Fülszöveg:
A New York Times riportere, Juliet Macur, korunk egyik leghíresebb sportolójának, Lance Armstrongnak felemelkedéséről és bukásáról írt hiteles beszámolót. A könyv lerántja a leplet a kerékpáros életének kulcsfiguráiról, és betekintést nyújt a szisztematikus doppingolással kapcsolatos nyomozásba. Bizalmas dokumentumokra alapozva mutatja be, hogyan sikerült Armstrongnak olyan sokáig fenntartania az őt övező mítoszokat, megőriznie a látszatot, és tönkretenni azokat, akik az útjába álltak. Végül kiderül az is, mi vezetett a sportoló villámgyors bukásához. A könyv 14 év eseményeit öleli fel, beszámol a rák utáni nagy visszatérésről, az üzletekről, melyek multimilliomossá tették Armstrongot, és megörökíti azt is, amikor a kerékpárosnak le kellett mondania az általa létrehozott Livestrong Alapítvány elnöki tisztségéről.... A könyv a sporttörténelem leggyorsabb és legkíméletlenebb bukásának története, mely azt kutatja, kik felelősek azért, hogy Lance Armstrong doppingolása olyan sokáig rejtve maradhatott a rajongók hada előtt.
Értékelés:
A könyv címe Egy legenda bukása, nagyon találó, nekem Ő tényleg az volt, egy Legenda, egy Hős, aki legyőzte a rákot és nyert, mindig csak nyert. Talán ezért tartott évekig, hogy megvegyem ezt a könyvet, és utána még sokáig, hogy belefogjak. Nem akartam, hogy teljesen lerombolják, amit erről az emberről és a Tour de France-ról gondoltam, annak ellenére, hogy az újságokból és a tv-ből tudtam mi történt. Még emlékszem arra, hogy miért kezdtem el nézni a Tour de France-t: az öcsém hívta fel rá a figyelmem, hogy milyen érdekes, ahogy egy csomó kerékpáros teker egymás mellett órákon keresztül. :) Persze a lényeg az volt, hogy a magyar kommentátorok (ifj.Knézy Jenő és Sipos János) nagyon értették a dolgukat és viccesek voltak. Nálam így kezdődött a szerelem, ami nagyon hamar hozta magával az Armstrong rajongást, Ő akkor már 3. Tour-t nyerte meg, akkor már sztár volt.
A könyv alapvetően egy jól és nagyon alaposan összerakott „tanulmány”, rengeteg tömény ténnyel és adattal (emiatt nehéz is volt olvasni), de egyben egy hatalmas lejárató kampány is. Az írónő mérhetetlenül utálja Armstrongot, ez látszik az írásából. Tény, hogy Armstrong mindenkit becsapott, tény, hogy sok-sok millió ember felnézett rá (köztük én is), nagyon sokan pénzt áldoztak arra, hogy megvegyék a könyveit (köztük én is). Ettől függetlenül ezt a doppingot sohasem egyedül csinálta, szinte mindenki tudott róla, éppen ezért csak részben tudom elítélni, az a részem, aki úgy gondolja, hogy igen is lehet tisztán is versenyeket nyerni (talán naiv vagyok, de így gondolom). Persze ez nem menti a tettét, azért mert mindenki csinálja még nem helyes. Aztán ott vannak azok az emberek, akik belőle csináltak pénz, nem is keveset, és nem csak Neki, hanem maguknak is. Azok az emberek, akik Lance Armstrong neve miatt gazdagodtak meg.
Másrészt viszont a könyvben megismert Lance nem szimpatikus, átgázol embereken, semmibe veszi őket, agresszív és nagyon egocentrikus, ez már az Ő „érdeme”, az Ő gyengesége, ezért már Őt lehet elítélni. Aztán persze ki tudja, hogy mennyire túlzott az írónő, amikor Armstrong személyiségére vonatkozó részeket leírta. Olvastam Armstrong könyveit, az egyikben többek között a rák leküzdéséről ír, ami akárhogyan nézzük nagy dolog, ebben a könyvben azonban úgy van feltüntetve, mintha csak egy rutinműtéten vett volna részt, minden arra van kihegyezve, hogy Ő mennyire rossz ember.
Már én se látom a Legendát, inkább a csalódottságom megtestesítőjét, mert én is elhittem az amerikai álmot, amit be akartak nekünk adni...
Kedvenc idézet:
"Ez az én testem, és azt csinálok vele, amit akarok. Megerőltethetem, tanulmányozhatom, fejleszthetem, figyelhetek rá. Mindenki azt szeretné tudni, hogy mit használok. Hogy mit? A biciklimet. Napi hat órán keresztül izzad rajta a seggem. És te mit használsz?"
Értékelés: 3,5/5 (a könyv alapossága sok csillagot megér, de mivel számomra ennyire szomorú témájú, ezért nem tudok többet adni rá)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése