Ez a könyv egy ötös skálán egy négyes nálam. Azért csak jó és nem remek, mert sok dolgot nem tudok meg, így a könyv végére maradt bennem egy nagy hiány érzett. (Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a sorozatra, ahol valószínűleg, minden kérdésemre választ kaphtaok.)
Rögtön az események sűrűjébe csöppenünk, és miközben halad előre a cselekmény, úgy tudunk meg részleteket a múltról, de számomra nem eleget. Amire a legjobban kíváncsi vagyok, hogy pontosan miként lett ez a rendszer bevezetve, hisz nem évtizedek alatt történt ez, hanem kb. 3 év kellett hozzá, hogy egy nőből szolga legyen.
Az új rendszert (és szerintem minden új rendszerre igaz ez) a Parancsnok fogalmazza meg a legjobban:
„A jobb sosem jelent mindenkinek jobbat. Mindig akadnak, akiknek rosszabb lesz.”
Itt tömegeknek lett rosszabb és csak egy maréknyi embernek jobb.
Ami mindenképpen érdekes volt még a számomra az a nők közötti viszonyok. A Férjek teljes egészében a Feleségek kezébe tették a háztartással kapcsolatos dolgokat, csak ők dönthetnek. Hasonlókép a Szolgálólányokat a Nénik készítik fel és egy férfi sincs jelen vagy szól bele közvetlenül. Végig olyan érzésem volt, hogy a Nénik és a Feleségek is Szolgálólányokat tették meg maguk között bűnbakká a dolgokért. Mintha ők testesítenének meg mindent, ami rossz és erkölcstelen volt régen.
Bár a könyv végén kiderül, hogy ez a rendszer az idő viharait nem élte túl, mégis létre jöhetett, ahogy a mai világban is nagyon sok minden létre jött már. Vannak, olyan helyek ahol számomra és valószínűleg még sokan mások számára is az ’átlagos mindennapok’, nem nevezhetők életnek.
Lydia néni mondja:
„Szokványos az, amihez hozzá szoktatok. Meglehet, ez ma még nem tűnik szokványosnak számotokra, de idővel az lesz. Szokványossá válik.”
Ezek a mondatok, azok, amik a legjobban összefoglalják nekem a könyvet és, amik gondolkozásra késztetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése