"Azért vágtam bele pár hónapja a könyv olvasásába,
mert akkoriban került a moziba a film, szerettem volna megnézni (mivel
Trónok harca fan vagyok, ezért a színésznő miatt kötelező volt), de
mindig jobb előbb olvasni, aztán nézni. :)
Van egy férfi, Will, akinek a legszebb évei közepén kettétörik az élete egy baleset miatt, amiben nyaktól lefelé megbénul, és nem érdekli már semmi.
Van egy cserfes, kissé butácska, és sokszor furcsa lány, Louisa, aki munkát keres, és szinte egy dobozban él egy pici faluban, ahol nagyon kevés inger éri. Benne van egy kapcsolatban, ami tök lapos, és úgy érzi, és ezt hangoztatja is, hogy ez így neki jó, és nem vágyik többre. Aztán ők ketten mint ápoló és beteg összekerülnek. Lou a teljes ápolói tudatlanságával, és Will a mélységes depressziójával. Szépen lassan összecsiszolódnak, formálódnak (Louisa szerencséjére), barátkoznak, közös programokra mennek (Will legnagyobb bosszúságára). Lou az elején elég butácskának van beállítva, aztán ez egy picit javul a könyv végére, Will pedig egy igazi kibírhatatlan, mogorva, elkényeztetett fiúnak, de szerencsére ez is változik a végére. Will szülei hűvösek és távolságtartóak voltak, nem tudom, hogy a pénzük miatt, vagy csak Will viselkedése miatt, de utóbbi miatt érthető volt, Lou apukáját imádtam, de a nővérét már nem annyira.
Azt kell mondjam, hogy régen sírtam úgy könyvön, mint ezen. Nagyon elgondolkodtató volt a téma. Joga van-e az embernek magának eldönteni, hogy akar-e élni? Beleszólhat-e a család, hogy mi a jó nekünk? Lehetünk-e ugyanolyan boldogok, ha csak keveset látunk a világból? Önző dolog-e csak magunkra gondolni?
Nehéz megmondani, hogy ki segített többet a másiknak. Lou Willnek azzal, hogy mellette volt és próbált vidámságot csempészni az életébe, hogy próbálta meggyőzni, hogy így is lehet teljes életet élni. Vagy Will Lou-nak azzal, hogy olyan dolgokat csináltak együtt, amiket előtte Lou sosem, hogy felnyitotta Lou szemét, hogy akarja látni a világot.
Van egy férfi, Will, akinek a legszebb évei közepén kettétörik az élete egy baleset miatt, amiben nyaktól lefelé megbénul, és nem érdekli már semmi.
Van egy cserfes, kissé butácska, és sokszor furcsa lány, Louisa, aki munkát keres, és szinte egy dobozban él egy pici faluban, ahol nagyon kevés inger éri. Benne van egy kapcsolatban, ami tök lapos, és úgy érzi, és ezt hangoztatja is, hogy ez így neki jó, és nem vágyik többre. Aztán ők ketten mint ápoló és beteg összekerülnek. Lou a teljes ápolói tudatlanságával, és Will a mélységes depressziójával. Szépen lassan összecsiszolódnak, formálódnak (Louisa szerencséjére), barátkoznak, közös programokra mennek (Will legnagyobb bosszúságára). Lou az elején elég butácskának van beállítva, aztán ez egy picit javul a könyv végére, Will pedig egy igazi kibírhatatlan, mogorva, elkényeztetett fiúnak, de szerencsére ez is változik a végére. Will szülei hűvösek és távolságtartóak voltak, nem tudom, hogy a pénzük miatt, vagy csak Will viselkedése miatt, de utóbbi miatt érthető volt, Lou apukáját imádtam, de a nővérét már nem annyira.
Azt kell mondjam, hogy régen sírtam úgy könyvön, mint ezen. Nagyon elgondolkodtató volt a téma. Joga van-e az embernek magának eldönteni, hogy akar-e élni? Beleszólhat-e a család, hogy mi a jó nekünk? Lehetünk-e ugyanolyan boldogok, ha csak keveset látunk a világból? Önző dolog-e csak magunkra gondolni?
Nehéz megmondani, hogy ki segített többet a másiknak. Lou Willnek azzal, hogy mellette volt és próbált vidámságot csempészni az életébe, hogy próbálta meggyőzni, hogy így is lehet teljes életet élni. Vagy Will Lou-nak azzal, hogy olyan dolgokat csináltak együtt, amiket előtte Lou sosem, hogy felnyitotta Lou szemét, hogy akarja látni a világot.
Spoiler: (ha el szeretnéd olvasni, jelöld ki a bekezdést)
Fura dolog, hogy míg egyes emberek foggal-körömmel ragaszkodnak az élethez (lásd Életrevalók film), addig mások úgy döntenek, hogy nem „küzdenek” tovább. Nem ítélek el senkit, mert mindenki maga tudja, hogy hogyan és milyen módon szeretne élni, de rossz volt olvasni Willtől, hogy „az neki kevés", hogy Lou szereti.
Fura dolog, hogy míg egyes emberek foggal-körömmel ragaszkodnak az élethez (lásd Életrevalók film), addig mások úgy döntenek, hogy nem „küzdenek” tovább. Nem ítélek el senkit, mert mindenki maga tudja, hogy hogyan és milyen módon szeretne élni, de rossz volt olvasni Willtől, hogy „az neki kevés", hogy Lou szereti.
spoiler vége!!!
Azóta láttam
a belőle készült filmet és ezen könyv esetében a film még jobban
sikerült. Sokkal több érzelmet adott át nekem, és hatásosabbnak
bizonyult.
Értékelés: 4/5 (Film: 5/5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése