Az ajtó – Vivien

Az áprilisi, listából szabadon választható könyvnek Szabó Magda Az ajtó című művét választottam. Az írónőtől korábban nem olvastam semmit, az Abigél c. film első részét láttam csak régebben, de nem vonzott soha különösebben az írónő világa. Most mégis úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. A választásom nem bánom. A könyv Szabó Magda bejárónőjéről szól, Emerencről, akinél keményebb, szikárabb és konzervatívabb karaktert még nem láttam. Nagyon érdekes az ő személyisége, az, hogy mennyire ragaszkodik a látszathoz, a munkát csak a kétkezi tevékenységben leli, annyit enged magából megismerni, amennyit feltétlenül muszáj. Tiszteletreméltó a szókimondása, bár néha soknak éreztem, de az állatok iránt tanúsított szeretete példaértékű. Leginkább ezel a tulajdonságával tudtam azonosulni, az írónő és a többi szereplő is megfoghatatlan volt, nem szimpatizáltam velük, mint egy szellem, úgy lebegtem a történetben és követtem az eseményeket. Ez furcsa a számomra, mert az olvasásaim többségében találtam olyan karaktert, akivel eggyé váltam, és ezzel teljesen magával ragadott a történet fonala. A könyv hangulata az elejétől a végéig szomorú volt, gyászoltunk az első betűtől az utolsóig, hiszen már a kezdő fejezetben tudjuk, Emerenc meghal. Az írónő fájdalmát és világát ismerjük meg, aki nem tud soha már túllépni a tragédián, és ez elszigeteli egy ajtó mögé, amit nem tud kinyitni, és ez a kép kísérti rémálmaiban is. Emerenc alakja számomra abszurd volt, olykor viszont vicces is, de főként a kórházba kerüléséig nem tudtam hova tenni a mérhetetlen makacsságát. Összességében a könyv 4/5 pontot kapott tőlem, egy olyan élményt adott, melynek még ülepednie kell ahhoz, hogy az olvasó feldolgozhassa, amit lelki szemei előtt látott.

Evelyn Hardcastle 7 halála – Vivien

Elolvasva Stuart Turton Evelyn Hardcastle 7 halála című könyvet, számomra bonyolult, döbbenetes, fordulatos, izgalmas és mesteri alkotást adott. Az elején, kb. a feléig nem is értettem igazán, hogy mi is történik, mi ez, hogy minden nap más testben ébred, ez valami terápia, és az egész csak pszichózis, vagy egy film vagy képzelgés. Anna személye is rejtély volt, ahogy sok más szereplő is, és a negyedik gazdatesttől már nehezen tudtam megkülönböztetni őket, hogy ki kicsoda, ezért is tartott fogva a könyv, és alig tudtam letenni. A történetet szerintem tökéletesen kibontották, a kérdéseimre választ kaptam, és már a könyv negyedénél elengedtem azt a törekvésem, hogy majd én rájövök, ki lehetett a gyilkos, akinek a nevét a pestisdoktor kéri. A mű zseniális, és kíváncis vagyok az író többi művére is, valami hihetetlen, amit alkotott. A koncepció és a szemléletmód nagyon egyedi, nyolc gazdatest, nyolc személyiség, az egyediségükkel együtt, nem csupán Aiden jellemvonásai érvényesültek és csak porhüvelyeket kapott, melyek mint álruhák szerepeltek. Érdekes volt, amikor rájött, hogy minden szereplőt, akinek a testébe bújhat, a saját képességeinek megfelelően használhat, aki nehézkesen mozog, inkább jó megfigyelő, mint nyomkövető, a kedvencem pedig, aki segítségével talán a legtöbb dolgot megtudtuk, Rashton volt. Az ő éleslátása és tapasztalata elengedhetetlen volt a sikerhez. Az összeesküvés, hogy több vendéget is meggyőzött Aiden, hogy csatlakozzanak hozzá és akadályozzák meg a terv bukását, az inas karaktere, mind-mind lélegzetelállítóan hatottak. Összességében nagyon tetszett a könyv, szeretem a krimiket, és ez egy Agatha Christie-hez hasonló, fondorlatos és végletekig csavaros történet volt, így 5/5 pontot adok neki, krimi kedvelőknek szívből ajánlom.

Hétköznapi szorongások – Vivien

Az idei második közös olvasásunk Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások című könyve volt, melyet meglátva először valami béna önsegítő könyvre gondoltam. Aztán nekiláttam a könyvnek, és egyszerűen képtelen voltam letenni, a könyv terjedelméhez és a szabadidőmhöz képest nagyon gyorsan elolvastam, ráadásul remek életszakaszomban talált meg, amikor pont kétségek gyötörnek és kételkedem magamban és a képességeimben, a dogok értelmében. A könyvben megismerhetünk egy elkeseredett bankrablót, valamint a menekülése helyszínéül szolgáló lakást, melyet meghirdettek eladásra, és épp lakásbemutató zajlik. Kicsit furcsának indult a sztori, közben a szereplőket egyesével hol a kihallgatás során, hol pedig például a pszichológusnál tett látogatások alkalmával megismerhetünk. Kiderül, hogy mindegyikük életében történtek olyan dolgok, melyek okot adhattak volna arra, hogy feladják az egészet, mégsem tették, mentek tovább és próbáltak együtt élni az eseményekkel. A kedvenc szereplőm Zara lett, aki elsőre nagyon antipatikusnak hatott, viszont ahogy egyre jobban megismertem, megkedveltem, és megértettem őt. A cselekmény csavarokkal teli, helyenként megható és helyenként vicces, talán ez a legszebb könyv, amit valaha olvastam, az író többi művével is szívesen megismerkednék a közeljövőben. Megnyugtató végkifejletet kapott, teljesen elégedett vagyok a történettel, melyre 5/5 pontot adok, ez egy kiváló könyv.

Az éjféli égbolt – Vivien

A januári könyvünk Az éjféli égbolt volt, melyből film is készült. A filmet néztem meg először, mintegy ízelítőként a könyvhöz, melyből pár oldalt olvastam csak, de az nagyon nehezen ment. A film és a könyv szerencsére nem átfedők, néhol van egyezés, de itt határozottan kijelenthetem, hogy a könyv sokkal jobb, mint a film. Utóbbi csalódás volt, erőltetett, klisés, bár fordulat, hogy Sully Augustine lánya, ami a filmben le is lőtte a könyv nagy csavarját, de nem bántam. A könyvben több részletet, több kalandot látunk, ugyan ott sem tudjuk, hogy mi is történt a bolygónkkal, miért kellett evakuálni és a film szerint a föld alá költöztetni az embereket, a könyvben erről nem esett szó. A könyvben az állatokhoz és természethez való viszonyulás példaértékű volt, együtt próbált (túl)élni a főszereplőnk a tundrán őshonos állatokkal, és egy kicsit az ottani évszakos változatosságba is betekintést nyertünk, ez kifejezetten tetszett. Az, hogy a kislány csak látomás, szintén meglepő fordulat volt, azonban a könyvben ez várható is volt, hiszen lehetetlen helyeken, nagyon alulöltözve mozgott Iris, ami lássuk be, nem reális. Az Aether bemutatása szintén tetszett, illetve az is, hogy a filmben más végkifejletet jelenítettek meg, mintha két teljesen különböző történetről lett volna szó. Összességében nehezen indult ugyan az olvasás, a filmnézés is szenvedés volt, mégsem tudtam azt mondani, hogy most elég volt ennyi, és nem fejezeme be, valahogy magával ragadott és nem engedett. Így a könyvre 4/5 pontot adnék, érdekes probléma felvetéssel és megközelítéssel dolgozott, örülök, hogy elolvashattam.

A fiú – Vivien

A havi választott könyvem a megadott listából Jo Nesbo: A fiú c. kötete volt. Először megijedtem, hogy kicsit talán hosszú lesz, de néhány nap alatt elolvastam, csak úgy faltam az oldalakat. Nagyon izgalmas volt, összetett, kusza szálakkal, a főszereplő, Sonny karaktere nagyon érdekes volt. Eleinte úgy ismertem meg, mint egy drogos elítélt, akihez a börtöntársak gyónni járnak, és aki feloldozza őket a bűneik alól. Kérdés, hogy valóban bírt-e ilyen "hatalommal", vagy csak a kisugárzása tette ezt, de a könyvben mindenki, akivel találkozott, egy nyugodt, meleg tekintetű, udvarias fiút látott, akinek rendkívül nyugodt hangja volt. A könyvben olvashattam rendőri intézkedésekről, beépített zsarukról, akiket vakondnak neveztek, a félelmetes testi adottságokkal rendelkező, hatalmas Ikerről, aki a bűnszervezetével az egész várost sakkban tartotta, és a drogos ügyleteiből származó pénzt ingatlanok adás-vételén keresztül mosta tisztára. Az egyik főszereplőnk Simon Kefas volt, egy rendőrnyomozó a gyilkossági csoportnál, aki korábban szerencsejáték-függő volt, és mint a könyv végén kiderült, ő volt az egyik vakond, a másik pedig a legjobb barátja, a kellemes hangú fiú apja, akit Simon megölt, mert ha nem siet, akkor őt öli meg a társa. Végig fenntartotta az író az izgalmat, nagyon kellett figyelnem, hogy éppen melyik szálon fut az esemény, viszonylag sok név szerepelt a könyvben, így mindenkiről tudni kellett, hogy ki kicsoda, hogy ne vesszek el a sorokban. Összességében egy remek könyv volt, imádtam, és szeretném minél több könyvét olvasni a norvég szerzőnek. A pontozásom 5/5, hibátlan krimi, amire már régóta vágytam.

Penumbra úr nonstop könyvesboltja – Vivien

Elolvastam az e havi könyvünket, a Penumbra úr non-stop könyvesboltja című könyvet, mely az elején elkápráztatott és nem tudtam, hogy ilyen címmel milyen történetet fogunk látni. Nagyon izgalmas volt, érdekesnek tűnt, hogy van egy titkos társaság, makrancos vezérrel, és nem tudtam eldönteni, most Penumbra a rosszfiú vagy Corvina, de végül kiderült, hogy utóbbi, amelynél megkönnyebbültem. A történet egy gyengének látszó főhőssel bír, akiről kiderül, hogy kapcsolatok révén bármit ki tudsz deríteni a világon és sok mindent el tudsz érni, ami szimpatikus volt, és valóban így működik sok minden manapság. Kat, a barátnő-jelölt nem volt szimpatikus, nagyon karrierista volt, aki nem tudott és akart semmi másnak élni, csak a munkájának, így a főhősünkkel is csak ideig-óráig töltött időt, ebben a szálban azért reménykedtem, de a végére elvetettem és jobbnak is láttam, hogy így alakult. Penumbra egy szerethető bácsi képét mutatta nekem, aki utolsó néhány évét szerette volna egy nemes célnak szentelni, majd amikor ez bebukni látszott, kétségbeesett, ami elszomorított, a végére azonban ő is happy endet kapott. A hősünknek volt célja, feladata, kapott segítőket is, nem is keveset, kicsit talán ez a része furcsa volt, hogy bárhova ment, szinte mindenhol önzetlenül segítettek neki, talán ez nem túl valósághű. Azonban a titkos olvasói társaság nagyon tetszett, kicsit szektás volt, de érdekesnek hatott, hogy hogyan próbálták a modern világot kizárni a köreikből és hogyan próbáltak működni. Összességében a könyv tetszett, 3,5 csillagot adnék rá az 5-ből.

Kora február – Vivien

Az októberi könyvklubos olvasásunk Szaszkó Gabriellától a Kora február című könyv volt, mely nagyon érdekesen feszeget és ír le egy romantikus történetet, melynek minden betűjét ittam. A történet úgy kezdődik, hogy a két főhősünk egy házban bezárva ébred, és nem emlékeznek az elmúlt öt évre, mintha amnéziájuk lenne. A sztori szerintem nagyon izgalmas volt, teljesen tudtam együtt mozogni vele, próbáltam gondolkozni, hogy mi lehet a csattanó és mik derülnek ki még, ki lehet a rosszfiú, kiben csalódom mint olvasó. Aztán szépen lassan, ahogy az emlékeik alvás közben kezdtek visszatérni, az én fejemben is hasonlóképp tisztult a kép. Sok mindent megtudtunk Annáról, a férjéről, Patrickről és a szeretőről, Joshról. Szerintem, a mai világban egyáltalán nem ritka a hasonló kapcsolat, ugyanis sokan fiatal koruk ellenére vágnak bele a házasságba, majd abban vegetálva egyszer csak ráébrednek, vagy Josh-féle impulzus emberek segítségével eszmélnek rá arra, hogy tulajdonképpen nagyon rossz helyen vannak, és az idő kérlelhetetlenül telik. Patrick imádja a munkáját, sikeres, gazdag, vonzó férfi képét mutatja, Anna azonban az ellentéte, csinos és karakteres, azonban sem a magánélete, sem a karrierje nem elégíti ki a vágyait. Így jött képbe Josh, aki úgymond felültette Annát a körhintára, és egy válsághelyzettel ajándékozta meg. Ebből a helyzetből sok idő kiszabadulni, és rengeteg mehet ilyenkor veszendőbe, nem csak a krízist elszenvedő személy életében, de az őt körülvevők mindennapjait is felboríthatja egy ilyen esemény. Volt részem hasonlóban, így nagyon megérintett a történet, és a végén rendkívül megnyugtató volt a happy end, mely szerint Anna Joshsal jön össze, és vele próbálja meg a helyére tenni életének puzzle darabkáit. A történet tanulsága szerintem, hogyha érzed, hogy az életedben valami nem jó, akkor keresd meg az okát, hogy az miért nem felel meg neked. Ezután pedig a megoldáson gondolkozz, és fogadd el, hogyha az egy szakítással vagy felmondással jár, hiszen bizonyos kapcsolatok és élethelyzetek csak addig pozitívak az egyén számára, amíg azok előreviszik, ez az élet rendje. Azonban, ha megrekedsz és nem engedsz utat a fejlődésnek, akkor eltelik a fejed felett az idő, és csak arra eszmélsz, hogy hatvan éves vagy, ülsz otthon a konyhában és zokogsz, hogy ennyi lenne az élet?! Sajnálom, hogy ez a könyv nem egy éve ilyenkor talált meg, vagy kicsit korábban, akkor rengeteget tudott volna segíteni, azonban most sem volt késő ez az olvasás. Összességében nagyon meglepődtem és rendkívül pozitívan csalódtam az írónő munkájában, le a kalappal. Értékelésem: 5/5 pont.