veszi a „szőke libát”; a fehér ingeseket ritkán állítják meg, főleg, ha egy idős házaspár a célpontjuk; a másságát felvállaló és emiatt a házból elzavart gyereket csak néha fogadják el végül...
Van egy utca, ahol mindenféle ember él; egy utca, ami nem sokban különbözik más utcáktól; egy utca, ahol kb. 1 hónap alatt létra jön egy közösség.
A szerzemény többek között egy mintát mutat. Egy utca „makettje”, ahol szívesen laknék. Persze, ez nem magától jön létre. Szükség van szívre és lélekre hozzá.
Bárcsak itt, a való világban több Parvaneh lenne. A hozzá hasonlók könnyedén tudnak hidat képezni különböző emberek között. Ők a szívei egy közösségnek.
Az Ovékat sajnos, sokan csak rigolyás vénembereknek tartják. Tény, hogy nem könnyű elviselni a modorukat, de legalább egyenesen az ember szembe mondják, amit gondolnak. Becsületesek, a maguk módján segítőkészek. Ők a sziklák, amikre házakat lehet építeni.
Én sem vagyok jobb, sajnos. Nem igazán tudom a szomszédjaim neveit. Az udvarias köszönésének kívül semmilyen interakció nincs köztünk. És szerintem a legtöbben, itt a környező utcákban ugyan, így vannak ezzel. Mindenki teszi a dolgát, él a saját világában, el van foglalva a saját problémaival.
Viszont, attól függetlenül, hogy a könyv hatására ilyen lehangoló dolgok cikáznak az agyamban, még imádtam. Olyan jókat nevettem és mosolyogtam rajta, hogy még így utólag visszagondolva is rá, csak vigyorgok.
Számomra egyszerre szól elfogadásról, megértésről, házsártoságról, szerelemről, barátságról.... Annyira összetett és sokrétű, és közben mégis egyszerű.
Egyértelműen 5/5* csillag, és kedvenc könyv is lett.
A Film
Ha valaki megkérdezné tőlem, szerintem melyik a legrosszabb könyvadaptáció, jelen pillanatban toronymagasan ez nyerne.
Úgy gondolom, ha előbb láttam volna a filmet, mint ahogy elolvasom a művet, az sok mindent elrontott volna. Én nem is tudom egy lapon említeni a kettőt.
A film egyszerűen nem adja át a könyv atmoszféráját, még csak meg sem közelíti a lényegét. Két óráig tart az egész, és mégis egy nagy katyvasz. Például megjelenik a melegszál, és? Itt egy jelenet, ott egy jelenet; ha nem olvastam volna a könyvet, az se tudtam volna, mi miért van.
Ez a film egy nagy TÚLZÁS. Fredrik Backman írt egy remek könyvet. Fokozatosan, mértékletesen felépítette egy történetet Ove köré. Ahogy haladtam oldalról-oldalra az olvasással, úgy szerettem meg egyre jobban az egész művet. Az apró kis részletek miatt, az odamondogatások miatt, a humora miatt. Ezen a filmen még nevetni se tudtam :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése