Tartalom: Amy Leatheran nővért felkéri Dr. Eric Leidner, hogy
gondját viselje a feleségének a mezopotámiai Hasszanje mellett zajló
ásatásokon. A feleségnek, Louise Leidnernek a férj elmondása szerint
képzelgései vannak, idegileg labilis. A nővérnek elmondja Mrs. Leidner,
hogy attól fél, meg fogják ölni...
Értékelésem: A többi Agatha Christie-regényhez hasonlóan szerintem ennek a könyvnek is szórakoztató, magával ragadó volt a stílusa. Bár nem tudtam egészen azonosulni Leatheran nővérrel a különböző emberekkel kapcsolatos furcsa, esetenként szélsőséges véleménye miatt, szerintem jó volt a történetet az ő nézőpontjából megismerni, valahogy hitelesebbnek tűnt így. Nekem - főleg az elején - túl sok volt benne a szereplő, főleg a fiatal férfiak kicsit egyformák voltak, nehezen tudtam megkülönböztetni őket. Az egzotikus helyszín és körülmények különleges színezetet adtak a regénynek. Poirot karaktere pedig most is tetszett, és a pletykás hozzáállása külön meglepetés volt, még ha ezt a nyomozás érdekében vette is fel. A regény során AC-re jellemzően sok csavar volt, és folyamatosan gondolkoztam, hogy ki lehet a gyilkos (bár mivel egyszer régen láttam már a filmet, voltak halvány emlékeim egy-két mozzanatról, a gyilkosra szerencsére nem emlékeztem), nekem nem volt reális, hogy a volt férj a mostani férj, és ez a nőnek nem tűnt fel. Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne ismerje meg a volt férjét úgy, hogy együtt élnek. Minden embernek vannak olyan szokásai, a hangja, a mozgása, amin nem tud hosszútávon változtatni.
Értékelésem: A többi Agatha Christie-regényhez hasonlóan szerintem ennek a könyvnek is szórakoztató, magával ragadó volt a stílusa. Bár nem tudtam egészen azonosulni Leatheran nővérrel a különböző emberekkel kapcsolatos furcsa, esetenként szélsőséges véleménye miatt, szerintem jó volt a történetet az ő nézőpontjából megismerni, valahogy hitelesebbnek tűnt így. Nekem - főleg az elején - túl sok volt benne a szereplő, főleg a fiatal férfiak kicsit egyformák voltak, nehezen tudtam megkülönböztetni őket. Az egzotikus helyszín és körülmények különleges színezetet adtak a regénynek. Poirot karaktere pedig most is tetszett, és a pletykás hozzáállása külön meglepetés volt, még ha ezt a nyomozás érdekében vette is fel. A regény során AC-re jellemzően sok csavar volt, és folyamatosan gondolkoztam, hogy ki lehet a gyilkos (bár mivel egyszer régen láttam már a filmet, voltak halvány emlékeim egy-két mozzanatról, a gyilkosra szerencsére nem emlékeztem), nekem nem volt reális, hogy a volt férj a mostani férj, és ez a nőnek nem tűnt fel. Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne ismerje meg a volt férjét úgy, hogy együtt élnek. Minden embernek vannak olyan szokásai, a hangja, a mozgása, amin nem tud hosszútávon változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése